Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-124

398 A Nemzetgyűlés 124. ülése 1920, megmondjuk, akkor roppant egyszerűvé válik ez a '. kérdés s akkor ezt a biróságot, amelynek összeállítása iránt is bizalmatlan vagyok, felállítani nem kell. Különben is szerintem bűnös dolog lenne ezt felállítani, mert ma mindenre okunk van ebben az országban, csak egyre nincs : hogy pazaroljunk. (Ugy van! jobbfelöl.} Az pedig pazarlás lenne, ha egy évenként hatmiihóba kerülő luxusbiróságot állítanánk fel, amellyel ide koncentráltatnék Budapestre és egyedül csak Budapestre a falunak minden érdeke, ügye és amely azután a nép szemében sem lehetne eléggé kedves. T. Nemzetgyűlés ! Az idő előrehaladottsága miatt nem akarom az igen t. Nemzetgyűlés figyelmét tovább igénybe venni ; a részleteknél majd bátor leszek egy-két indítványt tenni. (Halljuk ! Halljuk/) Még csak röviden arra térek ki, hogy a földbirtokreform csak egy általános, egyetemes reform lehet, ahol semmiféle különleges privilégiumok nem adhatók. De ha ez áll a mostani reformra, áll visszahatólag is az, hogy ebben az országban, amelyet demokratikussá, igazi polgárállammá akarunk tenni, ahol a polgármilliók döntik el, hogy mi történjék, mondom, áll az is, hogy a múltra vonatkozólag is minden princípiumot, tehát az egészségtelen hitbizományi rendszert is eltörüljük. (Ugy van! a jobboldalon.) A hitbizományi rendszer még a nemesség fejlődése szempontjából is egészségtelen volt, mert egypár száz arisztokratánk van, ehelyett pedig ugyancsak a főrendnek, akik között tagadhatatlanul igen sok derék családnak rengeteg érdeme van a haza körül, elsokasodhattak volna, jobb, erősebb törzseket hajthattak volna, tehát még az ő szempontjukból sem volt indokolt az intézmény, annál kevésbé indokolt abból a szempontból, hogy itt azok a hitbizományok örökké megtartatván, örökké, úgyszólván piros posztóként feküdjenek a magyar földön. Amint mondtam, nem helyeslem a múltra nézve ezt a privilégiumot és aggodalommal látom a családi birtokok alapítását is, mert ugyanúgy leszünk vele, mint az ősiséggel, amelyet Széchenyi olyan nagyon kárhoztatott. Érdekes, hogy az én nemes barátom, Nagy Pál, mennyire kitalálta — azt hiszem — a történelem tanulmányozása nélkül, különös iskolai stúdiumok nélkül is, és ugy meglepett, ugy megkapott, hogy ez az eleveneszü, ez a jóeszü ember, ez az én képviselőtársam, meglátta a hibát, a veszedelmet az úgynevezett családi birtokban, hogy az kerékkötője lesz a boldogulásnak, mert nem lesz hitel, hitel nélkül pedig fejlődni nem lehet. Hiszen azt biztosítani lehet, hogy megmaradjon a földmivelő nép kezén az a birtok, még pedig ojyképen, hogy csak földmivelő vehesse meg. De ha egy haszontalan ember van ott, akinek a kezén elsatnyulna az a birtok, miért ne engedjük meg, hogy egy élelmes, egy dolgosabb, egy munkásabb kisgazdának birtokához kapesoltassék az ? (Ugy van ! jobbfelől.) Akkor lesz egy olyan alap, amelyre hitelt lehet igénybe venni és amelyen tovább fejlődhet az a birtok. K évi november hó 9-én, kedden, Amint nem tartok helyesnek ilyen kivételeket, őszintén szólva, nem tartom komolynak és helyesnek az úgynevezett vitézi telkek dolgát. (Mozgás.) Nem lehet uj határőrvidéket csinálni ebben az országban ; itt uj határőrvidékre nincs szükség. Aki megérdemli, pláne vitézi jogon érdemli meg azt a földet, annak adjuk oda teljes joggal és ne kötözzük össze-vissza a kezét és ne fokozzuk vele örökké a szociális ellentéteket és ne teremtsünk egy újfajta j obbágyságot, amely mégis arisztokrácia lesz a föld népével szemben. ( Ugy van ! Ugy van! jobbfelől.) Itt egyképen kell ezt a reformot megoldani és minden ilyen avas, régi hagyományt el kell törölni. Azoknak a vitézeknek, akik vitézi telket érdemelnek, minden rnegkötöttség nélkül szívesen oda kell adni azt a földet és csináljon azzal a földdel azt, amit akar, ne pedig a vitézi szék határozza azt meg. (Élénk helyeslés jobbfelől. Mozgás.) Most azt mondja B-ubinek igen t. minister ur, hogy zsidó kézre jutna. Hát nem lehet azt megmondani, hogy viszont azonban ő egy másik vitéznek vagy csak egy földmivelőnek adhatja el. Rubinek Gyula kereskedelemügyi minister: Ezt akarjuk. Rupert Rezső: Akkor egészen felesleges, hogy még vitézi szék üljön össze és csináljon ott ceremóniákat. Mi mindnyájan, akik kint voltunk a harctéren, de sokan, akik idehaza is voltak, vitézek voltak, tűrtek, szenvedtek. A legvitézebbek voltak úgyszólván az asszonyaink. Itt ilyen szociális különbségeket nem lehet és nem érdemes tenni, mert ha egyet kiemelek vitézként, akkor még százat és ezret lehet kiemelni és sohasem lehet annyit kiemelni, mint amennyi méltó erre. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Benkő Gábor: Minden magyar vitéz volt. csak a zsidó volt gyáva. Rupert Rezső: Egyformán kell ezt megoldani. Végcélként, korlátként csak az lebeghet előttünk, hogy amit a magyar föld népe megkap, az aztán a kezén is maradjon. Erre pedig megvannak a módok, megvannak az eszközök, megvan a jognak ezernyi és ezernyi rendszabálya, amellyel ezt biztosítani lehet. Mégis ha ilyen sok kifogásom is van a javaslat ellen, ismétlem, hogy a földmivelésügyi minister ur iránti bizalomból azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps. A szónokot üdvözlik.) Elnök : T. Nemzetgyűlés ! A tárgyalásra szánt idő letelt. Minthogy még több képviselő ur van szólásra feliratkozva, a tanácskozást megszakítom. Bemutatom a t. Nemzetgyűlésnek a Vasmegyei Gazdasági Egyesületnek Beniczky Ödön, gróf Sigray Antal és Gyömörey György képviselő urak által benyújtott és ellenjegyzett kérvényét a földbirtok megoszlását szabályozó törvényjavaslat tárgyában ; a vasmegyei községi és felekezeti tanitóknak Lingauer Albin képviselő ur által benyújtott és ellenjegyzett kérvényét, melyben a nem állami