Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-113

A Nemzetgyűlés 113. ülése 1920. évi szeptember hó 28-án, kedden. 51 fokozzák az elégedetlenséget, igyekezzenek itt olyan hangulatot előkészíteni, amely a keresztény iránvzatnak csak a rovására volna. (ügy van ! balfelőí.) Itt a kormányt és főkép a kereskedelemügyi minister urat súlyos felelősség terheli. Hallottunk itt a Nemzetgyűlésben sok szép beszédet és Ígéretet, de sajnos, a tény az, hogy ezen a téren a kormány a munkásokat egészen magukra hagyja és a munkások ki vannak téve a munkaadók teljes önkényének. Ha mi elvárjuk a munkásoktól, hogy most tegyenek félre olyan harci eszközöket, aminő pl. a sztrájk, ha elvárjuk tőlük, hogy ők is alkalmazkodjanak a mai nehéz viszonyokhoz és mondjanak le az igényeikről : akkor nem engedhető meg az, hogy amig ezek a munkások — tehát a gyengébb fél — ezt a nagy áldozatot meghozzák, ugyanakkor a munkaadók ugy járjanak el, ahogy azt a szabóiparban most tapasztaljuk. Ismétlem : én azt hiszem, hogy itt most a munkaadók ugyanahhoz a módszerhez nyúlnak, amellyel a múltban éltek. Én ugyanis tapasztalatból beszélek és nagyon jól tudom, hogy megtörtént, a múltban az, hogy a munkaadók egyenesen nrovokálták a munkásokat arra, hogy sztrájkba lépjenek. ( ügy van! hal jelöl.) Egyenesen beugratták őket a sztrájkba azért, hogy azután az újságok hasábokat Írjanak a dologról. Most is az a céljuk, hogy a hozzájuk közel álló újságokat hasábokat hozzanak arró], hogy ime, milyen horribilis igényekkel lépnek fel a munkások s ezért kénytelenek vagyunk ezután már a ruha árát ennyi és ennyi százalékkal felemelni, '(ügy van!) Most is ezt a módszert akarja a gyakorlatba vinni a munkaadók szövetsége. Ezért én a kormányhoz fordulok és arra kérem a kereskedelemügyi minister urat, lépjen közbe, legyen segítségére a gyöngéknek, teremtsen itt igazságot. À munkások nem akarják azt, hogy ők legyenek önmaguknak birái ; azt kívánják, hogy üljön össze egy pártatlan bíróság, amely munkásokból, munkaadókból, hatóságokból és szakemberekből állana, akik együttesen elbírálnák, hogy kinek van igaza. (Helyeslés hal jelöl.) Ne hagyjuk ezt a dolgot t. Nemzetgyűlés, egészen a munkaadók önkényére, hogy ők döntsék el, vájjon nekik van-e igazuk, vagy a munkásoknak. (Helyeslés hal jelöl.) A kormánynak nem szabad megengednie, hogy ez a kizárás hosszú ideig tartson. ( Ugy van! hal jelöl.) Nem szabad ezt megengedni az előbb említett okokon kívül, a helyes szociális felfogás szempontjából sem. (Igaz ! Ugy van ! half elöl.) Nem szabad megengedni, hogy a mai viszonyok között, amikor minden munkáskézre olyan nagy szükség van, tízezer munkás kénytelen legyen ebben az országban munka nélkül lenni, holott a szabóiparban munka van, ügy hogy foglalkoztatni lehet őket. (Igaz / Ugy van ! halfelölj És én azt látom, t. Nemzetgyűlés, hogy ez az eljárás nemcsak a szabőiparban divat (Ugy van!) s ezért kérem és intem a kormányt, vigyázzon, és mindjárt az első esetnél mutasson egy kis erélyt és mutasson szeretetet a munkásokkal szemben, mert hasonló jelenségek mutatkoznak már a többi gyárakban is. Egyet mondok csak el az esetek közül. Kispesten van egy textilgyár, — valami Popper nevű zsidó gyáros tulajdona, — ahol a munkások munkabére igen alacsony. A kezeim, között levő hivatalos fizetési listákból erre vonatkozólag csak egy példát ragadok ki. Egy fütőmunkásnak, aki már körülbelül 10 esztendeje alkalmazottja a gyárnak, 680 korona 90 fillér a kétheti munka bére, (Zaj és felkiáltások haljelöl : Éhhér !) Ezek a munkások is kéréssel fordultak munkaadójukhoz és akkor" Popper ur azt válaszolta nekik, hogy »akinek nem tetszik, az menjen a fenébe, én pedig bezárom a gyárat és hat hétre elmegyek üdülni a Semmeringre.« (Zaj és felkiáltások haljelöl : Nem oda kellene küldeni ! Hajmáskérre !) Nem szabad megengedni, t. Nemzetgyűlés, hogy a munkaadók így kezeljék a munkásokat ; az ilyen esetekkel szemben erélyesen kell fellépnie a kormánynak és kényszerítenie kell a munkaadókat, hogy az adott viszonyok között jogaikkal vissza ne éljenek, hanem ugy kezeljék az ő vagyonukat és termelőeszközeiket, amint azt a törvény, az igazság, vagy az emberies érzés előírja, hogy azok ne csak önmaguknak, hanem a köznek és a dolgozó népnek is javára szolgáljanak. (Helyeslés halfelöl.) Kovács Emil : Úgyis a munkások szerezték nekik a vagyont ! Grieger Miklós : Ugy van! Szabó József : T. Nemzetgyűlés ! A következő interpellációt intézem a kereskedelemügyi minister urho: (olvassa) : »Interpelláció a kereskedelemügyi minister úrhoz : Van-e tudomása a kereskedelemügyi minister urnák arról, hogy a szabóiparosok egy része szervezetten felkészülve, a statáriális rendeletet figyelemre sem méltatva,munkásait kizárta a munkából ? Hajlandó-e a kereskedelemügyi minister ur sürgősen intézkedni, hogy a munkaadóknak ezen önkényes és törvényt sértő eljárása megtoroltassék ? Hajlandó-e a kereskedelemügyi minister ur az érdekeltek bevonásával egy pártatlan bíróságot egybehívni, a munkaadók ezen eljárását és a munkások követeléseit megvizsgáltatni és igazságos döntés alapján kötelezni a munkaadókat munkásaik további foglalkoztatására, a munkásokat pedig a munka újból való felvételére?« (Élénk helyeslés halfelöl.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi minister urnák. A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Teleki Pál ministerelnök : Napirendi indítványt óhajtok tenni, illetőleg a napirend kérdéséhez kívánok hozzászólni. (Halljuk ! Halljuk !) Már hosszabb ideje szó van annak a szükségéről, hogy a Nemzetgyűlés, amelynek nyári szünete sem volt és amely összehívása óta szaka7*