Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-120
À Nemzetgyűlés 120. ülése 1920. évi nov. hó 4-én, csütörtökön, 253 vényben előirt szegényebb emberek már kielégíttettek. Tehát teljesen kizárva nincsenek, de a törvényjavaslat elsősorban azt veszi, hogy azokat juttassuk elsősorban és mindenre való tekintet nélkül (Élénk helyeslés.) földhöz, akik a földre legjobban rá vannak utalva, akiknek abból kell megélni és akiknek egyáltalán földjük nincs, vagy igen kevés van, (Helyeslés.) mert ezeket kell elsősorban földhöz juttatni. És ha marad még földterületünk, ugy tovább fejleszthetjük és csinálhatunk a nincstelen emberből igy törpebirtokost, a törpebirtokosból kisgazdát g a kisgazdából a lehetőség szerint, akinek megvan arra az anyagi és szellemi képessége, íejleszszük az egészséges, életrevaló középbirtokost. (Élénk helyeslés.) Ez a cél, t. Nemzetgyűlés. Azonban a törvényjavaslat még most ezt az egészet nem ölelheti fel és az egészet nem szedhetjük paragrafusokba. Tehát, akik itt vagyunk, t. Nemzetgyűlés és éppen a kisgazdák is, akiket bizony odahaza a választókerületben meg-megszólítanak egyes kisgazdák, hogy hát mi nem kapunk földet, —(Közbeszólások halról : Minket is !) mégis mi kisgazda képviselők velem együtt határozottan azon az állásponton vagyunk, hogy nekünk, ha kevés is, de már van. Elsősorban tehát azokról kell gondoskodnunk, akiknek még ennyi sincs. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez elsősorban az állam, a nemzet iránt való kötelességünk, felebaráti és keresztényi kötelességünk s ez az, ami ezt a törvényjavaslatot mindenképen biztosítja. A nemzetgyűlési képviselők nem a saját előnyükre csinálják itt a földreformot, hanem egyes-egyedül Magyarország szegény népességének javára, a nemzet jövőjének biztosítására. (Igaz ! Ugy van !) Egyéni érdekről itt igazán nem lehet szó ; az egyéni érdek ebből a nemzetgyűlésből teljesen ki van zárva, ezzel a törvényjavaslattal egyikünk sem mozdíthatja elő a maga hasznát, hanem kizárólag a szegény népünk javát akarjuk szolgálni és ezzel együtt — ebben már mi is benne vagyunk -— az egész országunk jövőjét megalapozni. Amint az előadó ur nagyon helyesen mondta : ha a népnek nagy tömege le van kötve a röghöz, ahhoz az anyaföldhöz, amelyet igazán szeret ugy, amint nem is lehet megmagyarázni s amilyen szeretetet az, aki a birtokát csak néha-néha nézi meg, el sem tud képzelni ; ha mi a népünk óriási tömegét lekötjük ahhoz a földhöz, amely után sóvárog, vágyakozik, és ha van valamije, amit tulajdonának mondhat, akkor a nemzetnek munkaereje nem fog idegenbe vándorolni és jöhetnek megrázkódtatások, mert hiszen — sajnos — ott vagyunk, hogy ez mindig várható, de az a megrázkódtatás nem tudja alapjában megrázni azt a nemzetet, amelynek alapja a földben van és amelynek nagy tömege a földre, mint sajátjára támaszkodik. (Igaz ! Ugy van I) T. Nemzetgyűlés ! Régi tapasztalat bizonyítja azt, hogy felforgató tanokat azok hirdetnek .. Benkő Gábor : A zsidók ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : . . . akik valamit el akarnak érni és azokat tudják leginkább rávenni e tanok támogatására, akiknek semmijük sincs. Kevés kivétel nem számit, — nagyjában ez jellemzi a tömeget. Az az ember, akinek nincs mit védelmeznie, aki nem mondhat magáénak semmit, könnyen kapható a szélsőségekre. Nemcsak a földmivesmunkásoknál tapasztalható ez, akik között még nem nagyon terjedtek el ezek a tanok, de magánál az ipari munkásságnál is tapasztalható, hogy ameddig segéd valaki és a mester rovására dolgozik, a legszélsőbb szocialista és munkabért követelő, mi kor pedig már mester az illető és saját magának dolgozik, akkor otthagyja azt a tábort és máshova megy, mert az érdeke nem azt követeli, amit azelőtt. Magának az életnek valódiságán alapszik minden ; hiába csinálnánk erőltetett dolgokat. Épen a földreform az, amely — azt hiszem — teljesen lehetetlenné fogja tenni, azt, hogy Magyarországon a jövőben kommunista puccsok csak megkisérelhetők is legyenek. (Igaz ! Ugy van ! jobb felöl.) Feltétlenül hiszem, hogy ha emberek tömegeinek magántulajdonba adhatunk földet —• és pedig hiszem, hogy ennek a törvényjavaslatnak alapján igenis adhatunk — s ha azok az emberek meggyőződtek arról, hogy ez a föld már igazán az övék, és ha látják, hogy munkájuk gyümölcse szaporodni is fog : akkor azok az emberek semmi szélsőségre kaphatók nem lesznek. De nemzetgazdasági szempontból is óriási előnye van a javaslatnak. Nagyon jól tudjuk, hogy az a mezei munkás, akinek magának is van csak egy kis darabka földje, sokkal jobb munkás, mint az, akinek nincs semmije. (Igaz ! Ugy van !) Aki a magáét is műveli és ig3 r ekszik a földjét jól megművelni, akkor is inkább igyekszik jó munkát végezni, ha elmegy dolgozni a nagygazdának, mint az, akinek nincs semmije és nem törődik a földdel, öriási különbség van a munkaerő kihasználásában is. Az a munkás, akinek nincs semmije, ekinek nincs is reménye arra, hogy az ő munkája révén valamit össze tudjon gyűjteni, az nem is igyekszik munkaerejét megfeszíteni, fokoznni, az csak azt nézi, hogy felkelt Nap mikor fog megint lenyugodni (Igaz ! Ugy van ! jobb felől), csak arra van gondja, hogy fizessük ki az ő napszámát, de hogy többet dolgozzék, azzal nem törődik. Ha azonban neki magának is van, és ha biztos abban, hogy az a kicsi, amije van, az övé és gyermekeié, akkor igyekszik és az a kevés is arra sarkalja, hogy többje leg3^en. Mert igaz, hogy kivétel mindenhol van, tékozló, munkátlan ember minden társadalmi rétegben, itt is akad, a legnag}'obb rész, a nagy többség azonban, ha van valamije, mégis arra törekszik, hogy többet szerezzen. Az ilyen ember, amíg nincs semmije, amíg a lehetőség sincs meg rá, hogy legyen valamije : nem is iparkodik, elissza a keresetét, és azt mondja, én akármit csinálok, nekem úgysem lesz semmim ; az ilyen ember tehát nem is törekszik szerezni. De
