Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-125

A Nemzetgyűlés 125. ülése 1920. mot tető alá igyekszik juttatni, emellett azonban gondoskodnia kell — úgymond — a köztisztviselők bajainak és ami engem különösen közvetlenül érint, az ipari munkásság anyagi helyzetének és általában magának az iparnak mai szomorú helyzete szanálásáról is. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! A falu szociális bajainak orvoslása a mi kezünkben van, efölött egyedül a Nemzetgyűlés bölcsessége hivatott dönteni — és azt hiszem, fog is dönteni, mert kétségtelen, hogy a földbirtokreform egy hatalmas eszköze a községekben a szociális béke biztosításának — sokkal nehezebb azonban az a kérdés, amelyet Huszár Károly t. barátom az iparra vonatkozólag vetett fel és amely elhangzott interpellációnak is tárgya volt. Ha a kormánynak megvolnának az eszközei, ugy a legtermészetesebb dolog volna magának az iparnak hóna alá nyúlni és azt legalább is a békebeli nivóra emelni, mert hiszen ez egymagában olyan hatalmas eszköze volna az ország gazdasági felvirágoztatásának és ezzel kapcsolatban a valuta megjavításának, amelynek kézzelfogható eredményei a legrövidebb időn belül jelentkeznének. Mindnyájan tudjuk azoban, t. Nemzetgyűlés, hogy az ország milyen helyzetben van. Az ipar legfőbb nyersanyaga a kőszén, (Igaz! Ugy van ! jobb'felől.) az ország pedig épen kőszénben szegény, amellett hogy vasunk sincs ; ezen a nehézségen azonban könnyebben átesnénk, de a kőszénről tudjuk, hogy tulaj donképen az egész világháború legfőbb kiindulási pontja az volt, hogy a kőszénmedencéket igyekeztek maguknak megszerezni ellenségeink, Ez a legnagyobb mértékben sikerült is nekik, hiszen tudjuk, hogy Franciaországnak ma annyi szene van, hogy nem tudja felhasználni, de épen ennek visszahatásaképen a német szén egy igen jelentékeny része a békemegállapodások következtében Franciaország és Belgium felé megy, amiáltal Németország egyéb kőszénmedencéi terheltetnek meg, úgyhogy mi Németországból csak igen mérsékelt arányban tudunk szenet kapni. Ez az arány annyira mérsékelt, hogy ma semmit sem kapunk, de most folynak épen a tárgyalások, . . . Szmrecsányi György: Clark nagyon igérte ! Rubinek Gyula kereskedelemügyi minister: . . . hogy iparunk a nélkülözhetetlen szenet legalább azon termelési fokozat lentartására, amelyet eddig sikerült elérni, meg tudja kapni. A tél bekövetkezte természetesen nagyobb igéiweket támasztott a normálisoknál, s ez az oka, hogy ma a gyári üzemeket kénytelenek voltunk megszorítani, illetőleg azoktól a szenet elvonni, mert ha ezt nem tesszük, akkor ki lettünk volna téve annak, hogy nemcsak az államvasutak, de összes szenet igénylő forgalmi eszközeink kénytelenek lettek volna üzemüket, nem egy-két napra, hanem tartósan beszüntetni, ami azt jelentette volna, hogy egész közgazdasági életünk, tehát évi november hó 10-én, szerdám,. 445 nemcsak az ipari üzemek, hanem az egész közgazdasági élet válságba került volna. Ez is mutatja, t. Nemzetgyűlés, hogy az a béke, amelyet reánkerőszakoltak, milyen lehetetlen helyzetet teremtett s mennyire kiszolgáltatott minket teljesen védtelenül azoknak, akiknek kegyére rá vagyunk utalva, úgyannyira, hogy . egy biztos alapokon nyugvó, független gazdasági fejlődés a jelenlegi viszonyok között, illetőleg enneK a békének keretén belül Magyarországon ma nem lehetséges. (Felkiáltások balfelől : Azért nem ratifikálunk !) T. Nemzetgyűlés ! A kormány részéről eddig a következő intézkedések történtek. (Halljuk/ Halljuk !) Először is, ami a szén biztositását illeti, e tekintetben megvan az a reményünk, hogy a ratifikáció után — mert hiszen ma nyakunkon tartják a kötelet és se fát, se szenet nem kapunk — mondom, a ratifikáció után (Felkiáltások balfelől : Még jobban meghúzzák majd a kötelet !) valószínűleg meg fogjuk kapni azokat a mennyiségeket, amelyek az ipar jelenlegi állapotának fentartásához nélkülözhetetlenül szükségesek. Ami magának az ipari munkásságnak helyzetét illeti, erre nézve már a holnapi napra egy értekezletet kivtam össze, amelynek célja épen az, amit interpelláló t. képviselőtársam is szives volt emliteni, t. i., hogy igyekezzünk olyan megállapodást létesiteni a gyárak és az ipari munkások között, amely szerint addig is, amig ez a szénválság teljesen orvosolva nincsen, legalább annyi kereset biztosittassék a munkásoknak, hogy ők a heti megélhetésüket biztositani tudják. Szmrecsányi György: Gondoskodjék róluk a nemzetközi munkaügyi hivatal ! A békeszerződés szerint. (Zaj.) Rubinek Gyula kereskedelemügyi minister: Minden esetre kivánatos . . . (Állandó zaj.) Elnök : Csendet kérek. Nagyon kérem, ne méltóztassék a minister urat zavarni. Egészen szakszerűen adja elő a dolgot. MeskÓ Zoltán : És ha nem ugy adja elő, akkor se zavarja senki ! Rubinek Gyula kereskedelemügyi minister : Mindenesetre kivánatos, hogy gazdasági helyzetünket a legnyiltabban tárjuk fel, hogy illetékes körök, különösen a nemzetközi körök tudomással birjanak arról, hogy micsoda szociális és gazdasági felfordulás következnék be itt ebben az országban, ha nem kellő" gondossággal osztják fel azt a szénmennyiséget, amely a világnak rendelkezésére áll. T. Nemzetgyűlés ! Eddigi tájékozódásaim alapján hiszem, hogy ezt a megoldást tető alá tudjuk hozni, hogy, amint t. barátom itt hangsúlyozta, legalább 50% erejéig tudjuk a munkásságot hetenkint foglalkoztatni. De megnyugtathatom a t. Nemzetgyűlést abban a tekintetben is, hogy amennyiben sikerül biztositani a külföld részéről azokat a kvantumokat, amelyeknek ügyében most folynak a tárgyalások, akkor semmi akadálya sem lesz annak, hogy legfeljebb két-