Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-126
480 A Nemzetgyűlés 126. ülése 1920 Es ezt egészen természetesnek találom, mint ahogy én is védelmére kelnék annak a testületnek, amelyhez tartozni szerencsém van, ha valaki támadná, főleg akkor, ha nem akadna világi ember, aki arra vállalkoznék. Es ha valamennyien az objektivitás terén maradtak volna, nekem sem okom, sem jogcímem nem volna arra, hogy most a föld birtokreform vitáját megakaszszam. Gróf Apponyi Albert igen t. képviselőtársamról hálásan elismerem, hogy beszédében akkor is tárgyilagos, sőt noblis volt,.. .Rupert Rezső : Mint mindig ! Griger Miklós : .,. amikor az én beszédemre méltóztatott neki reflektálni, de gróf Apponyi Albert nemcsak a születési és vagyoni, hanem a szellemi arisztokráciához is tartozik .., (Ugy van ! Ugy van !) Rupert Rezső : Ez a fontos ! Griger Miklós : ... és annak is Eurőpaszerte kimagasló alakja. Rupert Rezső : Világszerte ! Griger Miklós: Hálásan elismerem azt is, hogy beszédemnek szimptomatikus és mindnyájunkra nézve nagyon tanulságos jelentőségét méltányolta. Igaz, hogy egy rektifikáló megjegyzést tett beszédemnek arra a részére vonatkozólag, amelyben az arisztokrata-osztálynak női tagjaimi foglalkoztam. Készséggel elismerem, hogy itt én is hajlandó vagyok egy rektifikáló megjegyzést tenni : nem volt szándékomba általánosítani. Nagyon jól tudom, hogy aki általánosít, az hazudik. Egyebekben én az arisztokráciáról mondott véleményemet sem általánosságban mondottam, hiszen kivételeket tettem, sőt hangoztattam azt is, hogy est series idem petentium. Vannak olyan főurak, akik teljesitik azokat a kötelességeket, amelyek őket terhelik történelmi nevüknél és vagyonuknál fogva ; de azt mondottam, hogy azért nem hunyok szemet a történelmi osztálynak a hibái előtt sem, amelyek pedig számosak, súlyosabbak és talán szembeötlőbbek is. Igen t. Nemzetgyűlés, amikor ezt leszegezem, ugyancsak kijelentem azt is, hogy gróf Széchenyi Viktor igen t. képviselőtársam és főleg őrgróf Pallavicini György igen t. képviselőtársam beszédeiben hemzsegnek a személyeskedések, a félremagyarázások, sőt legféltettebb kincsemnek: papi becsületemnek és reputációmnak elorzását célzó törekvések is. Gróf Széchenyi Viktor igen. t. képviselőtársam azzal kezdte beszédét... Elnök : Ha a képviselő urat jól értettem, azt mondotta: elorzását. Griger Miklós: Igen. Elnök : Ilyen kifejezést nem szabad használni, még lia a sértő szándék távol is áll a képviselő űrtől. Ez nem parlamentáris kifejezés, ezért figyelmeztetem, hogy az ilyenektől tartózkodjék. '. évi nov. hó 11-én, csütörtökön, Griger Miklós (olvassa:) »Griger Miklós nemes kéjelgéssel tobzódott abban, hogy három órán keresztül a porba és sárba rántotta Magyarország arisztokráciáját.« Legyen szabad ezen inszinuációval szemben megjegyeznem, hogy amikor mérce alá vettem a magyar arisztokráciát, bíráltam annak politikai, társadalmi, szociális és gazdasági működését, sem nemes, sem nemtelen kéjelgéssel nem tobzódtam, hanem kötelességemet teljesítettem. A Károlyi-rezsim és a proletárdiktatúra alatt számtalanszor meghánytam-vetettem azt a kérdést, hogy kiknek köszönheti Magyarország, Szent István országa, azt a keserves megaláztatást és véres Golgota-járást, melyben része volt és töprengéseim, tűnődéseim eredménye mindig az volt, hogy ha közvetlenül nem is, legalább közvetve azoknak, akik nem akadályozták meg, nem hárították el idejekorán a forradalmaknak szellemi, politikai, szociális és gazdasági okait, (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) annak ellenére, hogy arra vezetőszerepüknél ós vagyoni helyzetüknél fogva képesek lettek volna. (Ugy van! Ugy van! jobb felől.) És ekkor feltettem magamban azt, hogy ha elmúlik tőlünk ez a keserű pohár, eltemetett nemzeti alkotmányunk újból feltámad és Isten kegyelméből és a nép akaratából újra a népképviseletnek tagja leszek, tetemrehivást rendezek az ország szine előtt. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezt a fogadalmat teljesítettem a minap. Tartoztam ezzel lelkiismeretemnek és tartoztam ezzel nemzetemnek. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon és jobbfelöl.) Csalhatatlan ember nem vagyok, de becsületes ember vagyok, és mint becsületes ember, köteles vagyok meggyőződésemnek kifejezést adni akkor is, (Ugy van! jobbfelöl.) ha az sokaknak kellemetlen, akkor is, ha — mint a közmondás tartja — beverik az ember fejét. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelöl.) Elmondhattam meggyőződésemet különösen itt, ezen az előkelő fórumon és ilyen illusztris társaságban, ahol ezer mód ós ezer alkalom kínálkozik arra, hogy ' érveimet, ha azok alaptalanok, pozdorjává törjék. Azután azt mondotta gróf Széchenyi Viktor t. képviselőtársam (olvassa) : »Amikor Griger Miklós beszédét hallottam, visszagondoltam magamat a forradalom és a kommunizmus idejébe.« Hát én azt kérdem Széchenyi Viktor t. képviselőtársamtól, hogy e megemlékezéssel kapcsolatosan nem tünt-e fel lelki szemei előtt az a jelenet is, amikor Fejér vármegye emlékezetes közgyűlésén morajló kráteren és puskaporos levegőben, a vármegyei szociáldemokratapárt három kiküldöttjének jelenlétében azt harsogtam oda: vegye tudomásul a szociáldemokratapárt, hogy ellenforradalmár vagyok! (Zajos éljenzés a bal- és a jobboldalon.) Mondhatja-e gróf Széchenyi Viktor jó lélekkel azt, hogy Fejér megye területén akkor egyetlen egy ember
