Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-142
354 A Nemzetgyűlés 142. illése 1921. lönösen ezzel — jött össze, aki Friedrich István volt minísterelnöknek volt alkalmazottja. Ez Patak illetőleg Pótok urat felkérte arra, hogy bizonyos üzleti könyveket szerezzen meg, amelyek Deutsch Károly feleségénél vannak letétben. Pótok ur tényleg lejötfc Budapestre, ezeket a könyveket megszerezte, de lemásolta és Friedrieh Istvánnak a másolatot vitte el, az eredetit pedig kivitte Bécsbe. Beniczky Ödön : De kérem, ez a sajtóbiróság elé tartozik, nem ide. (Nagy zaj. Ellenmondások a jobboldalon.) Elnök * Kérem t. képviselő ur, a képviselő ur nyilvános ténykedésében meg lett támadva, joga van a nyilvánosság előtt védekezni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Rubinek Gyula : En azt hiszem, t. képviselő urak, hogy mó.is fontos az, hogy ki támadja az embert és aszerint áll helyt. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ezeknek a könyveknek a visszaszerzése Friedrich Istvánnak érdekében állott. Patakot rábírta arra, hogy ezeket a könyveket szerezze meg, és hogy nagyobb nyomatékot adjon ennek, letartóztatta Deutsch Károlynét és bizonyos Faragó nevű urat azon ürUgy alatt, hogy ellene merényletet terveznek. (Mozgás.) Friedrich ellen. Pataknak sikerült az eredeti könyveket is megszerezni és Friedrich Istvánnak átadni, ennek jutalmául kapott egy futárigazolványt, amellyel külön szakaszban utazhatott mint a kormány futárja, tehát'mint a diplomáciai testület tagja, Svájc és Magyarország között. (Egy hang a jobboldalon : Ki volt akkor a belügyminister ?) A ministerelnöktől magától Friedrich Istvántól kapta. Nem a belügyminister adja a futárigazolványokat. Pótok t. futár úr egy napon megjelent nálam Friedrich levelével és kért 3000 vagon szénára kiviteli engedélyt. Miután tudtam, hogy a ministerelnök ur ezen kérdésekkel igenis foglalkozott és tudtam, hogy hadianyagot szükségei az ország, és a ministerelnök'ur megerősítette, hogy igenis az ő megbízásából járt el „Pótok ur, neki ezt az engedélyt kiállítottam. O tényleg ki is ment Svájcba és hozott haza egy fiktiv szerződést. Mikor már kiadtam ezt az engedélyt, mindenfelől jöttek a figyelmeztetések, hogy ez egy veszedelmes ember, aki mindenre képes és hogy könnyelműen jártam el, mikor ennek egy ilyen engedélyt kiadtam. Akkor nem nagy súlyt helyeztem rá, mert utóvégre nem engem terhelt a felelősség, hanem a ministerelnököt (Ugy van! a jobboldalon.) és vártam a következményeket. Az első következmény az volt, hogy kiküldött ministeri tanácsosom jelentette, hogy Pótok ur végig házalta egész Svájcot, mutatva a ministerelnök levelét, melyben felhatalmaztatik, hogy hadianyagot vásároljon, ami természetesen az entente-körök figyelmét is felkeltette évi február hó 3-án, csütörtökön. és mi sem természetesebb, mint hogy ebből a vásárlásból semmi sem lett. Patak ur visszajött egy fiktiv szerződéssel, amelynél különben nem az a lényeges, hogy fiktiv volt-e vagy pedig nem volt fiktiv, hanem az, hogy végrehajthatatlan volt, mert édes szénáról szólt, Magyarországon pedig édes széna nincs, csak az Alpesekben . . . Ugron Gábor: A buchsi átvétel! Rubinek Gyula : ... a másik pedig a buchsi átvétel, amelyről azt mondták a bizottság által kiküldött szakértő-tagok, hogy a szerződés ennélfogva még csak nem is fiktiv, hanem ha tényleg megkötötték volna, végrehajthatatlan, az ország érdekében elfogadhatatlan. Ennek a Patak—Pótok t. futár urnák a múltja meglehetősen terhelt, mert 1893-ban lopásért volt elitélve. Sándor Pál : Mégis üzleteket kötöttek vele ! (Felkiáltások a jobboldalon : Akkor nem tudták!) Rubinek Gyula : Azután hatóság előtti rágalmazásért mindenféle álfoglalkozás bemondásáért. Egy szóval, — nem is akarok arra rámutatni, amivei ujabban jöttek, hogy biztosítási Ugynök volt és ott nem egészen korrekt módon szerzett hadikölcsönöket, ezek mind alárendelt kérdések — tény az, hogy Pótok ur velem szemben prepotensen lépett fel, aminek egyéb célja nem volt, mint hogy 12.500 frankot az állam kasszájából kivegyen azért, hogy nem csinált semmit a világon, csak egy kéjutazást, azzal a nesszel azonban, hogy ő csakis a köz érdekében akarja ezt az üzletet megcsinálni, svájci összeköttetéseit kihasználni, egy szóval mint gentleman jelentkezett és visszajött azután mint egy trónkövetelő. Engem különösen az érdekelne a ministerelnök úrral szemben, hogy vájjon igaz-e az, hogy ez a közlemény napokig Eckhardt ministeri tanácsos urnák a zsebében volt? (Egy hang a jobboldalon : Igaz !) Ha nem tudja ezt, akkor kérem, hogy ebben a tekintetben a legszigorúbb vizsgálatot indítsa meg és mondja meg, milyen indokok voltak azok, amelyek őt arra késztették, hogy hosszú habozás után ezt közreadja. A cenzúra, t. Nemzetgyűlés, nem lehet öncél, (Ugy van ! a baloldalon) ezt a köz érdekében kell kezelni — legalább én ezt igy kezelném — és nem lehet célja, hogy az én volt kollégáim pellengérre állíttassanak olyan tettekért, amelyek abba az időbe esnek, amikor én is velük együtt működtem és alkalmam volt működésük tisztességéről, becsületességéről meggyőződést szerezni. Most még egész röviden legyen szabad rátérnem bizonyos sokszor hánytorgatott szerződésekre, metyek az én időmben köttettek. Rövid az egész, nagyon könnyen készen vagyok vele, mert földmivelésUgyi minister koromban — hogy visszatérjek az állatkiviteli engedélyekre is — két engedélyt adtam ki. Érdekes dolog, hogy amidőn egyrészről a nyugatmagyarországi visszaélések korlátozását s megszüntetését kezdtem meg,
