Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-114
56 A Nemzetgyűlés 114. ülése 1920. évi október hó 14-én, csütörtökön. téri hivataltól megállapított I. osztályú földeknél kat. holdankint legfeljebb 1'5 mm ...« (Felkiáltások jobbfelöl : Nagyon sok !) Evvel nagyon megelégednének! (Olvassa): »II. osztályúnál legfeljebb 1'25 mm. legyen és III. osztályúnál legfeljebb 1 mm. gabona vagy *e mennyiségnek a jövő aratás idején megállapított, megfelelő pénzösszege legyen?« Elnök: Az interpelláció kiadatik, a földmi velésügyi minister urnák. Következik Frühwirth Mátyás képviselő ur sürgős interpellációja. Frühwirth WlátyáS : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Az előttem szóló t. képviselőtársam interpellációja és elmondott beszéde felment engem attól, hogy általánosságokra térjek ki, mert interpellációm egyik része szintén a kis bérletekre vonatkozik. Azonban engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy egész rövid ideig igénybe vegyem szives türelmüket azért is, hogy egy szenvedő, nyomorult, szegény falunak kívánságát, illetve kérelmét terjesszem elő. Forgács Miklós: Nem egy van! Frühwirth Mátyás : Igen, t. Nemzetgyűlés, nem egy ilyen falu van, s épen azért interpellációm egy korkép lesz, mert azt hiszem, ebben a kis példában benne van az egész mai Magyarország hű tükre. Soroksárpéteriről van szó. Kicsiny kis falu az Isten háta mögött. Egész határa, amelyen lakosai gazdálkodhatnak, 470 hold. Ezt évtizedeken keresztül kisemberek, egy-kétholdas gazdák bérelték a Lőwy-családtól. Ez a birtokoscsalád, miután a földön nem termett semmi, a birtok kis részét parcellázta és még a háború előtt és a háború alatt ezekre a homokbuckákra 3—4 ezer embert csődített össze. Ezért a 470 holdért, miután a lakosság kényszerítve van a bérletre, lehetetlen árakat követel. Mindig évről-évre adja ki a bérletet, de csak akkor hajlandó kiadni, amikor a törvény is kényszeríti rá, hogy kiadja. Azok a szegény emberek nem képesek kellőképen termelni. Elegendő e tekintetben példaképen arra hivatkoznom, hogy a hivatalos rektifikáló bizottság, amely oda kiment és fellebbezés folytán felbecsültette annak a földnek term ósátlagát, megállapította, hogy ott holdanként két és fél métermázsa rozs sem terem meg. És ezen földet törvény ellenére a következő bérek és feltételek mellett adják ki. Azoktól a kisemberektől, hadiözvegyektől, rokkantaktól, munkásoktól, földmivesektől azt kívánják, hogy minden hold után 110 kg rozsot adjanak. Ez minden egyestől külön-külön lenne beszedendő, azonban az összességtől a következő feltételeket kívánják meg: Kívánják azt, hogy 24 métermázsa burgonyát szállítsanak be közösen ; továbbá, hogy 18 métermázsa búzát szállítsanak ; azután két darab hízott sertést, amelyek mindegyike legalább 120 kilogramm holtsúlyu legyen ; azonkívül kívánnak 1200 darab eső csemegekukoricát, továbbá nyolc darab tömött libát. . . (Zaj és felkiáltások balfelöl: Kell a libazsír!) Elnök: Csendet kérek! Frühwirth Mátyás : ... és a libáknak legalább hétkilósaknak kelllenniök; azután 200 darab anyányi csirkét is követelnek, éssok minféle zöldséget, — sárgarépát, káposztát és egyebeket — úgyhogy ezek a természetbeni szállítmányok sokkal többre rúgnak, mint a bérleti összeg, — hiszen maga egy métermázsa rozs többe kerül — és holdanként 1500 koronába jönne igy ennek a területnek bérlete. Ezek a kisemberek 2'5 métermázsát tudnak kitermelni abból a földből és 1500 koronát követelnek tőlük terményekben. (Zaj halfelöl.) T. Nemzetgyűlés ! Én elmentem mindenüvé, ahová csak a törvény értelmében elmenni lehetett. Jártam a főszolgabírónál, az alispánnál, mindenhol, hogy karolják fel ennek a szegény községnek az ügyét, amely már május hó óta tárgyal ezekkel az emberekkel, akik azonban mindig huzzák-halasztják a dolgot, csakhogy mennél többet kipréseljenek azokból a szegény emberekből. A főszolgabíró azt mondta, hogy : hja kérem, tessék a járásbírósághoz menni, tessék ott érvényesíteni a bérleti szerződést ; az alispán azt felelte, hogy lent a községnél kezdjem meg a dolgot ; a községi elöljáróság válasza az volt, hogy mi olyan gyengék vagyunk, hogy velünk szóba sem állanak — és ez tényleg ugy is van ; — erre aztán fogtam magamat, elmentem és én magam, személyesen tárgyaltam és kétórai tárgyalás után — amely tárgyalás ugy folyt, mintha kint a Teleki-téren, a handlék között lettem volna — sikerült a 8 libából lealkudnom két libát, úgyhogy csak hat maradt, és a 200 csirkéből 24 darabot. Ennyit hajlandók voltak leengedni. Erre otthagytam őket. T. Nemzetgyűlés ! Ha mi tűrjük azt, hogy a keresztény kurzus idején, amely a keresztény kisemberek érdekeit akarja védelmezni, ilyesmi történhessék ; ha tűrjük, hogy azt a törvényt, amelyet most a legnagyobb jóakarattal meg akarunk hozni, igy hajtsák végre a vidéken, akkor igazán kérdeznem kell : miért ülünk mi itt, (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) miért hangsúlyozzuk, hogy mi keresztény Magyarországot akarunk, miért beszélünk a zsidókérdés megoldásáról, (Ugy van ! balfelöl.) ha megtörténhetik az, hogy akik itt Budapest területén, a városligeti fasorban, palotákban laknak, igy akarják megoldani a kérdést? En ennek a kérdésnek megoldását legjobban az Ébredő Magyarokra szeretném bizni. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, én magam mindig a mérsékelt irányzatnak voltam a hive, de ez a tárgyalás, az a munka, amely ott folyik, meggyőzött engem arról, hogy a zsidókérdést keztyüs kézzel nem lehet megoldani. (Igaz! Ugy van ! balfelöl.) Mert ez nem földkérdés, ez zsidókérdés.
