Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-142

350 A Nemzetgyűlés 142. ülése 1921. a munkás annál nagyobb rabszolgája a tőkének ; de minél bőségesebben van tőke, minél bősége­sebben van pénz, akkor az elhelyezést keres és drágán fizet meg minden szellemi és minden kézi­munkát. (Ugy van!) A középkor következett be Oroszországban, (Ugy van ! Ugy van !) sőt még azon alul, az ókor­nál tartanak, ugyebár, mert minden tőkét elpusz­títottak, teljes tőkétienség és pénztelenség ural­kodik ott és látjuk, hogy csakis ókori eszközökkel csakis középkori eszközökkel, tehát a hatalom, erőszak és elnyomatás legszigorúbb és legsúlyo­sabb eszközeivel lehet ott valamelyes életet és gazdasági létet megteremteni. De ha ezt munkásaink be nem látják, leg­alább az a tőke látná be, amely ma uralkodik egész Európán és uralkodik ezen Csonka-Magyar­országon is, amely béklyóban tartja egész Euró­pát, amely diktál nekünk, amely a háborút fel­idézte a ro,aga javára, a maga mohóságának és fokozott étvágyának kielégítésére, hogy tönkre­tegyen minden konkurrenciát a világon és egyed­uralmat biztositson magának az egész világon : ez látná be, hogy ha annak a pusztulásnak, amely Keletről megindult, határokat nem szabunk, akkor ez az egész európai kultúrát elpusztítja, elpusztítja egész Európa tőkéjét, iparát, mező­gazdaságát és kereskedelmét teljes mértékben, és az, ami újra fog keletkezni, már nem azoknak az érdekeit fogja szolgálni, akik ma parancsolói ennek a földrésznek, hanem tudja Isten, kiknek, azoknak, akik majd a semmiből újra ki fognak emelkedni, amint kiemelkedtek az ókorban egye­sek, az Ugyesek, élelmesek és erősek és azok fog­ják megteremteni ismét az uj tőke uralmát. (Igaz ! Ugy van !) T. Nemzetgyűlés î A munkáskérdésben ne­künk kötelességeink vannak .., (Általános he­lyeslés.) Barla-Szabó József: Még ha gyötrődik is emiatt a munkaUgyi minister ur lelke' ! Rubinek Gyula: .. .amelyeket a múltban elég könnyelműen kezeltünk és nem tettük meg azokat az intézkedéseket, amelyek elseje az érint­kezés a munkásokkal, a megértő érintkezés az ember és ember között. . . Kerekes Mihály: A lelkileg való megértés! Rubinek Gyula :... hogy lássák: igenis, a magasabb osztályok is értik és megértik azokat a viszonyokat, amelyekben a munkás él, és ha meg­értik, akkor olyan intézkedéseket is teremtenek, amelyek alkalmasak arra, hogy annak a munkás­nak az exisztenciáját, jövőjét biztosítsák, hogy hazát teremtsenek neki ebben a hazában, amely­ben ő is megtalálja elhelyezkedését, megélhetését és igenis, idei legyen köt ve épugy, mint az a kis­gazda vagy földbirtokos a maga rögéhez, amelyet verejtékével áztat. (Általános élénk helyeslés.) A kormányprogrammnak ez egy sarkalatos pontját képezi, (Halljuk! Halljuk!) és nem mu­laszthatom el, hogy épen a kereskedelemUgyi minister urat ne kérjem fél arra, hogy az általam évi február hó S-án, csütörtökön. megindított munkálatokat, amelyeknek célja egy munkáskodexet teremteni, fokozatosan megvaló­sítani mindazt, amit a múltban elmulasztottunk, — tovább folytassa. Természetesn nem lehet máról holnapra mindent pótolni, amit a múltban elmulasztottunk, de lássa,az a munkás,^hogy igenis a kormány, a Nemzetgyűlés, annak minden egyes tagja vele érez és akar segíteni rajta és a hóna alá nyúl. En nem hiszem, hogy ha ez a megértő poli­tika rövid idő alatt gyökeret ver és a kormányzat és a Nemzetgyűlés vállvetve igyekszik ezeket a fontos kérdéseket, amelyek a munkáskérdéssel kapcsolatosak s amelyekre kitérni természetesen hosszadalmas volna, — tényleg mihamarabb tető alá hozni, akkor a munkásságot ne tudnók magunk­nak megnyerni és ne tudnók elhódítani azoktól az elsősorban reájuk veszedelmes tanoktól, amelyek­nek — sajnos — bár rövid időre, de mégis behó­doltak a múltban. (Általános helyeslés. Egy hang jobbfelől : És ismét be akarnak hódolni !) T. Nemzetgyűlés! Szabad legyen rátérnem azokra a kérdésekre, amelyek bennem egy kissé azt az előlegezett bizalmat a minister elnök ur programmjával szemben megingatták és amelyekre nézve megnyugtató kijelentéseket várok a minister­elnök úrtól. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon jól méltóztatnak emlékezni arra, hogy az igen t. ministerelnök ur igen határozott kijelentéseket tett a királykérdésben (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl,) tartalmilag is —• és azokat he­lyeseltük — de azonkívül formailag is, amidőn azt mondotta, hogy nem fogja tűrni, (Halljuk ! Halljuk! jobbfelől.) hogy bármely irányban is a királykérdés agitáció tárgyává tétessék, vagy pedig, hogy erről olyan közlemények jelenjenek meg, amelyek akár jobbról, akár balról is alkalmasak volnának arra, hogy izgassák a kedélyeket. Dömötör Mihály: Ez nem tartatott meg. Rubinek Gyula: T. Nemzetgyűlési Annyit meg kell állapitanom, hogy ez az Ígéret egy irány­ban tényleg betartatott, (Ugy van! jobbfelől.) mert a szabad királyválasztás érdekében tényleg semmiféle közlemény és nyilatkozat a lapokban nem jelent meg. (Ugy van! jobbfelől.) Annál kevésbé sem jelenhetett meg, (Halljuk! jobb­felől.) mert meg kell állapítanom, hogy senki meg sem kísérelte, hogy ilyen irányban közleményeket adjon le. (Ugy van ! jobbfelől.) Annál nagyobb sajnálattal kellett tapasz­talnunk, t, Nemzetgyűlés, hogy a szünet alatt nyilatkozatok, súlyos nyilatkozatok jelentek meg, amelyeknek nagy jelentőségük van, természete­sen nemcsak tartalmuknál fogva, hanem a közzé­tevők személyiségénél fogva is, (Egy hang jobb­felől : A nemzettel szemben !) a nemzettel szem­ben természetesen, és amelyeknek tartalma épen a szabad királyválasztás elvi alapján állókra nézve nem egészen megtisztelő. (Ugy van ! jobb­felől.) Nem akarok erősebb kifejezést használni, de bizonyoSj hogy nem megtisztelő. (Ugy van! jobb felöl.)

Next

/
Thumbnails
Contents