Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-141

328 A 'Nemzetgyűlés Ml. ülése 1920, Ereky Károly: De nein az interpellációk alatt. Ugron Gábor : Akkor napirend előtt kér szót. Elnök: Mindegy, bármikor, amikor nekem tudomásomra jut. Ha nem támadtak meg, akkor az elnök megállapítja, hogy nem támadtattam meg és akkor a fennálló precedensek alapján és a 207. § analógiája alapján jogom van kérni azt, hogy a Ház adja meg az engedélyt. Az tehát teljesen mindegy, hogy interpelláció kapcsán történt-e ez a dolog vagy nem. De hogy teljesen megnyugtassam azokat a képviselő urakat, akiknek skrupulusuk van, hivatkozom a 252. sz. precedensre. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék ezt felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa) : »Polónyi minister válaszol Ylád Aurél interpellációjára az igazságszolgáltatásoknak politikai célokra való felhasználása tárgyában. (Ez Ugyben különben már válaszolt a ministerelnök a IV. kötet 175. lapon.) Polónyi válaszában egy csomó nemzetiségi agitátor pőréről beszélt. Miután a ház a választ tudomásul vette, Vlád nem reflektált a ministeri válaszra, mert nem volt jelen, amint ez a IV. kötet 266. lapján konstatálható. Maniu Gyula személyes megtámadtatás címén kért szót. Návay elnök ezt nem engedi meg, mert a minister Maniut egyáltalában nem támadta meg, azután enunciálja : «En a személyes megtámadtatásnak olyan tág magyarázatát, hogy egy nem létező pártegység nevében itt szót méltóztatik kérni, nem fogadhatom el.« A ház zajosan helyesel. (Lásd: I. kötet 137., 146. ós 147. lapjait.) A következő ülés elején Maniu a házszabályokhoz szólás címén szóvá teszi az előző napi szó • meg nem adást és kifejti, hogy régi parlamenti szokás az, hogy egy párt bármely tagja jogosult arra, hogy személyes megtámadtatás címén nyilatkozhassak a pártját ért támadásokra. Több példát hoz fel erre, a mostani országgyűlésről. Azután reflektálni kezd az előző napi ministeri válaszban mondottakra. Justh elnök figyelmeztetése után a ház engedélyét kéri és kapja is erre.« Ugron Gábor: Másnap reggel! Gaal Gaszton : Ez napirend előtti felszólalás. Elnök : A lényeg az, hogy van-e precedens arra, hogy a Ház a személyes kérdéstől eltérést engedett, igen vagy nem. Az azután teljesen mindegy, hogy az interpelláció közben vagy rendes tárgyalás közben történt-e. (Zaj és ellenmondások jobbfelöl és középen.) Különben is a Háznak szuverén joga. A Ház az engedélyt megadhatja, s ha akar, hivatkozhat a precedensekre, ha pedig nem akar, akkor nem kell ezekre hivatkoznia. (Helyeslés balfélül,) Usetty Ferenc : Ugy van ! Éljen az elnök ! Elnök : A ház szuverén joga előtt meg kell hajolni. (Helyeslés half elől) Gaal Gaszton : A házszabályokhoz kérek még szót. évi december hó 22-én, szerdán. Elnök : Tessék ! Gaal Gaszton : Mindenekelőtt kénytelen vagyok a gyorsírói naplót rektifikálni. Ha jól értettem, a mélyen tisztelt elnök ur ugy olvasta fel, hogy : Gaal Gaszton közbeszólás alakjában a következőket mondotta : »Megadjuk, de precedenst nem csinálunk.« így van a naplóban? Elnök: Igen! Gaal Gaszton : Akkor ez a gyorsíró urak tévedése, mert én a leghatározottabban azt mondottam, hogy : »Nem adjuk meg, mert precedenst nem csinálunk«, és a következő szavazásnál azok között voltam, akik nem adták^meg a jogot a képviselő urnák a felszólalásra. Én csak a napló kijavítása végett tartottam szükségesnek ezt leszögezni és kérni a mélyen tisztelt elnök urat, hogy szíveskedjék a naplóban ezt megfelelően kiigazittatni. Egyébként az egész vonalon fentartom mindazt, amit a házszabályok magyarázása tekintetében a felmerült esetből kifolyólag már előzőleg volt szerencsém előadni. (Zaj balfelöl.) Elnök: Következik? Kontra Aladár jegyző : Mózer Ernő ! Zeőke Antal : A házszabályokhoz kérek szót. Elnök : Majd azután méltóztassék, mert most Mózer képviselő ur következik. Mózer Ernő : T. Nemzetgyűlés ! Engedjék meg, hogy ebben a pillanatban, amikor az uj Magyarország fundamentumait lerakjuk, az összkormánynak, de különösen a kultuszminister urnák figyelmét egy ránk és nemzeti jövőnkre nézve szerintem rendkívül fontos kérdésre tereljem. Ez a kérdés : a magyar tanítóságnak és a lelkészkedő papság egy részének szomorú anyagi és erkölcsi helyzete. Usetty Ferenc: Hát a magyar tanárság? Mózer Ernő : A papság alatt különösen azoknak a felekezeteknek papjait értem, — legalább azoknak nagy részét — akiknek az egyházi törvények megengedik a nősülést, a családalapítást és ennek folytán ők nem élvén garzonéletet, mint némely felekezetek papjai, hanem családot tartanak el, rendkívül terhes körülmények között képesek csak családjukat eltartani és a gyermekeket megfelelően felnevelni. Az 1870—71-iki francia-porosz háborút Bismarck szavai szerint a német Schulmeisterek nyerték meg. Bismarck pedig a Schulmeister kifejezés alatt nemcsak a szoros értelemben vett néptanítókat, tehát a tanítóságot értette. .. Usetty Ferenc: Az iskolát! Mózer Ernő : ... hanem a nép vezetőinek másik részét is : a falusi lelkészeket. A lelkész és a pap az, aki úgyszólván a gyermek születésétől kezdve ott van a fejlődő leieknél, a gyermek-, férfi- és aggkoron át elkíséri azt az egyént egészen a temetőig. A lelkésznek és papnak hivatása, hogy a nép lelkét, mint a mester a viaszkot, átformálja oly irányban, ahogy az a legjobban megfelel. Sajnos, a múltban a magyar tanítósággal és papsággal a kormányok vajmi