Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-139

A Nemzetgyűlés 139. ülése 1920. kérem meghallgatásomhoz és támogatását arra a nagy munkára, amire vállalkoztam — a bibliával szólva — nehéz itéletmondásoknak idején. Bizony mondom önöknek, én nem tolakodtam ide. A helyzet ugy alakult, hogy báró Korányi Frigyes t. barátom, akinek okos, józan, szorgalmas munkásságáért én is elismeréssel adózom, bár pénzUgyi politikáját sokban nem helveslem, lemondott azért, mert a Nemzetgyűlésen egy indítvánnyal szemben kisebbségben maradt. T. barátomnak nem volt igaza. Én az indítványt elfogadtam volna, annyival inkább, mert a mai körülmények között részletkérdésekében perpatvart csinálni nem szabad. T. barátom azonban távozni akart, mert az állapotokat tarthatatlanoknak látta. Ebben igaza volt. Nagy baj, hogy vele együtt távozott a pénzUgyministeriumból kitűnő államtitkárja, Walkó Lajos is. így most itt maradt ez a legfontosabb kormányzati ág, amelytől nemcsak az államnak, de mindnyájunknak és családunknak boldogulása függ, kormányzás nélkül. Magyarországnak volt nagy pénzUgyministerei közül, akik közül bármelyik jobban elvégezhette volna ezt a munkát, mint én, senki sem vállalkozott a pénzUgyministerségre. A pénzUgyi életnek olyan alakjai, akiknek neve az újságba belekerült és akik, szerénytelenség nélkül mondva, nálam hátrább állnak képzettségben, kijelentették, hogy a karrierjüket veszélyeztetné, ha pénzUgyministerek lennének. így nem jött senki, tehát jöttem én. (Helyeslés.) Az igazat megvallva, én tudtam, hogy jönni fogok. Már hónapok óta plajbásszal számoltam, hogy egyszer majd el fognak fogyni a pénz és a vállalkozók és el voltam határozva arra, hogy akkor mindent otthagyva, ide fogok jönni, ha hívnak, ehhez a méltatlanul lebecsült Nemzetgyűléshez és azt fogom mondani a Nemzetgyűlésnek és a nemzetnek : Uram, én szolgálni foglak téged. És ha egy elkeseredett magyar ember kérlelhetetlen akarata elég ahhoz, akkor én önökkel együtt meg tudom állítani a pénzUgyi zuhanást és megmentjük Magyarországot a pénzUgyi katasztrófától. (Felkiáltások: Adja Isten!) Ezt meg lehet csinálni. Semmi kétség. Engedjék meg épen ezért, hogy teljesen őszinte legyek. Ma mindent meg kell tudni, nemcsak önöknek azért, hogy vájjon szerződtetnek-e, hanem az országnak is. A mai meglepetések után, amiket hallani fognak, több meglepetés az országot nem érheti. Befejezzük a háborút. Ezután mindenki nyugodt lehet, dolgozzék, több terhe nem r

lesz, mint amennyit ma én kilátásba helyezek. Épen ezért teljes őszinteséggel tartozom önöknek és meg kell mondanom, hogy az én felfogadásomnak két előnye van. Az egyik az, hogy én hoztam a legtöbb áldozatot. Nem az anyagit értem, arról nem szabad beszélnünk. Székesfehérvár nemes püspökének egyik gyönyörű könyvében olvastam, — szó szerint emlékszem rá, — hogy erkölcsi erőt nem lehet anyaggal évi december M 20-án, hétfőn. 261 mérni. Ha valaki vállalkozik az ország dolgában, ne számítson, hogy kinek hány krajcárjába kerül. Az áldozat más. Az áldozat az, hogy évtizedeken át működtem a gyáriparban, a bankokban és ott tenyerükön hordoztak, elkényeztettek. Most jövök egy helyre, ahol csak gáncs fog várni, talán szidás is. A másik az, hogy nem lehet elkerülni a gyanút. A magyar közvélemény berendezéséhez tartozik, hogy nem birja kiállni, hogy a tényleges vagy távozó ministert ne gyanúsítsa meg azzal, hogy pár száz milliót elvitt magával. (Mozgás.) Ezt nem birja ki a közvélemény. Én legalább húsz év óta figyelem a közvéleményt és azt láttam, hogy még Tisza Istvánról, is elhitték, hogy anyagi okok is vezették. És egyetlenegy ember volt csak, akiről a magyar közönség azt hitte, hogy tényleg mocsoktalan, és ez Károlyi Mihály volt. En nem akarok vele találkozni. (Felkiáltások : Mi sem !) Én most, a kegyelmesség első mézes óráiban látom, hogy mi fog történni velem. Az első héten azt mondják majd magukban, hogy ez az ember áldozatot hozott, a következő héten az első ember, akinek valamely jogtalan kívánságát megtagadom, — pedig meg fogom tagadni, az újságba is szabad kiirni — (Mérik helyeslés és taps.) azt mondja, hogy valami gyanú bugyborékol, hogy én a bankok érdekében dolgozom, a Kereskedelmi Bank vagy a gyáriparosok érdekében, mert a gyárhoz, vagy a bankhoz tartozom, vagy az egyetem érdekében, mert professzor voltam. Ez igy fog menni. Arra kérem a t. Nemzetgyűlést, ne hallgassanak ezen tiszteletreméltó, semmirevaló naplopókra, kik rólam ilyeneket fognak mondani, és ne vegyék illetlenségnek, ha nem fogok rá válaszolni. Ha önök engem szerződtetnek, én egy évig nem vagyok Hegedüs Loránt, hanem az ország mechanikusa, akinek dolgoznia keli és ha engem az én 30 éves munkám mocsoktalan pajzsa nem véd meg, akkor semmi beszéd nem ér semmit. Ezen gyanúk közt hallani fogják azt is, hogy nagyon szeretem a pénzt. Ez a gyanú igaz. Én a becsületes pénzt nagyon szeretem, de csak azt a pénzt, amit munkával érdemelt ki az ember. Én, aki kártya mellett nem kártyáztam, börze mellett nem börzéztem, azt mondom, hogy a pénzt szeretem, és azért, mert a pénzt szeretem, meg kell mutatnom, hogy van valami, amit még a pénznél is jobban kell szeretnünk. Midőn most, e vészteljes időkben mély alázattal hajtom meg fejemet nemzetem nagy érdeke előtt, jogom van ahhoz, hogy másoktól is ugyanezt követeljem meg. Ez az én egyik előnyöm. Másik előnyöm az, hogy erős hitet hozok ide. Amint az egyház nem üdvözít hit nélkül, ugy ilyen időkben pénzUgyi politikát is csak hittel lehet csinálni. Én a magyar éjszakában látok egy csillagot és a fojtó alagútból látom a kimenetet, csak kell hogy önök velem jöjjenek, bízzanak egy bízó magyarban, és higyjenek abban, akinek hite van. Ezen két