Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-143

372 À Nemzetgyűlés 143. ülése 1921. évi február hó 4-én, pénteken. államvasutakkal kötött szerződését. Előadta, hogy itt súlyos sérelem történt. Súlyos sérelem történt elsősorban azért, mert az osztrák cég utján egy német céggel kötöttek szerződést, Magyarországot tehát teljesen kihagyták ebből a dologból. Súlyos sérelem esett másodszor az árak szempontjából, mert a piaci árakat meg­haladó árak mellett kötötték meg a szerződést. Harmadszor arra figyelmeztetett engem az illető, hogy az az Ugy most a kereskedelemUgyi minis­ter urnák, Bubinek Gyulának döntése alatt áll, tehát vagy interpelláljak ebben a közUgyben, vagy pedig beszéljek a kereskedelemUgyi minis­terrel. En erre az illetőnek azt válaszoltam, hogy a kereskedelemUgyi minister úrral nem beszélek két okból. Először, mert nem tartom őt szak­embernek. Másodszor azért, mert itt egy üzlet­ről van szó és én üzleti kérdésekben nagyon kényes vagyok. (Mozgás a baloldalon. Helyes­lés a jobboldalon.) Itt a kereskedelemUgyi mi­nister aláírásáról van szó, tehát az én lépésem esetleg presszió jellegével birna, én pedig nem állok vele olyan viszonyban, hogy ilyesminek az árnyékát, vagy a gyanúját elviselhetném, ennélfogva nem megyek hozzá. Interpellálni sem interpellálhatok, mert nem vagyok meg­győződve a tényállásról és ilyen gyorsan nem is győződhetem meg. Tehát arra gondolok, — mondtam az illetőnek — hogy egy szak­emberrel lépek érintkezésbe, aki számomra a kellő felvilágosításokat megadja ebben az Ugy­ben. Gondolkozván arról, ki lehet ez a meg­felelő szakember, a jelenlegi kereskedelemUgyi minister úrra esett a választásom. Megmondom, hogy miért. Azért, mert ő először is az államvasutak­nak volt elnökigazgatója, tehát szakember ezen a téren. Másodszor : tudomásom szerint a vas­bizottságnak is elnöke volt, tehát ezen a téren is szakember. Másfelől az igazságUgyi bizottság tárgyalásai közben őt a legnagyobb objektivi­tásra törekvő férfiúnak tanultam megismerni. Mindezek alapján bizalmam őbenne összpon­tosult és elhatároztam, hngy ebben a kérdés­ben őt fogom megkérdezni, — nem is sejtvén, hogy ő valaha még kereskedelemUgyi minis­ter lesz. Elmentem tehát őhozzá és előadtam neki ezt a tényállást. A kereskedelemUgyi minister ur vállalta, hogy rögtön utána néz a dolognak és meggyőződik róla, hogy áll ez a kérdés. Meg is tette, és érdeklődésének eredményéről referált nekem. Előadta, hogy először is itt nem egy osztrák cégről van szó, mert ennek az osztrák cégnek Budapesten, tehát Magyarországon is van képviselete. Megemlítette azt is, hogy ez a részvénytársaság őt annak idején elnökéül akarta felkérni, de Ő azfc nem vállalta, mert inkompa­tibilisnek tartotta. Előadta továbbá, hogy elő­nyös, helyes vállalkozásnak tekinti az egész üzletet-, mert igaz, hogy az árak meghaladják valamivel a piaci árakat, de a dolog rizikóval jár és a szükséges rizikót szintén belevették a számitásba. Kijelentette azt is, hogy nem áll az, amit nekem információképen elmondtak, hogy t. i. az Ugylet a kereskedelemUgyi minister ur döntése alatt áll, mert már el van döntve, és alá van irva. Ellenben nehézségek vannak a külföldi cégnél, ennél a berlini Wolff-cégnél, amely a Biedermann-céggel összeköttetésben áll ; t. i. ez nem akarta a szerződést állani és a magyar kormánynak a német külUgyi hivatal utján kellett a legerősebb nyomást gyakorolnia, hogy a Wolff-cég állja a szerződést. Ezeket mondta el nekem a kereskedelemUgyi minister ur. Miután ezek szerint a dolog tárgytalannak tetszett előttem és az interpelláció­nak nem lett volna semmiféle célja ós értelme, nem tartottam szükségesnek, hogy további lépé­seket tegyek ebben az Ugyben és teljesen meg­nyugodtam a kereskedelemUgyi minister ur felvilágosításaiban. A t. kereskedelemUgyi mi­nister ur tegnap ugyanilyen módon adta elő a tényállást, de előadásából nem világlott ki, — amit szükségesnek tartok leszögezni, hogy félreértés ne támadjon — hogy ő akkor, amikor ez történt, még nem volt kereskedelemUgyi minister. Ezért tartottam szükségesnek teljes részletességgel elő­adni szerepemet ebben a dologban, hogy ebből is kitűnjék az, ami a tényálláshoz tartozik. (Helyeslés.) Elnök : Személyes megtámadtatás címén Friedrich István képviselő ur kért szót. A szó őt megilleti. Friedrich István: T. Nemzetgyűlés ! Tegnap nem voltam itt, és igy csak a naplóból és a lapok­ból értesültem arról, hogy Bubinek t. képviselő­társam tegnap az u. n. szénaüggyel kapcsolatban engem is aposztrofált. Egész röviden reflektálni kívánok Bubinek t. képviselőtársam megjegyzé­sére, és el fogom mondani, mi volt az én szere­pem a szénaUgyben. (Halljuk ! Halljuk !) Többek között Bubinek volt minister ur azt állítja, hogy én a hadsereg részére felszere­lések beszerzésével foglalkoztam. Ez óriási tévedés, mert én a hadsereg részére soha egyetlen fegy­vert, de még egy gombot sem szereztem be. (Felkiáltások a jobboldalon : Nem is mondta!) Bocsánatot kérek, a naplóban benne van. En soha a hadsereg részére egy gombot sem vásá­roltam, de igenis, igyekeztem támogatni, mint ministerelnök, minden olyan akciót, amely ezt célozta. Az én kezem azonban semmiféle ilyen adás-vételben természetesen nem volt benn. Azt is mondta Bubinek képviselőtársam, hogy engem abban az Ugyben valami felelősség terhel azért, mert azt a Patak Gyulát, vagy Potock Izidort én küldtem el őhozzá. En nem tudom, hogy ez a Patak Potock-e, vagy Izidor-e, vagy Yas Izidor-e, vagy Patok Izidor-e, nekem az teljesen mindegy. A tény az, hogy Patak Gyula annak idején, amikor ministerelnök voltam, megjelent nálam és közölte velem 3 hogy módjában

Next

/
Thumbnails
Contents