Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-124

A Nemzetgyűlés 124. ülése 192( nánk megállani ebben a rettenetes küzdelemben, ebben a nagy viharzásban, amely egyetértés hiján ezt a nemzetet el fogja söpörni. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Ebben a küzdelemben csakugyan szükség van arra, hogy a saját fejünkkel gondolkozzunk és minden téren olyan üdvös törvényeket és rendeleteket hozzunk, amelyek végre itt az egész vonalon békét, megnyugvást, harmóniát fognak teremteni. Ilyen törvénynek látom én ezt a szőnyegen fekvő, a földbirtok helyesebb megosztására vonatkozó Törvénytervezetet, amelyet én szivem egész melegével üdvözlök. Régesrégen hirdettem azt, mindig azon az állásponton voltam, hogy ezeket a szélsőségeket, amelyek Magyarországon a földbirtok megoszlásában mutatkoznak, megfelelően ki kell egyenliteni. Ez a földbirtokreformjavaslat a céljaiban megemlíti azt, hogy a föld és a nép végzetes következésü diszharmóniának megszüntetését, a megelégedettségnek és jólétnek, a társadalom békéjének és rendjének biztosítását, az osztályellentétek áthidalását, az arányosabb birtokmegoszlással és a gazdasági műveltség emelkedésével a föld teljesebb kihasználását és végső eredményben a termelés fokozását, az ország egészséges jövendőjének megalapozását, végül pedig a háború hősei és rokkantjai, meg családtagjai sorsáról való gondoskodást, amelyekhez, mint szintén nem lekicsinylendő jelentőségű következések csatlakoznak a kisbirtok terjeszkedése révén a népesség megsüritése és idekötése, a lakosság egyenletesebb elhelyezkedése és a város kenyér- és lakásínség orvoslása. Én ezekhez, mint főprincipiumot szerettem volna odatenni . . . Elnök (csenget) : Kérem a soros jegyző urakat, hogy helyöket az elnöki emelvényen foglalják el. (Derültség és felkiáltások bal felöl : Egy sincs itt!) Méltóztassék folytatni. Budaváry László: Mondom, azt a főkövetelményt állítottam volna még, ide — és ezt a bevezető részben ki is tüntettem volna — hogy a főfő célja ennek a törvényjavaslatnak csakugyan a magyarság, az ősi magyarság kezére juttatni, illetőleg visszajuttatni ezt a szent magyar földet, amit a mi őseink szereztek meg vérük hullásával. (Igaz! Ugy van! Helyeslés half elöl.) Mert a magyar földnek igenis vissza kell jutnia a magyar kezekbe és én, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, mindaddig nem leszek nyugodt, mindaddig nem tudok megnyugodni a viszonyokban, mig azt nem látom, hogy ez a magyar föld, amely óriási százalékban átcsúszott a magyar fajjal soha egyet nem értő, a magyar népleiket soha meg nem értő faj kezére (Igaz! Ugy van! half elöl) vissza nem került a magyarság birtokába, mert addig mindig inog lábunk alatt a talaj és a magyar nemzet csak akkor fog újra biztos alapokon állani, ha elmondhatjuk, hogy ennek a magyar földnek NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — VI. KÖTET, évi november hó 9-én, kedden. 385 minden porszeme megint magyar kézen van. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Hiszen nagyon jól tudjuk, — és szinte banálissá lett már az a közmondás, hogy azé az ország, akié a föld, annyira megszokottá vált már ennek hangoztatása, hogy szinte nem is tulajdonítunk neki nagyon nagy fontosságot; pedig épen a mi ellenségeink igen-igen jól tudják, hogy ennek a közmondásnak örök igazsága letagadhatatlan s épen ezért iparkodtak a múltban is minden földbirtokot a kezükbe kaparitani. Láttuk, hogy, mikor az üzleti életben, az ipar és a kereskedelem terén veszedelmesen megtollasodott üzérek felhalmozták maguknál a milliókat, nem törekedtek továbbra is magának a pénznek, az értékeknek felhalmozására, hanem iparkodtak földeket, ingatlanokat vásárolni, mert nagyon jól tudták, hogy ezzel képesek az ő gazdasági életüknek alapjait itt Magyarországon egészségesen megvetni. A fölclbirtokreform igen ügyesen szabja meg azokat a követelményeket és iparkodik kielégíteni azokat a szükségleteket, amelyek ma Magyarország megmentése körül — hogy ugymondjam — feltétlen nélkülözhetetlenek. De egyben meg fogja gátolni a kommunizmus gondolatának terjedését, amit nekünk itt, Magyarországon, minden erővel, minden iparkodásunkkal meg kell akadályoznunk ; (Igaz ! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) ez az első lépés arra, hogy mikor földhöz juttatjuk azokat, akiknek ma földjük nincsen ós akik minden tekintetben ki voltak és ki vannak szolgáltatva a munkaadók kényének-kedvének, azáltal, hogy földhöz juttatjuk, tulajdonosokká tesszük őket, megóvjuk az eltévelyedéstől, mert növeljük önérzetüket, munkakedvüket, és ha most már saját portájukon lesznek urak, ha a sajátjukat művelhetik és ugy fogják azt művelni, amiképen abban nekik kedvük telik, hogy abból családjaiknak nagyobb haszna származzék, akkor, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, ezeknek az embereknek szivéből a mások vagyona iránt való irigységet és a gyűlölséget teljesen ki fogjuk irtani, (Igaz! Ugg van! a jobb- és a baloldalon.) a magántulajdon szentsége oda fogja rögzíteni a magyar embert a magyar röghöz és nincs az a hatalom, amely a magyar embert el tudja majd sodorni a magyar hazai föld szeretetétől. (Igaz! Ugy van! Taps a baloldalon.) Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Fokozni fogja ez a munkakedvet is, és akinek csak kevés földje van bár, de azt maga műveli, az már sokkal okszerűbben fog dolgozni, az már tudja, hogy ami neki rossz, az rossz lehet annak a másik gazdatársának is, akinél esetleg napszámban dolgozik. Egészen más képet fog ölteni a többtermelés is, mert ha itt minden embert odaállítunk a maga helyére, ezzel felfokozzuk benne az öntudatot, az önbizalmat, a szorgalmat, 49