Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-143

A Nemzetgyűlés 143. ülése 1921. a magyar királykérdés bárminő megoldásának ez idő szerint külső akadályai is vannak, nem jogi, de politikai természetűek. Jóval e beszéd előtt sem volt ismeretlen előttünk, hogy e kérdésnek megoldása ez idő szerint Európa mai fenyegetett helyzetében esetleg konfliktusokat idézhetne elő közöttünk és egyes szomszédaink között. Kifejtettem azokat az okokat, amelyeknél fogva el vagyunk határozva arra, hogy Európa mai veszélyeztetett helyzetére való tekintettel ilyen konfliktusokra okot vagy ürUgyet szolgáltatni nem akarunk. Ha azzal, hogy egész politikánkat a trianoni béke alapjára helyezzük és sérelmeink orvoslását csak a rendelkezésünkre álló békés eszközökkel akarjuk megkisérelni, oly álláspontra helyezkedünk, amelynek alapján még a legvéresebb sebeinknek meggyógyitására kínálkozó alkalmak kihasználásáról is lemondunk, csakhogy Európa mai helyzetében konfliktust ne provokáljunk ; bizonyára nem lehet szándékunkban azokat a királykérdés miatt felidézni. E felfogásban a magyar közélet összes számottevő tényezői régóta arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a királykérdés megoldását jelenleg el kell halasztani. (Általános helyeslés.) És hogy ha Benes ur tendeneiózuáaknak é3 propagandamanővereknek bélyegzi azokat a híreket, hogy egyik-másik az entente-hoz tartozó hatalom a királykérdés egyik-máák megoldásával már megalkudott volna, akkor nekem ép oly tendenciózusoknak és ép oly propagandamanővereknek kell bélyegeznem azokat a külföldi sajtóban napról-napra megjelenő híreket, amelyek állandóan arról beszélnek, hogy ezt a kérdést Magyarország legközelebb puccsal és fait accompli teremtésével akarja megoldani. El kell halasztanunk — itt csak a külső vonatkozásokról beszélek — ennek a kérdésnek megoldását addig, amig Magyarország minden külföldi befolyástól ment, önálló és független akaratnyilvánításának lehetősége feltétlenül biztosítva nincs. (Általános helyeslés.) Egész politikánknak legelső céljai közé tartozik ennek az akaratszabadságnak biztosítása. Ha ezt elértük, akkor kerülhet sor belső berendezkedésünknek a királykérdés megoldásával való betetőzésére és ugy fogunk dönteni akkor e kérdésben, amint azt magunk látjuk helyesnek. (Általános helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! Benes ur beszédének azonban más, értékesebb részei is vannak. Teljesen igazat kell adnom annak a megállapításának, hogy Csehország és Magyarország között ma oly gazdasági és kereskedelmi viszony áll fenn, amelyet maradandóan fentartani nem szabad, mert nem felel meg a közvetlen szomszédság, a földrajzi helyzet és társadalmi és gazdasági viszonyok exigenciájának. Benes ur elismeri, hogy az ő állama és Magyarország között bizonyos közös érdekek forognak fenn, hogy ennélfogva lehetetlenség mielőbb fel nem vennie Magyarországgal a gazdasági és politikai relációkat. Kiemeli továbbá, hogy a cseh politika nem térhet ki az elől, hogy a gazdasági viszonyok szükségletei NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ, 1920—1921. — VII. KÖTET. évi február hó 4-én, pénteken. 385 által vezettesse magát, hogy tehát Magyarországon ipara számára piacot keressen és hogy Magyarországnak bizonyos nyersanyagokat és nélkülözhetetlen termékeket szállítson, és viszont tőle cserébe mezőgazdasági és egyéb termékeket kérjen. Ezt a politikát — mondja Benes külUgyminister ur — a dolgok természete parancsolja Csehországnak: a földrajzi közelség és a műit idők hagyományai. A történelem tanulsága szerinte az, hogy Csehország nem élhet Magyarországgal örökös ellenségeskedésben. Mindezeket a felfogásokat, t. Nemzetgyűlés, a magam részéről is helyeseknek tartom. Régi működési körömben, amelyben a volt osztrákmagyar monarchia kereskedelempolitikájának irányításával kellett foglalkoznom, volt alkalmam megismerkedni Csehország gazdasági viszonyaival is, és tudom, hogy az a Csehország, amelynek gazdasági fejlődésére a régi monarchia a maga 54 millió lakosával sem nyújtott elegendő alapot, amelynek gazdasági érdekei akkor is nagyobb piac után kiabáltak: most, mai szűk határai között egyáltalán nem találhatja meg gazdasági fejlődésének előfeltételeit. Viszont távol áll tőlem tagadni, hogy saját érdekeink is megkívánják, habár csekélyebb mértékben, a Csehországgal való gazdasági relációknak mielőbbi felvételét. Magam is lelkem mélyén meg vagyok győződve arról, hogy a gazdasági elzárkózásnak az a politikája, amit az egyes államok ma egymással szemben követnek, előbbutóbb anarchiába döntené egész Európát, és hogy ennek megszüntetése az egyetlen ut, amely Közép-Európa konszolidációjára és a normális gazdasági élet helyreállítására vezet. Ha tehát Benes minister ur hangsúlyozottan kijelenti, hogy Csehország kész Magyarországgal az összes sürgős kérdésekről tárgyalásokba bocsátkozni, a magam részéről szívesen kijelentem, hogy ez a hajlandóság elvben Magyarországon is megvan. Hogy azonban ebből a kölcsönös elméleti egyetértésből gyakorlati következtetéseket is lehessen levezetni, annak előfeltétele az, hogy Csehország a békeszerződés minden részének konciliáns interpretálásával és a fennálló sérelmek legalább legsulyosabbjainak egynémelyikében mutatott engedékenységgel, valamint a békeszerződésben a kisebbségek védelmére megalkotott intézkedéseknek lojális végrehajtásával megteremtse azt az atmoszférát, a mely gazdasági egyezségek létesítéséhez és lojális betartásához elkerülhetetlenül szükséges. Legyen szabad már most, t. Nemzetgyűlés, rátérnem a baranyai kérdésre, amely második szomszédállamunkhoz, Jugoszláviához való viszonyunkat döntően befolyásolja. (Halljuk! Halljuk!) A karácsony előtti utolsó ülések egyikén a ministerelnök ur Karafiáth Jenő képviselő ur interpellációjára adott válaszában emlékezett meg legutóbb a parlament szine előtt a baranyai kérdésről. Amint a t. Nemzetgyűlés emlé49