Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-143

390 A Nemzetgyűlés 143. ülése 1921, évi február hó 4-én, pénteken. rajzi vagy gazdasági kívánalomnak. A helyszínén megejtett vizsgálat esetleg szükségessé fogja tenni, hogy egyes helyeken a szerződésben megállapított határok áthelyeztessenek. Ilyen vizsgálatot azonban nem lehet ma lefolytatni, mert ez bizonytalan időre kitolná a béke megkötését, amit pedig egész Európa óhajt. De majd ha a határbizottságok megkezdték munkálatukat és ugy vélik, hogy a szerződés intézkedései valahol igazságtalanok, és ha esetleg ezeknek az igazságtalanságoknak orvoslása közérdek, módjukban lesz erről jelentést tenni a Nemzetek Szövetsége tanácsának, s ebben az esetben a szövetséges és társult hatalmak előre hozzájárulnak, hogy ha az egyik érdekelt fél kéri, a Szövetség Tanácsa felajánlhassa jó szolgálatait abból a célból, hogy az eredeti határt ugyanazon feltételek mellett békés utón megváltoztassa ott, ahol annak megváltoztatását valamelyik határbizottság kívánatosnak mondja.« A két szövegnek ezen szembeállításából, t. Nemzetgyűlés, nem lehet kétes, hogy a kísérőlevél megszerkesztésénél nemcsak olyan lokális jelentőségű határkiigazitásokra gondolt a velünk szemben álló szerződéses fél, mint amelyek a békeszerződésnek idézett 29-ik cikke értelmében amúgy is lehetők voltak, hanem hogy a határmegállapitó bizottságok nem ugyan a saját hatáskörükben, de azon más, a kísérőlevélben megjelölt mód szerint, ezen túlmenő javaslatokat is tegyenek. Amidőn már most a nagykövetek tanácsa kijelenti az ezen nyugatmagyarországi kérdés felmerülte alkalmával hozzánk intézett válaszjegyzékében, hogy az entente állja a kísérőlevélben adott igéretét; amidőn újból kijelenti, hogy a határ megállapító bizottságok igenis rendelkezni fognak a reájuk ruházott jogokkal — tehát nemcsak a szerződés 29-ik paragrafusa által reájuk ruházott korlátozott jogokkal, de azokkal a messze túlmenő jogokkal is, amellyel a kísérőlevél értelmében bírnak — ez ujabb nyomatékos elismerése azon várakozások jogosultságának, amelyeket a határoknak a kísérőlevél szellemében való végleges megvonásához füzünk. Es nem mulaszthatom el, hogy ez alkalommal kifejezetten is meg ne emlékezzem azokról a nagy érdemekről, amelyeket a gróf Apponyi Albert vezetése alatt álló békedelegáció szerzett magának, (Elénk éljenzés és taps.) amikor a béketárgyalásokat olyan útra vezette, amelynek — most ugy látszik — gyümölcseit fogjuk élvezni. Az a rengeteg anyag, az érveknek azon gazdag tárháza, amelyet a békedelegáció feltárt, és amelynek előkészítésében különösen gróf Teleki Pál ministerelnök nrnak vannak hervadhatatlan érdemei, (Élénk éljenzés.) ingatta meg először a maga alaposságával, — mert hiszen mindazon adatok, amelyekkel dolgoztunk, abszolúte helytállanak minden kritikával szemben •— mondom, ezek az adatok ingatták meg először a hitet abban, hogy a szerződésben reánk vonatkozólag foglalt határok vájjon csakugyan megfelelnek-e az ethnikai és a gazdasági igazságosságnak, ezek támasztottak oly kételyeket, amelyek aztán a kísérőlevélben nyílt kifejezést is találtak, és amelyeknek konzekvenciája most az elkövetett igazságtalanságok korrektúrájára irányuló lehetőségeknek az az újból elismert kitágítása, amelyre most építjük azon reményeinket, hogy a bennünket ért igazságtalanságok legalább legsúlyosabbikának egynómelyike kiküszöbölhető lesz. Es örömmel állapítom meg, tisztelt Nemzetgyűlés, azt is, hogy az entente helyesléssel fogadta azt a részünkről megpendített eszmét, hogy a végleges határok megvonásával nem kell okvetlenül bevárni az entente-bizottságok ujabb arbitriumát, hanem, hogy megvan a mód arra, — sőt az entente egyenesen kívánatosnak és szükségesnek tartja — hogy ezek a kérdések közvetlenül az érdekeltek között folytatott tárgyalások utján nyerjenek elintézést. Sohasem adtam fel a magam részéről azt a reményt, hogy sikerülni fog az osztrák kormányt meggyőzni arról, hogy ez az egyetlen ut, amelyen a szóbanforgó kérdések ugy oldhatók meg, hogy tövist a közöttünk és Ausztria között fennálló viszonyban fenn ne hagyjanak. Ezt a reményemet ma az entente e tekintetben nyilvánult akaratelhatározása után megerősítettnek látom, és erősen bizom abban, hogy tárgyalások esetében a kérdés — kölcsönös jóindulat mellett — ugy lesz megoldható, hogy be ne álljanak a két állam közötti viszonyra nézve azok a katasztrofális jellegű fordulatok, amelyeknek elkerülése ugy Ausztriának, mint Magyarországnak elsőrangú érdeke Ezekben óhajtottam a tisztelt Nemzetgyűlést tájékoztatni a jelenleg függő kérdésekről. Azt hiszem tanúbizonyságát adtam annak, hogy Magyarország el van határozva arra, hogy lojális és békés politikát folytasson, azt a politikát, amely ma egész Európának érdeke. Folytatni fogjuk ezt a politikát mindaddig, amig remélhetjük, — amint hogy ezt a magam részéről komolyan remélem — hogy ezen az utón legégetőbb sérelmeink meggyógyitását el tudjuk érni. Hogy ezek a remények beteljesednek-e vagy nem, az nemcsak rajtunk áll. Ha csalódunk bennük, akkor meg fogjuk mutatni, hogy ez a politika nem az egyedüli, amely rendelkezésünkre áll. (Helyeslés.) A magyar nemzet életerejébe vetett szilárd bizalommal nézhetünk jövőnk elé, és amig ez a bizalmunk fennáll, csüggednünk semmi ok nincs. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök : T. Nemzetgyűlés ! Harminc képviselő hozzám beadta azt a kérést, hogy zárt ülést rendeljek el. En a házszabályok szerint köteles vagyok ezt elrendelni. Kérem a jegyző urat, konstatálja, vájjon a harminc képviselő ur jelen van-e. Kontra Aladár jegyző (felolvassa az aláírásokat), .