Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-140

300 , A Nemzetgyűlés 140: ülése 1920, Es a dolgok, az események belső lényegét vizsgálónak mit kell szomorúan megállapítania ? Azt, — és legyen bár szavam bármily fájdalmat okozó és találkozzam bár ellenmondással vagy visszautasítással, lelkem teljes meggyőződésének erejével jelentem ki, — bogy az evangélium keresztyénsége ós a ma a fórumon tobzódó kereszténység nem azonos fogalmak, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Én sehol sem érzem oly jól magamat, mint keresztények közt, bármily felekezethez tartozzanak is, (Zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl) de komoly, őszinte, meggyőződéses keresztények közt és meg kell vallanom, hogy én ebben a ma létező u. n. keresztyén világban kissé idegennek érzem magam. (Ugy van! balfelöl.) Már maga a név is megdöbbent : »keresztény kurzus«. Hát profanálták valaha ugy mindazt, ami Krisztus vallásában keresztyén ember előtt szent, féltett és a sziv mélyére zárt magnum misterium, mint ahogy azt ezzel a leganyagiasabb gondolkozású, legkeresztyéntelenebb világnézletü, üzleti körből szégyenünkre kölcsönvett »kurzus« jelszóval teszik ? (Zaj a baloldalon.) Ereky Károly: Ezt az ellenségei találták ki! Kiss Ferenc : Egyre-másra hallom minden képviselő ajkáról a »keresztény kurzus« jelzőt. Hát a keresztyén élet legszentebb értékeinek megjelölésére épen a más oldalról állandóan támadott börzei életbői kellett kölcsönvenni a legközönségesebb műszót? És, t. Nemzetgyűlés, a terminus még igy sem igaz, mert ma nem annyira keresztyén kurzus van, mint sokkal inkább kurzusos keresztyénség ; nem annyira meggyőződéses keresztyének vannak, mint inkább kurzuslovagok . . . (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Szilágyi Lajos : A gyakorlati keresztény politika jelszava alatt! Kiss Ferenc : . . . ugy hogy valósággal, mint keresztyén ember e keresztyén világban, keresztyén kötelességemnek tartom a keresztyénség érdekében felszólalni. Mert vájjon hogyan áll a kérdés a jelzőtlen keresztyénség és a kurzusos keresztyénség lényegét illetően? A jelzőtlen keresztyénség konfesszorai himnuszokat énekelve, mentek máglyára vadállatok közé meghalni ; a kurzusos keresztyénség a keresztyénségből akar megélni. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) és mig amazoknak ajka elhalva is Jézus nevét susogta, addig ezeknek ajka haszon, befolyás, hatalom, tekintély után rikoltoz. (Ugy van ! jobbfelölj A jelzőtlen keresztyénség az egész világ ellen a kereszttel ment harcba és fegyvere az örök, a diadalmas ige volt; a kurzusus keresztyén könyökkel dolgozik és fegyvere a hitegetés, az ámítás, a hipokrizis. A jelzőtlen keresztyénség a keresztyénség nagy ideáit akarja érvényesíteni az életben ; a kurzusos keresztyén az önmaga érvényesítésére tör és az ideák neki csak gradus, jelszó és misztifikáció. (Egy, hang jobbfelöl: Es ministeri tárca.) . évi december hó 21-én, kedden. A jelzMlen keresztyénség a nép felsegitését akarja mint igazi népbarát; a kurzusos lovag a nép által önmagát segitteti felfelé és mig amaz a szó nemes értelmében demokrata, addig emez a szó közönséges értelmében demagóg. A jelzőtlen keresztyénség az osztálykülönbségeket temetgeti befelé és egyenlősít az istenfiuság nagy "testvériségével; a kurzusos keresztyén a ma, sajnos, mindenütt meglevő és elégületlenségben nyilatkozó hangulatot használván fel, a társadalmi rétegek közti különbségeket élezi ki és osztálygyülölséget kelt. (Taps jobbfelől.) A jelzőtlen keresztyénség az ország konszolidálására, a belső béke, a belső nyugalom, az állami és társadalmi rend megépítésére törekszik és ebből a célból önmaga fegyelmezett, eszköze a meggyőzés, a kibékítés, a kiegyenlítés, a belső pacifikáció, a kurzusos keresztyén ezzel szemben ami rend tegnap nagynehezen megépült, azt ma felborítja, ami seb ma begyógyult, azt holnap felszakítja, fegyelmet nem ismer és személyes vonatkozású botrányokba fullasztja a köz nagy érdekeit. A jelzőtlen kereszténység lemond, áldoz, enged és megbocsát. Az a jelszava, amit az IJr mondott.- Jobb adni másnak, mint venni és bocsáss meg nem hétszer, hanem hetvenhétszer ; a kurzusos keresztyén mindig kapni akar, roszszabb a börze mestereinél, mert ott a jelszó : én adok, én veszek, de a kurzuslovag mindig csak elvesz és ugy gyűlöl, ahogy csak az tud gyűlölni, aki tizenöt hónapja keresztyén. (Ugy van! Ugy van!) A jelzőtlen keresztyének előtt a kereszt a szent jelvény, amelyről az Üdvözítő drága vére permetez alá, a kereszt a szent szimbólum, amely előtt minden Krisztusvalló lélekben elomol, a kereszt a világtörténelem tengelye, amelyre minden keresztyén a pietás legmagasabb nemével tekint ; a kurzusos keresztyéneknél a kereszt : az egyiknél dorong, amellyel zsidót üt, a másiknál létra, amelyen kapaszkodik, a harmadiknál kapufél, a mely mögül orozva támad. (Ugy van! jobbfelöl) Valóságos blasphemia, amit ma sokan kedvtelésből, önzésből vagy gyűlölségből a kereszténységgel űznek. Mintha csak ezekre a kurzuskeresztyénekre mondta volna Jézus, hogy ez a nép csak szájával közelget hozzám és ajkával tisztel engem, de a szive távol van tőlem. A sziv távolságát mutatja az az állandó szenzációhajhászás, az az örökös izgalomra éhezés és izgalomra utazás, az a temérdek skandalum és botrányokozás, amely amellett, hogy a belső konszolidációt állandóan gátolja, a keresztyénséghez ég-föld távolközi viszonyban áll. Ide sorozom a háború által eltemetni vélt, de a keresztyénség u. n. reneszánszában ismét feltámadt párbajszenvedélyt. És itt a legnagyobb elismeréssel kell megemlékeznem Huszár Károly képviselőtársamnak arról a férfias, arról a bátor fellépéséről, amidőn az őt provokálóknak kijelentette, hogy