Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-141

A Nemzetgyűlés 141. ülése 1920. Bernolák Nándor: T. Nemzetgyűlés ! Ha tudtam volna, hogy Orbók Attila t. képviselőtársam az én kerületem dolgaival fog foglalkozni ... Orbók Attila : Megmondtam, kérem ! Tegnap megmondtam ! Bernolák Nándor :. . . ha tudtam volna, hogy milyen kérdéseket fog felhozni a t. képviselőtársam Orbók Attila: Azt tetszett mondani, hogy helyes ! Bernolák Nándor : . . . akkor én az adatoknak egész tömegét terjesztettem volna most a t. Nemzetgyűlés elé. (Felkiáltások a jobboldalon : Ez nem személyes kérdési) Igenis, kérem, ez személyes kérdésben való felszólalás, mely azt célozza, hogy az ártatlanul megvádolt emberek védelmére dokumentáljam a tényeket. Elnök: Személyes megtámadtatás visszautasítása címén csak akkor van joga szólni a képviselő urnák, ha személyében támadták meg, a többire vonatkozólag nyilatkozni a belUgyminister ur dolga. Nekem nincs hozzá jogom, hogy a képviselő urnák a szót megadjam, ha azonban a Ház a szót megadja, akkor a képviselő ur felszólalhat. (Felkiáltások : Megadjuk ! Nem adjuk meg!) Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Felkiáltások : Igen ! Nem ! Szavazzunk !) Második módja annak, hogy a képviselő ur felszólalhasson, az, hogy a képviselő ur bejegyzett interpellációja kapcsán a Háztól engedélyt kérhet arra, hogy eltérjen a tárgytól. (Zaj.) Gaal Gaszton: Nem adjuk meg, mert precedenst nem lehet csinálni! Bernolák Nándor: Nem vagyok tisztában azzal, hogy méltóztattak-e megadni a jogot vagy nem ? (Mozgás.) Elnök : Kérem azon képviselő urakat, akik hozzájárulnak ahhoz, hogy a képviselő ur személyes kérdésben felszólaljon, és a tárgytól eltérjen, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség hozzájárult. Kérem a képviselő urat, szíveskedjék beszédét folytatni. Bernolák Nándor: T. Nemzetgyűlés! Én nagycn nem szeretek előkészület nélkül beszélni, azonban most a körülmények mégis rákényszeritenek, mert Orbók Attila t. képviselőtársam olyan súlyos vádakat emelt a köztisztviselők ellen, hogy ezt én, aki a viszonyokat nagyon jól ismerem, annál kevésbé hagyhatom szó nélkül, mert igaza van a t. képviselő urnák abban, hogy Debrecenben a felekezeti békét megbolygatták, Debrecenben iparkodtak egymással szembeállítani a katholikusokat és a kálvinistákat, és ennek az országnak legelsőbbrendü érdeke követeli, hogy itt a felekezeti béke meg ne bolygattassék. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Gaal Gaszton : Igaz-e az a jegyzőkönyv? az a fő! NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—192-1. — VII. KÖTET. éri december hő 22-én, szerdán, 321 Bernolák Nándor: Nekem tehát valójában kötelességem lett volna régebben is, — amint terveztem is — hogy ezt a kérdést idehozzam a t. Nemzetgyűlés elé. Annak, hogy miért nem hoztam ide, tisztán az volt az oka, mert nem akartam azt a látszatot sem kelteni, hogy ezt az égető kérdést valamiképen kiélezni óhajtanám. A dolog Debrecenben a következő : Nagyon jól méltóztatnak tudni — én, mondom, nagyon restellem, hogy ezeket a kérdéseket a Nemzetgyűlés elé kell tárnom, de a képviselő ur rákényszerít — nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy destruktiv szellem, amely Magyarországon a forradalmakat előidézte, nem csekély mértékben Debrecenből indult ki. Jánossy Zoltán, Juhász Nagy Sándor, Debrecen és a Hajdúság képviselői voltak az országgyűlésen a forradalom lángrakeltésének legelső emberei. (Mozgás.) Orbók Attila: A legmagyarosabb város. Csodálkozom. Bernolák Nándor: Mindaz, ami a Károlyiéra alatt történt, jórészben azokra az agitációkra vezethető vissza, amelyeket ők és a hozzájuk tartozó elvbarátaik Magyarországon véghezvittek. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ennek ott bizonyos talaja volt, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, és azok a visszásságok, amikre Orbók t. képviselőtársam rámutatott, hogy Magyarországnak talán a legrosszabb, a legkorrupfcabb adminisztrációja Debrecenben található meg, azok a visszásságok Debrecenben csakugyan megvoltak-e, (Ugy van! balfelöl.) igenis, igaza van a t. képviselő urnák, Debrecen heteken keresztül teljes sötétségben volt azért, mert nem tudott magának egy maréknyi szenet szerezni, nem tudott világítani ; de a t. képviselő urnák, ha interpellál ebben az Ugyben, tudnia kell, hogy ez abban az időben volt, amikor Debrecen hatalmát kizárólag a szabadkőművesség és a zsidóság tartotta kezében. Nem szívesen teszem ezt a megállapítást, azonban a támadásra védekeznem kell. (Ugy van! Ugy van! a balés szélsőbaloldalon.) Már most, t. Nemzetgyűlés, következtek Debrecenben a választások, amely választások során — a tanúm lehet rá e Nemzetgyűlésből mindenki, aki annak idején ott megfordult — a legszebb, a leglojálisabb, minden felekezeti harcot, minden felekezeti színezetet abszolúte teljesen kizáró küzdelem folyt ; nem gondolom, hogy az országban valahol lett volna tisztább választás, mint épen Debrecenben, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és ez a magyarázata annak, hogy ez a kálvinista Róma, amelynek a nagy protestáns hagyományai, sajátosan kálvinista hagyományai iránt senki sem viseltetett nagyobb lojalitással, mint én, (Ugy van! balfelöl.) hogy ez a kálvinista Róma, t. Nemzetgyűlés, amelyben a protestáns tradíciók növeléséhez nekem, mint annak idején az egyetem rektorának, nagyon sok alkalmam volt tettekkel 41