Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-141

336 A Nemzetgyűlés 141. ülése 1920. rák hatóságok intézkedései folytán veszélyeztetve van ? « 2. »Övást emelt-e a magyar kormány az oszt­rák hatóságok eljárása ellen egyfelől az osztrák kormánynál, másfelől az entente-kormányoknál, hogy a magyar jogigények elismerését, a magyar ál­lamot illető vagyontárgyak állagát, azok kezelésére a magyar kormány befolyását és különösen az osztrák kezelés alatt álló magyar államvagyonnak a magyar állam részére való kiszolgáltatását biz­tosi tsa? (Helyeslés és taps.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a minister­elnök urnák. A ministerelnök ur kivan válaszolni. G. Teleki Pál ministerelnök: T. Nemzet­gyűlés S Nagyk öszönettel tartozom az interpelláló képviselő urnák, hogy azt a kérdést szóba hozta. Én azt, amit ő mondott, a magam részéről is alá­írom és evvel, azt hiszem, válaszoltam is már arra az első kérdésé"e, hogy »Van-e tudomásom arról, hogy az osztrák hatóságoknak az Ausztria és Ma­gyarország közös tulajdonát képező, úgyszintén az Ausztriában őrzött magyar államvagyonra vonatkozó álláspontjáról és arról, hogy e vagyon­tárgyaknak állaga és azokra vonatkozó igényük az osztrák hatóságok intézkedései folytán veszélyez­tetve van.« Ausztria ezen tárgyak tekintetében is jobb helyzetben van. Először is abban a tekintetben, hogy ezek a tárgyak Bécsben vannak, amire nézve van egy térkép, amelyet nem tudok körülmu­tatni, de ide leteszek és méltóztassék betekinteni, egy igen tanulságos térkép, amely megmutatja a közös vagyonnak eloszlását Ausztriában, Ma­gyarországon és a különböző tartományokban, amelyből nag)^on sok mindenféle és még katonai szempontból is, a régi katonai közigazgatás szem­pontjából is nem érdektelen következtetéseket lehet levonni, amelyek részleteibe azonban, mél­tóztassanak megengedni, ohgy az előrehaladott idő folytán ne menjek bele. A másik szempont, amelyben előnyben vol­tak az osztrákok felettünk, az, hogy nálunk sokkal zavarosabb állapotok voltak : keresztülmencünk egy forradalmon, a vörös uralmon, a román meg­szálláson, amelyek mindhárma alkalmat adott arra, hogy Ausztria azt tett, amit akart, mert a mi kezünk meg volt kötve azáltal, hogy sokszor nem is volt, ki foglalkozzék ezzel a kérdéssel. Amint az alkotmányos élet a vörös uralom bukása után helyreállt, ezen kérdésekkel azonnal foglalkozni kezdtünk és az a békeelőkészitő iroda, amely veze­tésem alatt állott, ezeket a kérdéseket is természe­tesen gondjaiba vette. Ezek referense Kállay Tibor államtitkár ur, jelenleg a felszámoló hivatal elnöke volt. Maga az interpelláló képviselő ur emiitette, hogy a magyar békedelegáció ezekre nézve hosszas, nagy alapossággal készült elaboratumokkal járult a békekonferencia elé, amelyekben Magyarország jogigényeit megállapította, bemutatta és azok el­ismerését kivánta. (Helyeslés.) Ezekre vonatkozólag a békeszerződés 191. évi december hó 22-én, szerdán. §-ában egy bizonyos rendelkezés van, amely homá­lyos vagy legalább is nem egészen világos. Ez a béke, illetve ez a pont, mint a béke majdnem min­den pontja, azonos az osztrák békeszerződésben lévő ponttal és ezt a pontot az osztrákok más­képen magyarázták, mint mi. Ebben a pontban egy olyanféle rendelkezés van, hogy az utódálla­mok között és Ausztria között, viszont Magyar­országra nézve Magyarország között és azon álla­mok között, amelyek Magyarország testéből dara­bokban részesültek, az állami közvagyonnak és jelesül a műkincseknek és egyéb ilyen természetű vagyonoknak felosztása a territoriális principium alapján fog történni. Mi akkor kérdést intéztünk arra nézve, hogy hogyan vonatkozik ez az Ausztria és Magyarország közt felosztandó és közös vagyon­tárgyakra, ezek között a műkincsekre, a hadi kincstár különböző tulajdonaira és az uralkodó­ház vagyonára. Erre nézve az úgynevezett válasz­iratban, a reponseban, amely nekünk a békeszerző­dés végleges szövegével átadatott, azt a választ kaptuk, hogy ezek vonatkoznak Ausztriára és a tőle elszakitott részekre, Magyarországra és a Magyarországból lekapcsolt részekre, nem vonat­koznak azonban az Ausztria és Magyarország kö­zötti részekre. Megpróbálom lehetőleg szószerinti fordítás­ban visszaadni a szöveget : »azonban nem vonat­koznak semmiképen sem az osztatlan javakra, amelyek a régi osztrák-magyar monarchia tulaj­donában voltak és amelyek az uj Ausztria vagy az uj Magyarországnak, ugy amint azoknak hatá­rait a békeszerződések megállapítják, feküsznek, sem pedig a koronának a javaira és az Ausztria­Magyarország régi uralkodóházának javaira sem, amelyek ezen két területen, tehát az Ausztria és az uj Magyarország területén feküsznek. Ezekre nézve mindkét államnak a jogait ezek egymás között kell, hogy barátságos megegyezés­ben megállapitsák.« Tehát ebben el van ismerve az a feltétlen jog, hogy ez egy közös vagyon, amelynek felosztása reánk kettőnkre tartozik, mindenesetre azon jog­szabályok és azon tulajdonjog alapján, amelyet a két fél erre nézve szerzett, szerzett a közös tulaj­donjogra is. Rassay Károly : Tőlünk csak elvittek. Gr. Teleki Pál ministerelnök : Ugy értem, hogy vannak közösen szerzett dolgok, pl. a civil­listából vett tárgyak, azután a katonaiak, amelyek szintén közösen vett vagyontárgyak. Minden egyes vagyontárgyban benne van a vagyonközösség. Továbbá vannak olyan tárgyak, amelyek például muzeumokban vannak, de osztrák provenienciájuak, és viszont ugyanott lévő, de magyar provenienciáju dolgok. így értem ezt a közösséget. (Helyeslés.) Mindazt, amit az inter pslláló képviselő ur elmondott, még a vagyontárgyaknak egész hosszú listájával megtoldhatnám, én azonban egypár momentumra akarok rámutatni, amelyek azt igazolják, hogy az osztrákok az alatt az idő alatt, amelyben mi legnagyobbrészt nem is voltunk tel-

Next

/
Thumbnails
Contents