Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-126

A Nemzetgyűlés 126. ülése 1920, között, hogy a néhány száz emberből álló arisztokráciát nem lehet és nem szabad külön kasztként kezelni és megjelölni. Ezzel szemben csak arra utalok, hogy pl. Apponyi Albert igen t. képviselőtársam, gróf űr, (Éljenzés.) akiről néhány pillanattal ezelőtt a legnagyobb tisztelettel emlékeztem meg, az arisztokráciáról mint osztályról beszélt. Ezzel, azt hiszem, Paliavicini t. képviselőtársam azon megállapítása, hogy az arisztokrácia nem külön osztály, meg van cáfolva. (Ugy van! Ugy van!) Természetesen arról megfeledkezik Paliavicini igen t. képviselőtársam, hogy nem az a százegynéhány ember alkotja azt a külön kasztot, hanem az a körülmény, hogy néhány száz embernek a kezén néhány százezer hold földbirtok van. De nem ez a fontos ; • . . Drozdy Győző : Dehogy nem ! Ez a fontos ! Griger Miklós: ... a fő ok, amiért én felszólaltam az, hogy Paliavicini őrgróf nr minősíthetetlen, alantas inszinuáeiő

val illetett engem, amikor nem mint képviselőt, hanem mint papot támadott. Egy francia közbeszólásával már jelét adta annak, hogy anyagi piszokkal szeretné politikai ellenfeleit bemocskolni, a minap pedig beszédében arról tett tanúságot, hogy az erkölcsi piszok kloakájába szeretné őket szorítani. Ezen a téren nem követem őt, mert bár nem vagyok őrgróf, sőt gróf sem, hanem csak szegénynek született ember, de keresztény, magyar és pap vagyok. A papságnak azonban egy figyelmeztetést szeretnék küldeni erről a helyről. Ha jól tudom, Paliavicini őrgróf ur annak idején azon ürügy alatt lépett ki a kisgazdapártból, hogy ott a katholikus papságról becsmérlőén nyilatkoztak. (Mozgás és derültség a jobboldalon.) Azt üzenem a katholikus papságnak, hogy addig, amig a latifundiumok reverendákba bujtatott rendőrei, addig vállveregetésben részesülnek, de ha lelkiismeretüket követve a kisemberek érdekében szólalnak fel, kegyvesztettek lesznek, sőt pellengérre állítják őket. Berki Gyula: Majd felléptetünk Dombóváron! (Derültség.) Griger Miklós: Most még csak egynéhány szót, t. Nemzetgyűlés, ezzel tartozom még magamnak. Nemcsak az igen t. képviselő urak magyarázták félre beszédemet, hanem a közvélemény is félreértette, még pedig azért, mert a sajtónak egy része ugy állitotta^be beszédemet, hogy az félreértésre adott okot. Én mindenesetre köszönettel tartozom a sajtónak azért, hogy az elmúlt napokban olyan terjedelmesen foglalkozott velem. Nem azért, mintha ez hiúságomnak kedvezne, mert hiszen nagyon jól tudom, hogy minden csak hiúság és hiúságok hiúsága, hanem azért, mert ezzel a közfigyelmet a keresztényszociális kérdésre terelte, azokra az eszményekre, amelyeknek én nem mondhatom, hogy évi nov. hó 11-én, csütörtökön* 483 szerény, hanem elég vakmerő harcosa vagyok. (Helyeslés a baloldalon.) Köszönettel tartozom ezért a sajtónak, de azért már nem tartozom neki köszönettel, hogy beszédemet ferde világításban bocsátotta a közvélemény rendelkezésére, így pl. én nem mondottam azt, hogy az arisztokráciát gyűlölöm. Itt van a napló. En azt mondottam, hogy nem vagyok elfogult az arisztokráciával szemben. Némely lapok ellenben igy közölték : »Nem csinálok titkot abból, hogy az arisztokráciát gyűlölöm«. Később én azt mondottam : »Én nem gyűlölöm a zsidóságot, csak szeretem a kereszténységet.« Ezt pedig a lapok egy része igy hozta: »Griger nem t

gyűlöli a zsidóságot.« A többit elhallgatták. (Élénk derültség.) A keresztény újságok sem jártak el helyesen, mert egyszerűen kiollózták a zsidólapokból az én beszédemet. Megtörtént tehát, hogy itt a keresztény kurzusban egy keresztény pap beszélt, ezt a beszédet itt egy »élelmes zsidógyerek« jegyezte — amint Herczeg Ferenc az újságírókról mondotta — és ennek az élelmes zsidógyereknek az értesülése szerint közölték az én beszédemet Sopron megyében is. Ezért mindenesetre kérem, hogy a keresztény lapok komolyan fogják fel a hivatásukat és ebből a szempontból legyenek a keresztény politika segítségére. Engem az u. n. zsidólapok dicséretei nem tántorítanak el. Maradok aki voltam, keresztény szocialista. De viszont kijelentem azt is, hogy egyik-másik keresztény lapnak tartózkodó magatartása, leckéztetése, sőt — a Gondolatra gon* dolok — gúnyja sem térit el engem arról az útról, amelyen húsz esztendő óta haladok, amely utón haladva menthetjük meg egyedül a keresztény politikát, s amely utón halad mindenki, akinek jelszava : Istenért, a hazáért és a népért. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: T. Nemzetgyűlési A ministerelnök ur egy nyilatkozatot tett ma délelőtt. Ezen nyilatkozathoz egynéhány képviselő megjegyzéseket akar fűzni és fel akar szólalni. Hogy a rendes kerékvágásba jussunk, a törvényjavaslat tárgyalásához, azt javasolom, — joguk lévén a képviselő uraknak hozzászólni — hogy először szóljanak ehhez a nyilatkozathoz és azután majd lezárjuk a vitát a nyilatkozat felett és áttérünk a napirenden levő törvényjavaslatra. (Helyeslés.) Huszár Károly képviselő ur kivan szólni. Huszár Károly : T. Ház ! Nagyon rövid ideig fogom igénybe venni a Ház szives figyelmét, de szükségét érzem mégis annak, hogy egy-két kérdésre vonatkozólag bizonyos megjegyzéseket tegyek, bizonyos dolgokat konstatáljak és meg néhány kérdést is intézzek a kormányhoz. Én megfordított sorrendet fogok követni. Legjobban örvendtem a ministerelnök ur nyilatkozata azon részének, amelyben arról győzött meg bennünket, hogy itt a fürdővízzel együtt nem fogják kiönteni a gyereket is. Ezt t. i. arra 01*