Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-141

338 A Nemzetgyűlés 141. ülése 1920. lyozna. Figyelmeztetjük itt az osztrákokat, hogy ők arra a körülményre mutattak rá, hogy a trianoni békeszerződés velük hivatalosan nem közöltetett, ennek következtében ők arról a magyarázatról, amelyet mi a trianoni békére nézve kaptunk, nem vehetnek tudomást, csak szofizma. T. i. nem trianoni békében szerzett jogokról van szó, hanem régi jogokról, amely régi jogokról az osztrák kormánynak mindenféle trianoni és st.-germainí béke nélkül is tudomása kell hogy legyen, (Helyeslés.) és amelyek most egyszerűen azért kerülnek előtérbe, mert Ausztria és Magyarország között mindenféle vonatkozás megszűnt, mi széjjelmentünk és ennek következtében a közös háztartást egymás között felszámoljuk. Ezek azonban régi jogok, amelyekhez ennek a békének semmi köze. Ezt szintén kifejtettük a jegyzékben, hogy ezen az alapon kérjük, nem pedig a trianoni békében adott alapokon. Különben a magunk részéről a trianoni békét, amelynek egyik szerződő fele vagyunk, ezennel közöljük vele és közöljük, hogy abban az foglaltatik, hogy maga az a béke is ezt az állapotot és álláspontot elismeri. Itt leszegeztük ebben a jegyzékben, hogy — ezt talán bizonyos mértékben fordításban fogom felolvasni — mi követeljük megfelelő részünket mindabból az ingatlan és ingó vagyonból, amely osztrák területen van és amely az egykori k. u. k. katonai kincstárnak a tulajdonát képezte. Ebben benne foglaltatnak természetesen az összes olyan katonai intézmények, mint az Arsenal, mint a wöllersdorfi gyár, Blumau stb., a katonai intézetek, mint a földrajzi intézet, mint a hadi múzeum stb., valamint az anyagdemobilizációból származó egész komplexum, amelynek sokkal nagyobb része van odaát, mint itt, végül a cs. és kir. közös ministeriumoknak, tehát a külUgyministeriumnak és a pénzUgyministeriumnak tulajdonában volt ingó és ingatlan vagyonok, a közös számszéknek hasonló vagyona. Hasonlóképen a Hofaerar-nak, az udvari kincstárnak tulajdonában volt összes anyagokra nézve is követeljük ezt a felosztást. Ebben bennfoglaltatnak az uralkodóház által privát tulajdonból megvett tárgyak is, amelyek a civillistából vétettek és amelyek ennek következtében ugyanezen princípium szerint felosztandók. Végül pedig az uralkodóház összes tagjainak vagyonát is megkívánjuk igy állapíttatni és erre nézve is ugyanezeket a princípiumokat érvényesíteni Ausztria és Magyarország között. Ezt a jegyzéket néhány nap előtt adtuk át az osztrák kormánynak és ezt a jegyzéket ebben a formában most azután közöni fogjuk csak másolatban, de tudomásvétel végett az entente-tal is, hogy tudomást szerezzen erről a lépésünkről és lássa azt, hogy arra a »barátságos megegyezésre« nézve, amelyet ő itt ezzel a kifejezéssel, hogy accord amiable, barátságos évi december hó 22-én, szerdán. megegyezés inaugurál közöttünk, mi a magunk részéről a megfelelő lépéseket megtettük. Ebben a jegyzékben és az itt felsorolt többi jegyzékekben, amelyek ennek mintegy integráns részei, tiltakozunk mindazon eladások ellen is, amelyek bekövetkeztek, azon állagváltozások, azon tulajdonjogi átruházások ellen, amelyek itt bekövetkeztek, amelyek a kérdést zavarossá teszik és amelyek még nagy nehézségeket fognak okozni a kérdés egészének lebonyolításánál. Kernéijük, hogy az osztrák kormány, miután mindenféle feltételnek elég van téve, a béke ratifikálva van, a trianoni béke is ratifikálva van általunk, most már nem fog semmiféle nehézséget görditeni a dolgok [elé, és amikor mi a magunk részéről a legnagyobb kulantériával megyünk be gazdasági tárgyalásokba és a legnagyobb kulantériával érintkezünk az osztrák kormánnyal, reméljük, hogy arra az álláspontra fog helyezkedni, amelyet előir neki a békeszerződés, amely különben azonkívül a józan és a helyes álláspont is két olyan kormány között, amelyeknek egymáshoz mégis bizonyos közük volt a múltban és amelyeknek az 6 jogi álláspontjukat a közös vagyonra nézve elvégre is teljesen tisztázniok kell. Remélem, ezt az osztrák kormány befogja látni és nem fog nehézségeket görditeni ennek a kérdésnek a kitisztázása elé és egyszersmind jóvá fogja tenni azokat a mulasztásokat, amelyeket elkövetett velünk szemben a műit hónapokban akkor, amikor ezeknek a tárgyaknak állagában változásokat engedett bekövetkezni és azokat osztrák célokra is felhasználta •— ami mindenesetre egyes tárgyaknak, egyes épületeknek rongálásával is jár — és amikor belement egyes tárgyaknak eladásába is anélkül, hogy bennünket megkérdezett volna, holott mi azoknak társtulajdonosai voltunk. Mindenféle ilyen eladásnak, amely tudtunk és megkérdezésünk nélkül olyanra nézve megtörtént, amire nézve magunk is társtulajdonjogot vagy pedig általában tulajdonjogot formálunk, ezeknek az eladásoknak elbírálásába későbbre a beleszólási jogot mindenesetre teljesen fentartjuk. (Helyeslés.) Azt hiszem, a t. Nemzetgyűlés tudomásul fogja venni ezt a választ ebben a formában. Méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy ugyanazzal az eréllyel, — hiszen nem én voltam, aki ezeket vittem, hanem ezeket a tárgyalásokat elsősorban Kállay államtitkár ur, a művészeti részre pedig Czakó és Grerevich ministeri tanácsos urak vezették és ugyanazzal a szaktudással fogják tovább vinni, amint ezek az urak és munkatársaik eddig is csinálták és remélem, hogy annyi jóakaratot is fogunk találni, hogy eredményt érhetünk el. Mi semmi esetre sem fogjuk Magyarország jogait semmiféle tekintetben sem csorbítani engedni. (Élénk helyeslés.) Benkö Gábor : Csak be ne csapjon az osztrák!