Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-111

A Nemzetgyűlés 111. ülése 1920. Ne bántsa azonban a nagy beszerzési csoportokat s igy a miénket, amely életképes, működik és amelyből azoknak a tisztviselőknek, akiken a nagyméltóságú kormány segíteni akar. Az előadottakra való tekintettel azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulunk Nagymélóságodhoz, hogy az összkormánynál nagysúlyú befolyását abban az irányban latba vetni kegyeskedjék, miszerint beszerzési csoportunk mostani szervezetében s önállóságában továbbra is változatlanul meghagyassák.« Különösnek tartom azt, hogy a beszerzési csoportok élén álló vezető, dr. Miklauzis Adolf neve a magyar köztisztviselők fogyasztási szövetkezetének igazgatóságában is előfordul s igy összefüggést látok abban a törekvésben, amely a köztisztviselők fogyasztási szövetkezetének omnipotenciáját igyekszik megszerezni. A magam részéről nem szeretném, ha a tél folyamán ismét sorbaállások következnének be, ami a be nem vált rendszerrel való elégedetlenség kifejezőjeként szokott megnyilvánulni. Teljes tisztelettel van szerencsém a következő interpellációt terjeszteni a közélelmezésügyi és egyszersmind a pénzügyminister úrhoz (olvassa) : »1. Van-e tudomása a közélelmezésügyi minister urnák arról, hogy a köztisztviselők részére kiutalt kedvezményes áruk szétosztása nagyon nehézkesen történik, s az egyes helyeken a szerencsétlen proletárdiktatúrára emlékeztető és elégedetlenség csiráit magában rejtő sorbaállás újból kezdetét veszi? 2. Van-e tudomása a közélelmezésügyi és a pénzügyminister urnák arról, hogy a háztartásbeli alkalmazottakat legtöbbnyire nélkülöző köztisztviselői osztályt nagyon sújtja azon beszerzési csoportoknak tervbevett megszüntetése, melyek a múltban jól beváltak, mert a beszerzéssel járó nehézségek, az áruk hazavitelének költségei az adott kedvezményt jelentős mértékben csökkentik, sőt egyes esetekben a kedvezmény értéke szinte illuzóriussá válik ? Hajlandó-e a pénzügyminister ur legalább átmenetileg megkülönböztetést tenni az egyes beszerzési csoportok között, és a köztisztviselők kifejezett kívánságára azokat, amelyek a gyakorlati életben szerintük beváltak, legalább átmenetileg meghagyni mindaddig, amig meglesznek nz összes előfeltételek ahhoz, hogy a köztisztviselői osztály természetben való ellátása sorbanállás, egyszóval minden torlódás nélkül, egyes áruk kiosztása pedig intézményesen megszervezett, tehát olcsó, önköltségi áron való házhozszállítás által legyen végrehajtható?« (Éljenzés és taps.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a közélelmezési és pénzügyminister uraknak. Ki következik ? Kontra Aladár jegyző : Tasnádi Kovács József. Tasnádi Kovács József: T. Nemzetgyűlés! Harminckét keresztény iparos érdekében kívánok szót emelni, akik Budapest temetkezését látták el. Sajátságos, hogy erre az iparágra a zsidók évi szept. hó 25-én, szombaton. 19 nem igen vállalkoztak. Sajnálattal kell azonban kijelentenem, hogy ez a 32 keresztény iparos igen mostoha sorsban részesül a főváros részéről és immár két kormány részéről is. Amikor a proletárnak nevezett zsidó diktatúra itt dühöngött, rablógyilkos hadjáratát folytatta, mindent, ami a keze ügyébe akadt, elrabolt. Elrabolta itt ezeknek a keresztény temetkezési vállalkozóknak is az összes berendezését. Ezt egy helyre hordatták. Amikor pedig megbukott ez a zsidó szovjet, akkor ezeket otthagyták és a főváros igy készen ott találta. Mindenkinek, aki jogérzékkel bir, biztosan az a felfogása, hogy ezeket vissza kellett volna adni a tulajdonosaiknak. Azonban a főváros nemcsak hogy visszavonatta ezeket, hanem álürügyek alatt megtartotta magának. Még máig sem adta vissza, sőt mindenféle utánjárás és kapacitálás ellenére még kártérítést sem fizetett ezekért. Mikor azután a vállalkozók látták, hogy a főváros egyáltalán nem hajlandó a kommunisták által — jobban mondva nem a kommunisták, de az ott rablóhadjáratot folytatott zsidó intézők által — elrabolt holmikat visszaadni, a kormányhoz fordultak. A kormány 6808/1919. M. E. számú rendeletében igen szépen elismeri, hogy a jogfolytonosság alapján áll és hogy a magántulajdont igenis, vissza kell adni, de azután elfogadja a főváros felfogását és ezt mondja : Mivel a főváros nem tudja megállapítani, hogy egy-egy vállalkozót melyik kocsi, melyik felszerelés vagy áru illeti, tehát nincs abban a helyzetben, hogy visszaadhassa. Igy a, kormány még egy évre •— amelyet elfogadott és amelyet majd később említek meg — megengedte a fővárosnak, a kivételes törvény alapján hozván ezt a rendeletet, — még akkor nem volt nemzetgyűlés — hogy ezt a felszerelést megtarthassa és utána kártérítést adjon a vállalkozóknak. A magyar magánjog és a perrend előírja, hogy magánjogi kártérítés esetén micsoda fórumuk szerepelhetnek : a rendes bíróság vagy választott bíróság. Természetes dolog, hogy a kormánynak is erre az álláspontra kellett volna helyezkednie. Ehelyett azonban kiküldött egy bizottságot, amelynek elnökét — mondotta — nevezze ki a munkás- és népjóléti minister, két tagot küld az Árvizsgáló Bizottság — hogy ez mit keresett ott, azt igazán nem lehet megérteni, mert hiszen ott szakértőkre volt szükség, nem pedig ármegállapitókra — és két tagot kiküldenek az összes vállalkozók. Tehát ugy volt összeállítva a bizottság, hogy a hét tag közül az egyik felet illeti öt tag, a másik felet kettő. Amellett a kormány itt nem léphet fel bíróul, mert hiszen mint fél szerepel. Sok herce-hurca után az egyik kormány megbukott ; jött egy másik kormány. Annak jogász ministerelnöke mindjárt látta, hogy itt a magyar magánjog, a perrend kútba van dobva, meg van sértve a magántulajdon elve, amelyen állunk és amelyre kifejezetten újra állottunk. '4