Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-127

522 A Nemzetgyűlés 127, ülése 1920, évi november hó 12-én, pénteken. fokban rokonok közül a férfi megelőzi a nőt ; az ugyanazon nembeli rokonok között a fiatalabb megelőzi az idősebbet« — a kövei kező szöveg beillesztését inditvnyozom : »Azonban az ugyanazon fokban rokonok közül a férfi megelőzi .a nőt ; az ugyanazon nembeli rokonok közül az idősebb megelőzi a fiatalabbat.« T. Nemzetgyűlés Î Többrendbeli rendelkezésnek módosítását célozza az általam beterjesztett módositó inditvány. (Halljuk ! Halljuk !) Elsősorban arra bátorkodom rátérni, amely arról rendelkezik, bogy a fiatalabb rokon előzze meg az idősebbet. Nézetem szerint a törvényjavaslatnak ez a szövege gazdaságilag káros. Méltóztassanak a gyakorlati életből mérlegelés tárgyává tenni azt, hogy ha pl. egy testvér gyermekek hátrahagyása nélkül elhalálozik s annak van egy 18 éves, egy 16 éves és egy 14 éves, nálánál fiatalabb testvére, akkor a javaslat rendelkezései szerint a legfiatalabb, vagyis a 14 éves lenne az örökösödésre hivatott. Ennek okszerű következménye az volna, hogy ilyen módon a törvény intézkedései alapján magunk hosszabbitanók meg a vagyonok gyámhatósági és gyámi kezelését és magunk hosszabbitanók meg a konkrét esetekben azt az időt és szaporítanék azokat az eseteket, a melyek mellett a vagyonok gyámi kezelésben részesülnek. Már pedig méltóztatnak a gyakorlati életből tudni, hogy akármennyire gondos, akármennyire deiék és tisztességes is az a gyám, a vagyonkezelés sohasem olyan intenzív, sohasem olyan komoly és törekvő, mint ha az illető egyén maga kezeli vagyonát. (I gaz ! Ugy van ! balfelől.) Épen ezért, e rendelkezés gazdaságellenes és káros célját elkerülendő, bátorkodom azt a módosítást henyujcani, hogy ilyen esetekben a legidősebb és ne a legfiatalabb rokon legyen az örökös. Második módosításom a javaslat azon intézkedése ellen irányul, a mely szerint a házastárs megelőzi a rokont. T. Nemzetgyűlés ! Ez a rendelkezés részben felesleges . . . (Zaj jobbfelöl.) Usetty Ferenc : Halljuk kérem ! Ez fontos S Dömötör Mihály: ...részben igazságtalan és nézetem szerint minden kényszerítő szükség nélkül alapjaiban bolygatja meg örökösödési rendszerünk egy igen fontos intézkedését. Felesleges ez a rendelkezés, t. Nemzetgyűlés. az u. n. szerzeményi vagyonban és abban az öröklött vagyonban, amelynek ági minősége a hagyatéki tárgyalás során bizonyitást nem nyer. Maga a javaslat mondja ki, hogy a törvényes öröklés sorrendjében történjék az örökösödés. Már pedig a magyar törvényes örökösödés rendelkezései értelmében a szerzeményi vagyonban, továbbá az olyan öröklött vagyonban, amely nem ági, a hitvestárs amúgy is örököl ; erre nézve tehát semmi szükség nincs e rendelkezésre. Praktikus jelentősége ennek a rendelkezésnek tisztán az n. n. ági vagyonra vonatkozólag van. Méltóztatnak tudni, t. Nemzetgyűlés Î hogy az ági vagyon az olyan vagyon, amelyre vonatkozólag az igénylő örökös bebizonyítja, hogy az olyan egyéntől származott, aki ugy az örökösnek, mint az örökhagyónak közös törzselődje volt, vagyis egy konkrét példával világítva meg a dolgot : (Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) az apától származott vagyon olyan esetben, amikor két testvér van és az egyik örökölte ezt a vagyont és ez meghal, a túlélő testvérre nézve az ági vagyon jogi természetével bir. Mármost, ez a törvényjavaslat ebben az esetben azt rendelné, hogy ebben az apai vagyonbanne a túlélő testvér, hanem a házastárs örökösödjék. Méltóztatnak tudni, hogy a földmives kisgazdacsaládokban a gyermektelen házaspár igen ritka. Többnyire olyan esetekben fordul ez elő, amikor óriási nagy a korkülönbség a házastársak között, és amikor a fiatalabb házastárs részéről a házasságkötés indoka rendszerint az egyéni önzés, vagyis a másik, elöregedett házastárs vagyonának megkaparitása volt. Ez a rendelkezés épen az ilyen kapzsi indokok érvényesülésére nyit utat és azonkívül — mint emiitettem — minden kényszerítő szükség nélkül elüti azt a testvért, akinek apjától származott a vagyon, ettől a vagyontól, odajuttatja azt a kapzsi, túlélő házastársnak és odajuttatja ilyen módon a sógorságnak, vagyis az úgynevezett nevető örökösöknek. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) T. Nemzetgyűlés ! Legsúlyosabb kifogásom azonban az, (Halljuk ! Halljuk !) hogy ez a törvényjavaslat azonkívül, hogy a családi összetartozandóságnak a vérségi kötelékre alapított érzését gyengíti, diametrális ellentétben áll magyar örökösödési jogunk azon alapelvével, amely az örökösödést a vérségi kötelékre alapítja, (Az elnöki széket Bottlik István foglalja, el.) Ezt az elvet különösen a magyar ági örökösödés intézménye — amelynek szálai egészen Nagy Lajos királyig nyúlnak vissza — fejlesztette ki a legtökéletesebben, a legkövetkezetesebben, és az évszázadok hosszú során keresztül a magyar jogászi zsenialitás olyan örökjogi intézménnyel ajándékozta meg a magyar nemzetet, amelynek nincsen pártja az összes kulturnemzetek törvénykön j^veiben. (Igaz! Ugy van! balfelől.) T. Nemzetgyűlés ! Lehet, hogy valaki erre azt mondja : ez ma már nem lényeges. Én azonban annak Werbőczy szavaival felelek, aki azt mondja : »Un de lex debet esse jus ta, honesta, possibilis, secundum naturam et secundum consuetudinem patriae«. Ebben a nagyszerű mondásban az a gondolat is kifejezést nyer, az a gondolat is le van fektetve, hogy ősi intézményeinkhez kényszerítő ok nélkül ne nyúljunk hozzá. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Nagyon sajnálatosnak tartanám, ha igy, incidentaliter, egy különben nagyon helyes, nagyon kívánatos és nagyon hasznos törvény alkotása alkalmából, mi ilyen mélyen