Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-112

32 A Nemzetgyűlés 112. ülése 1920. évi szeptember hó 27-én, hétfőn. közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1920 : XIV. te, hatályának 1920. évi december hó végéig való kiterjesztéséről a pénzügyminister törvényjavaslata. Az előadó urat illeti a szó. Iklódy-Szabó János előadó: T. Nemzetgyűlés! A kormány három hónapra indemnitást kért. Azt hiszem, felesleges részletesebben indokolni a javaslatot. A helyzet az, hogy legutóbbi indemnitásunk hatálya e hó végével lejár és bár az 1920—21. évi költségvetési előirányzat már több hét óta a Ház asztalán fekszik, a felhalmozott munkaanyag következtében sem a pénzügyi bizottságnak, sem pedig a Neinzetgyülésnek nem volt alkalma arra, hogy ezt olyan időben tárgyalja le, hogy az ex-lex állapot elkerülhető legyen. Ennek következtében a kormány a maga alkotmányos felelősségérzetéről tesz tanúbizonyságot akkor, amikor ezzel a javaslattal a Ház elé lép, amelyben ez év december 31-ig kéri a további felhatalmazást. Azt hiszem, hogy most már a jövőben a felhatalmazási javaslatokkal való kormányzás elkerülhető lesz és a Nemzetgyűlésnek módjában lesz az előttünk fekvő költségvetési előirányzatot még idejében letárgyalni. A költségvetési javaslat, amint tudjuk, már előttünk ;van, a számadatokat körülbelül már ismerjük. Én azt hiszem, hogy a jelen alkalommal talán nem volna indokolt hosszabb vitát megindítani, már csak azért sem, mert hiszen pár héten belül alkalmunk lesz arra, hogy magával a költségvetési javaslattal részletesen foglalkozhassunk. Azt hiszem, hogy az az időpont lesz alkalmas azoknak a kifogásoknak és gondolatoknak az előadására, amelyek a javaslattal kapcsolatosak. Ami már most az előttünk fekvő javaslatot illeti, ennek vannak egyes rendelkezései, amelyek voltaképen a már előttünk fekvő költségvetési javaslatból vannak átvive, azonban olyan sürgős természetűek voltak, hogy azokkal nem lehetett tovább várni, ezért szükséges volt már ebbe a javaslatba beiktatni, hogy mielőbb törvényerőre emelkedhessenek. így a 2. § a vármegyei költségvetések összeállítására vonatkozik. Tudjuk, hogy valutánk leromlása következtében a vármegyei háztartási költségek is nagymértékben emelkedtek. Az államnak nincs módjában, hogy olyan összegekkel járuljon a vármegyei háztartások viteléhez, hogy azok ezekből az összegekből fedezhetők legyenek és igy kénytelenek lesznek a különbözetet pótadó utján fedezni. Hasonlókép vagyunk utaink fentartási költségeivel, amelyek ugyancsak óriási mértékben emelkedtek. Itt a javaslat megint olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek a törvényhatüságmik bizonyos jogokat adnak arra vonatkozólag, hogy ezeknek a költségeknek a fedezését a saját hatáskörükben biztositsák. A 4. §-ban az állami kezelési >e vett erdők kezelési költségeire nézve vannak rendelkezések, még pedig abban az irányban, hogy a pénzünk leromlása következtében előállott értékdifferenciák elimináltassaiiak azáltal, hogy az eddigi kezelési költségek tizszerese állapittatik meg. A pénzügyi bizottság itt egy kiegészitést tett. T. i. a javaslat eredeti szövegében nem intézkedett a rendkivüli költségekre vonatkozólag. Erre vonatkozólag a szakaszba egy második bekezdést iktattunk be, amely szerint a földmivelésügyi minister felhatalmaztatik, hogy a rendkivüli költségösszegek megfelelő felemelése iránt az illető erdőbirtokosokkal egyezségre lépjen. Nagyon fontos rendelkezés foglaltatik a javaslat 5. §-ában, amely a valutáris kérdésekkel foglalkozik. Pénzünk leromlása következtében ma a valutáris differenciának óriási jelentősége van és igy szükséges, hogy a pénzügyminister állapitsa meg kizárólag azt, hogy állami kiadások mikor teljesíthetők idegen értékben, továbbá, hogy külföldi fizetési eszközöket csak a pénzügyminister szerezhessen be. A pénzügyminister tudja leginkább megitélni azt, hogy mikor és milyen formában van erre szükség, hogy az országot e tekintetben lényeges károsodás ne érje. A 6. § az állami zárszámadásokra vonatkozik. A legutóbb lefolyt szomorú események, a forradalmak s már korábban is az állami számvevőszék munkaanyagának nagymérvű összetorlódása azt eredményezték, hogy már 1916/17 óta voltakép nem készültek állami zárszámadások. Ebben a kérdésben is tiszta helyzetet kell teremteni, hogy a Nemzetgyűlésnek módjában legyen végre ezekkel a kérdésekkel is érdemileg foglalkozni és az azóta folytatott gazdálkodást megfelelő módon ellenőrizni. Azonban a megszállás következtében előállott helyzet, azonkivül a munkatorlódás, továbbá bizonyos számadások eltűnése lehetetlenné teszik azt, hogy ezek a zárszámadások oly formában készüljenek el, amint a törvény előirja. Másrészt óriási pénzbeli áldozatba is kerülne és a számvevőszék személyzetének nagymérvű szaporítását is szükségessé tenné, ha a számadások a törvény, által előirt formában állíttatnának elő. Minthogy azonban az ellenőrzésnek a jövőben is meg kell történnie, módot kerestünk arra nézve, hogy ezek a számadások a Nemzetgyűlés által felülbiráltathassanak, még pedig olyképen, hogy utasittatik a számvevőség, hogy olyan számadásokat terjesszen elő, amelyek, habár nem is felelnek meg teljesen a törvény által előirt formáknak, mégis módot nyújtsanak a Nemzetgyűlésnek arra, hogy ezekre az időkre vonatkozólag is teljes és hű képet nyerhessen és az ellenőrzést gyakorolhassa. Az is ki van mondva, hogy ezek a számadások olyképen készíttessenek el, hogy az egyes időszakokra külön-külön nyerjünk megfelelő képet, nevezetesen az 1916/17., az 1917/18. költségvetési évre, azután arra az időszakra, amely az októberi forradalomig lefolyt, majd az októberi forradalomtól a kom-