Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-133

132 A Nemzetgyűlés 133. ülése 1920. még feltétlenül működésben lesz. És most itt ebben a pillanatban is felszólítom az egész magyar tár­sadalmat és mindazokat, akik tavaly adtak, bogy adjanak az idén is, és ka lehet, adjanak többet, hogy a magyar adományokkal újból példát mutas­sunk a külföldnek, hogy ugyanolyan számszerű eredményt értünk el az idei télen is, mint tavaly. (Helyeslés.) T. Ház ! Én tehát azt kérdezem a népjóléti minister úrtól és erre őszinte és nyilt választ kérek . . . Benárd Ágoston népjóléti és munkaUgyi mi­nister: Mást nem adhatok ! Huszár Károly: ... tulaj donképen mi volt az indoka annak, hogy épen Vadnay urat bízták meg ezzel, mert az én nézetem szerint a minister urnák semmiféle tárgyi és személyi indoka nem lehet arra, hogy az ő kezére bizassék egy nagy, országos akció, ahol 80 millió koronáról van szó, amikor ő már egy másik akciót vezetett, amely szerencsétlenül végződött. Nekünk pedig ki kell jelentenünk, hogy mi keresztények és különböző keresztény organizációk emberei különösen ebből a szempontból teljesen kifogásoljuk ezt, mert annak idején pártos módon, a szociáldemokrácia felé irányítva, kezelte az összes dolgokat. Kérdezem a népjóléti minister urat : Van-e valami kifogása az általam most a ministertanács határozatából vezetett akció ellen? Ha van, akkor miért nem méltóztatott annyi fáradságot venni vagy saját maga vagy bármelyik közegét elküldeni és nálam akármiféle vizsgálatot elrendelni. (He­lyeslés a jobboldalon.) Ha el méltóztatott volna bárkit küldeni oda, meg méltóztatott volna győ­ződni arról, hogy ott a legnagyobb rend van és hogy mindenért, ami ott történik, a felelősséget teljes mértékben a nyilvánosság előtt s a kormány előtt is vállalom. De ha Vadnay .ír a minister ur megbízásából már tárgyalt az összes tényezőkkel Budapesten, kérdezem : hogyan lehetséges az, hogy egy ember, aki azt mondja magáról^ hogy ministeri megbizása van és tárgyal az összes tényezőkkel, épen aus­gesucht ezzel az egy szervezettel nem tárgyalt? (Derültség.) Valami okának kell ennek lenni. Kerekes Mihály: Épen a munkásokkal nem tárgyalt. (Zaj.) Huszár Károly: Ha tovább szőjük, akkor ennek a mesének még a folytatását is el tudom mondani. (Mozgás.) Elnök : Kérem, képviselő ur, az idő nagyon előrehaladt és még egy interpelláció van ! Tomori Jenő: Bizonyára fizikai és lelki szen­vedés kell ahhoz, hogy szóba álljon Huszárral. (Mozgás.) Huszár Károly : Én csak azt kérem, hogy mél­tóztassék a magyar társadalmat dolgozni hagyni és nem ukázokkal, kormány kézzel beleszólni a dolgokba és rádiktálni olyan vezetőséget, amely sem keresztény, sem nemzeti szempontból nem kell. évi november hó 2B-ên, hétfőn. A forradalmak után sikerült a jótékonyságnak bizonyos intézményeit kivennünk azok kezéből, akik még ezt is a magyar nemzeti irány ellen hasz­nálták fel. Most nem mehetünk vissza ugyancsak erre a térre. Fagyon kérem tehát a minister urat, nyug­tassa meg mindazokat, akik ebben az akcióban dolgoztak és mindazokat a személyeket is, akik az idei télen is ettől az akciótól várják a segítsé­get, hogy ez nem oszlik fel és hogy a kormánynak s a minister urnák nincs szándékában feloszlatni, legfeljebb arról van szó, hogy versenyre akar kelni vele. Ha ezt akarják csinálni, üdvözlöm ezt és azt mondom, hogy csak örülni fogok, ha ebben a te­kintetben valami jobbat és különbet produkál­nak, de azt, ami van, ne bántsuk. Orbók Attila: Nem kell félni a konkurren­ciától ! Huszár Károly: És főképen óvakodjunk attól, hogy hivatalos kommünikében megint azt Ígérjék, hogy most egy olyan népgondozó akció jön, amely az ország minden részében fűszereket, élelmiszert és mindent fog adni, ami nincs. Ne te­gyünk olyan ígéreteket, melyeket nem tudunk be­váltani. Tudom, hogy az állam teherviselési ké­pessége nagyon korlátolt, de azt, amink van, ne engedjük szétzülleszteni. Az a szerv, amely ma rendelkezésre áll, sze­mély szerint ismer mindenkit, mert ott mindenki megfordul, mindenkiről fel vannak véve a kontroli­lapok és senki sem jöhet másodszor kérni ugy, hogy ne tudjuk, mit kapott már. Az összes egyé­neket, akiknek adtunk valamit, listán tartjuk. Ha most ezt az akciót idegen emberek kezébe ad­juk, ez az egész elölről kezdődik és nem az sd­minisztrativ költségek csökkentésével fog járni, — mert ez hamis jelszó — hanem a gyermekbeteg­ségeknek felújítása lesz. Nagyon kérem a népjóléti minister urat, hogy necsak itt a Házban nyilat­kozzék, hanem ha már összehívta holnapra azt a társadalmi bizottságot, azt a 150 főből álló illusztris társaságot, ő maga ragadja meg az alkalmat, hogv segítsen építeni azt, ami már megvan és ne pró­báljon előbb mást csinálni, amig ez funkcionál. Csak akkor állítsunk egy intézmény helyébe mási­kat, ha meggyőződtünk, hogy ez nem felel meg rendeltetésének. Interpellációm ez : Minő tervei vannak a nép­jóléti minister'urnák a budapesti inségakció Ugyé­ben ? (Elénk, helyeslés és taps a jobb- és a, baloldalon. Felkiáltások : Éljen Huszár !) Elnök : Az interpelláció kiadatik a népjóléti minister urnák ! A népjóléti minister ur kivan szólni. Benárd Ágoston népjóléti és munkaUgyi mi­nister : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassanak megen­gedni, hogy mindenekelőtt örömömnek adjak ki­fejezést, hogy Huszár Károly igen t. képviselőtár­sam és barátom mai felszólalásával alkalmat adott mindannyiunknak, hogy megismerkedjünk az ő igazán óriási, hatalmas tevékenységével és neki

Next

/
Thumbnails
Contents