Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-126

 Nemzetgyűlés 126. ülése 1920. alatt mindenféle forradalmi területről elmenekült, ide bevándorolt és nem produktív munkát végző, hanem spekulációval és más manipulációkkal dolgozó hirtelen meg vagy onosodott keleti zsidóság innen eltávolíttassák, mert ha van valami oka az elégedetlenségnek, ennek a keleti zsidóságnak a fővárosban való garázdálkodása, proccolása, dorbézolása, ez az az ok, amiért mások is szenvednek, olyanok, akik együtt dolgoztak és együtt éreztek az egész magyar nemzettel. (Igaz! Ugy van!) E kérdés rendezé-' sénél, amelynek meg kell történnie abban a pillanatban, mihelyt a kormány szerét ejtheti, nem volna szabad megállni ott, hogy egy internálási hely biztosittassék számukra, hanem minden állam polgárai menjenek vissza arra a területre, ahova visszamehetnek, és mi magyarok elsősorban magyar állampolgárainkról, a magyar nemzet gyermekeiről gondoskodjunk. (Helyeslés.) Most két dologról van szó. Az egyik a vasárnapi tüntetés, a másik a rendőrgyilkosság. Ami a vasárnapi tüntetést illeti, ebben a tekintetben megnyugtató a ministerelnök urnák az a nyilatkozata, hogy az izgatók közül három egyén le van fogva. Nagyon kérném a minister urat, hogy az eddig szerzett tapasztalatok alapján hasson oda, hogy ez a három elfogott egyén, ha a gyanú csakugyan alapos, mielőbb a bíróság kezére jusson, mert nekem alapos okom van ezt kérni. Szeretném azt is, ha a kormány részéről valamely nyilatkozat történnék arra vonatkozólag is, hogy mi fog történni azon egyénekkei, akik a rendőrséget szólították fel bizonyos néphatározatok végrehajtására, engedelmesség megtagadására. (Igaz! Ugy van!) Szeretném, ha tulajdonképen ezekre tereltetnék rá a ügyelem, mert csak másodsorban okolom a szegény, éhező, didergő vagonlakókat, akik nyomoruságukból hirtelen bevitetnek egy ilyen dologba. Elsősorban főképen azokat okolom, akik jól dotált állásokban mint jövedelmező mesterséget űzik a népszenvedélyek ilyen felkorbácsolását és rendesen nincsenek ott jelen, ahol a szegény áldozatok vásárra viszik a bőrüket. (Igaz! Ugy van !) Kérdezem a miniszterelnök úrtól, megfelel-e a tényeknek, hogy ezek közül az erőszakosan betelepített egyének közül igen sokan nem is voltak egyáltalában vagonlakók. Mert, ha ez a tényeknek megfelel, akkor itt egy minősített cselekménnyel állunk szemben. Hogy egyesek a vagonlakók nyomorával ilyen lelkiismeretlen módon visszaéljenek és ilyenmódon egy egész város nyugalmát és egy ország belbékéjét megzavarják valahonnan hirtelen összeszedett emberek által, ezt megtűrni nem szabad. Itt összefüggés van bizonyos intézményekkel, amelyeket azért konstruáltak, hogy odaesőditsék a vagonlakókat vagy azokat, akik magukat vagonlakóknak kiadják. Ez olyan veszedelmes dolog, amelyre nézve feltétlenül szükséges, hogy a Ház még bővebb felvilágosítást kapjon. (Helyeslés,) évi nov. hé) 11-én, csütörtökön. 485 Rupert Rezső : Nem a vagonlakók sorsa fájt ezeknek, hanem a bunda és a trafik, amit elvittek. Huszár Károly: A másik kérdés a rendőrgyilkosság kérdése. Engem e tekintetben teljesen kielégít az az erély, amelyet a t. kormány és azok a ministerek tanúsítottak, akik személyesen résztvettek a kérdés elintézésében. Azonban itt is volnának megjegyzéseim, Először kérdezem azt az igen t. ministerelnök úrtól, hogyan volt az egyáltalában lehetséges, hogy az Ehmann-telepen egy ilyen nagyszámú csapat összeverődhetett? Nem akarok olyan dolgokat érinteni, amelyek túlmennek azon a célon, amelyet el akarok érni, de kérdem, hogyan volt az lehetséges, hogy egy ilyen nagy társaság egyáltalában összeverődhetett. Hogyan volt az lehetséges, hogy hir szerint — nem tudom, hogy igaz-e, lehetetlen hogy igaz legyen, de kénytelen vagyok felvetni a kérdést — hogy még nemzetgyűlési képviselő is érdekelve volt ezekben a dolgokban ? (Nagy zaj. Zajos -felkiáltások minden oldalról : Ki volt az ? Halljuk ! Halljuk ! Ki volt az, jelentkezzék!) Majd talán jelentkezni fog. En szeretném ezt tisztázni. Nem a személy érdekel. Rubinek Gyula : Nem is fontos a személy. (Ugy van!) Huszár Károly : Mellékes nekem a személy, a fontos az a tény, hogy ki fizette ezeket az embereket, (Ugy van !) ki fizette a Britanniát és ki fizette a többieket és mibe került ez ? (Egy hang jobbról : Benne van a költségvetésben !) Ki adta nekik a fegyvert és ki adott nekik uniformist? És hogyan hordhatnak még itt, Budapesten katonatiszti uniformist olyanok, akik nem tartoznak a hadsereg kötelékébe? (Ugy van!) Mert lehet hordani a ruhát, ha leszedik a disztinkciót, de disztinkcióval csakis a nemzeti hadsereg tagjai hordhatják. (Ugy van!) Ha ez a kérdés tisztáztatik, akkor egészen elvesztik a jelentőségüket azok a bizonyos igazoltatások, mert hiszen tömegesen vannak itt a képviselőházban is képviselőtársaim, akiket utonutfélen igazoltatnak olyan emberek, akiknek ehhez semmi jussuk sincs. (Ugy van !) Berki Gyula: Sőt mást is csinálnak velük! Huszár Károly: Itt tehát, t. ministerelnök ur, meg kell fogni a dolgot a gyökerénél és a;zt hiszem, itt egy lépéssel tovább kell menni. En tanácsokat nem akarok adni, de meg vagyok győződve, hogy a ministerelnök ur erélye és a kormány bölcsessége ezek után is meg fogja találni a helyes utat. (Egy hang jobbról : Visszafelé is!) Rupert Rezső: De a konkrétumokra mégis kíváncsiak vagyunk ! Huszár Károly: A másik dolog, t. Nemzetgyűlés az, hogy teljesen kivételes időket élünk. Örömmel konstatáltam a ministerelnök ur szavaiból, hogy a magyar nemzet nyugodt lehet, a kormányhatalomnak a birtokosa ma, ebben a nehéz helyzetben is, teljesen birja mindazt az