Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-133
HO A Nemzetgyűlés 133. 'ülése 1920. évi november hó 29-én, hétfőn. parancsnokság T. osztályának tiszti detektivje, a házfelUgyelőt az iránt faggatta, hogy katonatisztek kik járnak hozzám, járnak-e hozzám csoportosan, vannak-e nálam tiszti gyűlések, tiszti értekezletek és volt-e nálam valamilyen tiszti küldöttség. Friedrich István : Ezt igy szokták csinálni. Ez a Bach-korszaknál is rosszabb. Drozdy Győző: Jogrend! Szilágyi Lajos: November 25-én délután ugyanez a tiszti nyomozó újból megjelent a házfelUgyelőnél és aziránt érdeklődött, nem vett-e észre az utolsó napokban valamit, nem volt-e azóta nálam tiszti küldöttség, tiszti gyűlés, vagy tiszti értekezlet. Később emlékébe idézte a házfelUgyelőnének, hogy én a nyáron a Move-t támadtam . . . Szmrecsányi György : A kommunista cédulákat meg a Váci-köruton osztogatták. (Ugy van! a szélsőbal oldalon.) Szilágyi Lajos : ... és kérdezte, nem emlékszik-e a házfelUgyelőné, akkor nem voltak-e nálam tiszti összejövetelek? A lényegtelen eredményű faggatás után felküldte a házfelUgyelőnét a lakásomra és onnét a szobalányomat lehivatta és vallatni kezdte. (Nagy zaj és mozgás.) Az első kérdése az volt: Szokott-e újságot olvasni? (Elénk derültség és zaj.) Azután minden átmenet nélkül azt kérdezte : Kik szoktak a képviselő úrhoz ebédre, uzsonnára vagy vacsorára járni ... (Zaj.) Friedrich István : Ezentúl én is hozzád fogok járni. Szilágyi Lajos : ... hétfőn este nem volt-e maguknál József főherceg ur vacsorán, ha pedig nem volt hétfőn este maguknál, ki volt, avagy kik voltak azok a magasrangu katonák, akik hétfőn vacsorán maguknál voltak? (Zaj.) Mikor a szobaleány vallomása sem elégitette ki a nyomozót, kijelentette, hogy velem is szeretne beszélni és e célból egy óra múlva visszajön. A szobaleány figyelmeztetése folytán telefonon a főkapitánysághoz fordultam és védelmet kértem. A főkapitányság kiküldött két detektívet, akik idejében megérkeztek. Este hét órakor szuronnyal és forgópisztollyal felszerelve csakugyan visszatért a nyomozó, de ezúttal már a lakásomra, az első emeletre jött fel és beküldött egy francia nyelvű névjegyet, amelyre röviden Dyonise de Klobusiczky volt irva. Mikor az előszobába kimentem, bemutatkozott, majd azt mondotta ; »Négyszemközt akarnék a képviselő úrral beszélni.« Friedrich István : Ismerem azt ! (Derültség.) Ne beszélj velük, vigyázz ! Szilágyi Lajos: Bevezettem a dolgozószobámba és azt kérdeztem, mivel szolgálhatok ? Erre azt mondotta : »Egy nagyon kellemetlen Ugyben jöttem és néhány kérdést kívánok a képviselő úrhoz intézni.« Erre én azt válaszoltam : Teljesen hiába intéz hozzám kérdéseket, egyetlen kérdésére sem fogok válaszolni, sőt mivel alhadnagy ur nyomozásokat folytatott ellenem és a lakásomba is bejött, mindebben a mentelmi jogom megsértését látom. Szavaim után az államrendőrségi detektívek, akik eddig ott várakoztak, bejöttek és igazoltatták Klobusiczkyt. x4_rra a kérdésre, hogy miért jött fel hozzám, kijelentette, hogy nem mondja meg. (Zaj.) A kérdésre, kinek a parancsára nyomoz ellenem, újra csak azt mondta, hogy nem mondja meg. (Zaj.) Ugron Gábor : Szuronnyal és forgópisztollyal. Szilágyi Lajos : Később egyet gondolt és azt mondotta, hogy magánUgyben jött. (Derültség és zaj.) Mikor ezt az előzmények folytán kétségbevontam, azt mondotta, hogy annyira magánUgyben jött, hogy előbb egy rokonát, Horthy Bélát akarta megkérni, hogy ő jöjjön el helyette. (Folytonos zaj.) Mikor a városparancsnokságnak telefonon jelentést tettem, az Ugyeleti tiszt azonnal bevonulásra utasította Klobusiczkyt, amely parancs folytán ugy ő, mint az államrendőrségi detektívek a városparancsnokságra távoztak. Az esetet követő napon délben a városparancsnok ur megbízásából megjelent nálam Kassay százados ur, a városparancsnokság T. osztályának vezetője és közölte velem, hogy Klobusiczky Dénes alhadnagy nem a saját jószántából nyomozott ellenem, hanem parancsa volt reá. Erre azt kérdeztem, hogy miért, milyen okból vált szükségessé az én megfigyelésem ? Erre Kassay százados először azt a gyermekiesen naiv feleletet adta, hogy azért, mert nagyon sok arra nem méltó ember jár uniformisban, és mivel tudták, hogy énhozzám katonatisztek is járnak, meg akarták állapítani, nem ilyenek jönnek-e fel énhozzám. (Derültség.) Drozdy Győző: Miért nem a Britanniába mentek ? Szilágyi Lajos : Mikor azt mondottam, hogy ez az indokolás rendkívül naiv, a megfigyelésnek más oka kell hogy legyen, Kassay százados azt válaszolta, hogy a nemzetgyűlési képviselő ur nagyon exponált ember. Arra a kérdésemre, hogy milyen irányban vagyok én exponált, azt a választ kaptam . . . Friedrich István : Te is szélsőséges vagy. Szilágyi Lajos : ... a nemzetgyűlési képviselő ur katonatiszt volt, a parlamentben katonai szakértő, tehát a képviselő ur számára is fontos, hogy kik azok, akik uniformisban erre kószálnak. (Derültség.) Majd később eléggé Ugyetlen, és eléggé átlátszó célzattal azzal akarta az Ugyet elsimítani, hogy nekem azt mondotta, hogy Gömbös képviselő urat is hasonló módon ellenőrzik. (Derültség.) T. Nemzetgyűlés! Nálam soha semmiféle tiszti összejövetel, tiszti értekezlet vagy tiszti gyűlés nem volt, és nálam ebédek, uzsonnák, vacsorák nincsenek, és megnyugtathatom az igen t. kormányt, hogy nem is lesznek, tiszti