Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-128

i A Nemzetgyűlés 1,28. ülése 1920. évi nov. hó 13-án, szombaton. A 79. § az előadó ur módosításával fogadtatik el. Héjj Imre jegyző (olvassa a 80—88. §-t. amelyek észrevétel nélkül fogadtatnak él. Olvassa a 84. §-t). Elnök : Az előadó ur kivan szólni. Kenéz Béla előadó: T. Nemzetgyűlés! Tisztelettel kérem a már több izben előadott indokok alapján, hogy méltóztassanak hozzájárulni ahhoz, hogy itt a 84. § második mondatában az »illetve« szó helyébe »illetőleg« szó tétessék. Elnök : Méltóztatnak ezen módosítást elfogadni? (Igen!) Igen. A 84. § az előadó ur módosításával fogadtatik el. Héjj Imre jegyző (olvassa a 85—90. §-okat, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 91. §-t). Elnök : Az előadó ur kivan szólni Kenéz Béla előadó : Tisztelettel kérem, méltóztassék itt is, mint a 79. és 84. §-oknál, hozzájárulni ahhoz, bogy az »illetve« sző helyett az »illetőleg« szó tétessék. Elnök: Méltóztatnak ezen módosításhoz hozzájárulni ? (Igen !) Igen. A 9L. § az előadó ur módosításával fogadtatik el. Héjj Imre jegyző (olvassa a törvényjavaslat 92—101. §-ait, amelyek észrevétel nélkül fogadtatnak el). Elnök : Ezzel a földbirtokreform helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésekről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasásban is elfogadtatott és kihirdetés céljából fel fog terjesztetni. Engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy én is nagy örömömnek adhassak kifejezést afelett, hogy ez a korszakalkotó reform törvényerőre fog emelkedni. Útjelző ez a mostani szomorú napokban, hogy akkor, amikor Magyarország régi, érintetlen területéből nagy területet elvesznek, (Elénk felkiáltások : Soha !) mi abból a kevésből, ami megmarad, szívből adunk azoknak, akiknek semmijük nincs. (Elénk tetszés és éljenzés.) Ezzel egyszersmind a házszabályok 251. §-ának hatálya is megszűnik és tárgyalásunkat most már a rendes szabályok értelmében folytatjuk. Ennélfogva megteszem elnöki bejelentéseimet. Jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy a közelmúlt események alkalmával tragikus körülmények között meghalt Soltra István rendőr temetése hétfőn, november 15-ikén d. e. fél tiz órakor lesz a Mosonyi-utcai rendőrlaktanyából. A jogrend és közbiztonság őrének, a kötelességteljesítés vértanujának halála alkalmából a Nemzetgyűlés osztatlanul érzett részvétének már szerdai ülésében felállással kifejezést adott, most pedig javaslom a t. Nemzetgyűlésnek, hogy még külön is rójjuk le a kegyelet adóját a bátor férfi iránt az által, hogy ravatalára a Nemzetgyűlés nevében koszorút helyezünk és temetésén a Nemzetgyűlés Bottlik József alelnök ur vezetése alatt testületileg részt vesz. (Helyeslés.) Méltóztatnak e javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ezt határozatként jelentem ki. Bemutatom a t. Nemzetgyűlésnek Szabolcs vármegye és Székesfehérvár szabad királyi város közönségének feliratait, továbbá a váci népgyűlésnek Hornyánszky Zoltán nemzetgyűlési képviselő ur által benyújtott és ellenjegyzett kérvényét, amelyekben a békeszerződés ratifikálása ellen tiltakoznak. Miután a békeszerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat a mai ülésen szerepel, a feliratok és a kérvények a javaslattal való együttes tárgyalás végett letétetnek a Ház asztalára. Következik az indítvány- és interpellációskönyvek felolvasása. Héjj Imre jegyző : Az indítvány- és interpellációs-könyvben semmi uj bejegyzés nincs. Elnök : Az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Következik a napirend 3. pontja. A külügyi bizottság előadója szót kér. Huszár Károly előadó : T. Nemzetgyűlés ! A külügyi bizottság megbízásából kegyetlenül szomorú kötelességet kell teljesítenem akkor, amikor a t. Nemzetgyűlésnek elfogadásra ajánlom a trianoni békeszerződésről szóló törvényjavaslatnak becikkelyezését. Méltóztassék megengedni, hogy ebből az alkalomból felolvassam a következő deklarációt (olvassa) ; »A Nemzetgyűlés, midőn a trianoni béke törvénybeiktatását elhatározza és annak ratifikációjához beleegyezését adja, az isteni igazság szine előtt s az emberiség lelkiismeretéhez fordulva kimondja, hogy ezt a békeokmányt valótlan adatokon alapulónak, igazságtalannak s az emberiség közös érdekeibe ütközőnek tartja, ( Ugy van ! Ugy van !) hogy az nem a tények és érdekek kétoldalú megvitatásának és ebből eredő megegyezésnek az eredménye, hanem egyoldalú idegen akaratnak reánk való erőszakolása; hogy a Nemzetgyűlés tehát csupán ennek az ellenállhatatlan kényszernek engedve járul annak ratifikálásához ; hogy e tényével nem róhat kötelezettséget azokra a területekre, amelyek benne képviselve nincsenek s nem szűnik meg abban bizni, liGgy a ma uralkodó szenvedélyek lecsillapultával beálló jobb belátás utat fog nyitni a békekötés neve alatt elkövetett égbekiáltó igazságtalanságok jóvátételéhez.« Mint előadó a javaslat mellett a törvény tartalmát illetőleg — őszintén megmondom — nem tudok felhozni egyetlenegy argumentumot sem. Tisztán a kényszerhelyzetnek engedve, mégis azt ajánlom a t. Nemzetgyülésnek, hogy az ország fontos, nagy életbevágó érdekében járuljon, hozzá a ratifikációhoz.