Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-126

A Nemzetgyűlés 126. ülése 1920, magas árat kell fizetnie, amit az egyenlőség elve szerint fizetni kellene, miután ő maga fogyasztja el azt, amit ő termel s nem ad el belőle semmit, igen nagy nehézségekbe ütköznék nála a magas ár megfizetése. Mondhatom, igen sok gondot okoz ennek a bérösszegnek a rendezése, mert nem hagyható figyelmen kivül még az a gondolat sem, hogy annak a tulajdonosnak tényleg joga van ahhoz a bérlethez, hiszen a törvénynek az az alapgondolata, hogy teljes kártérítést adunk. De akiknek az az igen sok ezer hold földje van, lesz-e azoknak abból hasznuk, ha most az eddigi nem tudom félmilliós vagy egymilliós jövedelem helyett a bérlet alapján 60 vagy 80 milliós jövedelmeket is kapnak? Én azt hiszem, maguk a birtokosok részéről is megfontolandó ez a dolog, mert hiszen itt van a vagyonadó és a jövedelemadó, amely szintén leveszi azt az összegeket .ezeknél a nagyobb birtokosoknál. JSÍem lennének-e ezek a birtokos urak hajlandók a kis igénylőknél, akinek sem állatja, sem eladó gabonája nem lesz, mérsékeltebb bérekkel megelégedni, mint azoknál, akiknek már van földjük ? Ebben az irányban a földniivelésügyi kormányzat igyekszik megtenni a kellő lépéseket, hogy érintkezzék ezekkel az urakkal. Kemény kézzel kell megfogni a dolgokat. (Helyeslés.) Előbb mindenesetre jóakarattal akarjuk csinálni. B. Szterényi József: Ugy van! ITgy van! Ez a helyesebb. És menni is fog. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister ; A t. képviselő ur beszélt arról, ahogy a régi nagybirtokosok leginkább a magyarságot szorították össze. En nem maradhatok soká ennél a kérdésnél, azonban tényleg olyan itt a helyzet, hogy ahol a régi jobbágyrendszer volt Magyarországon, ott a birtoktestek sokkal kisebbek és sokkal jobban összeszorított és kisebb határu községek léteznek, mint pl. a nemzetiségi vidékeken, mint a szászok földjén, mint a temesi Bánságban, ahol már letelepítésekkel kapták a földeket és bizony más nemzetiségeket telepitettek be, mert ott már bőségesebben adták a földet. Ez az össaeszoritás tényleg a régi jobbágytelkeken volt, ebben igaza van a képviselő urnák és épen ebből következik, hogy a földbirtokreformra ezeken a régi jobbágytelkeken van legnagyobb szükség. A képviselő ur kifogásolja, hogy a javaslatban nincs meg, hogy hol kezdődik a nagybirtok. Sokat foglalkoztunk ezeknek a kategóriáknak a megállapításával, azonban a többségi álláspont az lett a bizottságokban, hogy bízzuk ezt mégis a bíróságra. Altalánosságban jelzi a javaslat, hogy a nagybirtok ott kezdődik, ahol a birtokos saját maga már nem tudja a birtokot kezelni vagy kezeltetni, hanem gazdatisztekkel kell kezeltetnie. A többség mégis azon az állásponton volt, hogy bízzuk ezt a bíróságra azért, mert évi nov. hó 11-én, csütörtöMn. 455 vidékenként különböző a kategória. Vannak vidékek, ahol a 80—100 holdas gazdát is középbirtokosnak minősitik; viszont vannak vidékek, mint a hegyvidékek, erdő vidékek, vagy más silányabb vidékek, ahol az 1000—1200 holdas gazdát még középbirtokosnak minősitik. Ezt tehát nem lehet teljesen a törvényben meghatározni, hanem majd a bíróság vidékek szerint határozza meg azt, hogy melyik birtokot tartja nagybirtoknak és melyiket középbirtoknak. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a törvényjavaslat kedvez a nagybirtoknak. A törvényjavaslat nem kedvez a nagybirtoknak, hanem abból indul ki, hogy mivel Magyarország eddig tényleg a nagybirtoknak hazája volt és még ma is az, egyszerre olyan átmenet nélküli rendszert behozni, hogy a nagybirtokokat egyszerre teljesen felaprózzuk és kisbirtokokká tegyük, először is nem szükséges, másodszor az ország érdekében sem volna helyes, harmadszor pedig gazdasági szempontból egyáltalában nem állja meg a helyét, mert ilyen nagy ugrást és változást a gazdasági élet meg nem tür. Ami a nagybirtoknak való u. n. kedvezést illeti, amelyre vonatkozólag több képviselő ur is felhozta azt, hogy a törvényjavaslatban benne van az, hogy csak akkor sajátítható ki a nagybirtok, ha a község határának egyharmadrészét képezi, ez bizonyos tévedés. Ez ugyanis nem ugy van megállapítva, hogy csak akkor sajátítható ki a nagybirtok, hanem hogy az ilyen nagybirtok előbb sajátítható ki a többivel szemben, tehát sorrend szerint az ilyen birtok, amely a község határának egyharmadrészét foglalja magában, megelőzi a többit. A t. képviselő ur beszélt a gazdasági iskolákról és sok képviselőtársam felhozta ezt a témát. Engedjék meg, hogy később beszéljek erről a dologról. Kagyon szépen hangsúlyozta a t. képviselő ur azt, hogy becsüljük meg a földéhséget, a földhöz való ragaszkodást a falusi parasztban. Teljesen egyetértek a t. képviselő úrral. Az a ragaszkodás a földhöz, amelyet a mi falusi népünk tanúsított (Egy hány balfelöl: Erény!) 1848 óta, amióta azt a csekély földecskét a tulajdonába adták és mióta annak a földnek a tulajdonosa lett, ez a ragaszkodás igazán bámulatos. ^Nagyon rossz idők jártak a kisgazdákra a 48-as idők után, amikor még gabonaforgalom nem volt, amikor gabonát csak annyit • termeltek, amennyi a megélhetésre szükséges volt, az állattenyésztés is inkább a helyi forgalmakhoz volt kötve és nem volt meg a külföldi forgalom, a kisgazdák fuvarozásból keresték meg azt az összeget, amely a háztartás szükségleteire nagyon szerényen kell. Abban az időben, vagyis 1848 után a 60-as években nem volt más pénzkeresete a kisgazdának, mint a fuvarozás. Innét származott az a helyzet, hogy amikor jötték a vasutak, igen sok helyen meg-