Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-119

A Nemzetgyűlés 119. ülése 1920. évi november hó 3-án, szerdán. 233 magyar kormányhoz, bogy azzal tárgyaljon, hanem mint a keresztényszocialista párt egyik kiváló egyéniségét a magyarországi keresztényszocialista párthoz, hogy annak révén hasson a magyar kormányra, hogy az osztrák élelmiszerhiányon segítsenek. Viszont dr. Weisskirchner semmiféle más politikával ne foglalkozzék. Kijelenti Kunsohak, hogy az az állítás, mintha dx. Weisskirchnernek eszébe jutott volna, Nyugatmagyarország visszaengedése vagy hovatartozandósága tekintetében tárgyalásokat folytatni, közönséges rágalmazó gazember állítása lehet csak. Eredetiben ». . . die Behauptung, dass Dr. Weisskirchner nach Ungarn gefahren ist, um Westangarn zu verschachern. Ich nehme Gelegenheit, den Schreiber dieses Artikels als einen ebenso ehrlosen Verleumder, wie charakterlosen Schurken zu bezeichnen.« Ezzel azok az illúziók, melyeket a most alakított osztrák többség tekintetében tápláltam, magamban, szétoszlottak. Azt gondoltam, hogy lehetőleg közeledni fognak hozzánk és megkönnyítik rettenetes helyzetünket, hogy ne kelljen nekünk magyar Nemzetgyűlésnek ratifikálnunk azt a békét, amelyben benne van az ezer év óta hozzánk tartozó nyugatmagyarországi három megye nagy részének elvesztése, amely megyékben, meg vagyok győződve, a lakosság nagy többsége nem akar tudni arról, hogy Magyarországtól elszakittassék. De ha már Ausztriában az uralomra jutott keresztényszocialista párt tényleg ilyen gondolattal foglalkozik, akkor elvárom a magyar Nemzetgyűléstől, illetve a magyar kormánytól, hogy szintén megkösse magát és ugy fogadja el jobbkezükei. amint azt felénk nyújtják. (Helyeslés.) Hogy akkor, amikor ilyen útravalóval látja el a kormányzópárt elnöke doktor Weisskirchnert, hogy gyalázatos, jellemtelen gazembernek deklarálja azt az osztrákot, aki csak gondolni is mer arra, hogy a nyugatmagyarországi megyék tekintetében velünk megállapodásra jusson : akkor nem állunk rendelkezésükre semmiféle élelmiszerek szállításával. (Élénk helyeslés és taps jobb felől.) A Neue Freie Presse tegnapelőtti számában jól informált helyről tudósítást közöl, hogy mi mindent nem fognak ők kapni Magyarországról. Vastag betűkkel irva olvassuk : »Mehl aus Un gam« Azt mondja ez a jól informált hely, hogy mindenféle főzelék, burgonya jön Magyarországból, továbbá állatok, Dauer-Fleisch, Bindvieh. Nullás lisztet csak azért nem kapnak, mert 87 koronába kerül. Azonban : »Mehl von Ungarn wird kommen«. T. Nemzetgyűlés! Én elég illetékes, a kormányhoz közel álló férfiutói tudtam meg, hogy igenis megállapodtak abban, hogy 400 vagon főzőlisztet útnak indítanak Ausztriába. (Zaj és mozgás jobb felől.) Ereky Károly : Hallatlan S (Felkiáltások jobbfelől : Itt meg éheznek 1) Balla Aladár : Nem tudom, hogy mennyi állatot, burgonyát, lisztet fognak kiküldeni, (Zaj jobbNEMZETGYÜLESI NAPLÖ. 1920—1921. — VI. KÖTET. felöl és a szélsőbaloldalon.) de ha csak egy kilónyit küldenek is ki a mostani rettenetes megélhetési viszonyok közt, (Zaj jobbfelöl. Halljuk ! Halljuk !) mikor nagyon jól tudjuk, hogy igen sok helyen a 6 kilós kvótát sem tudják kiadni a szegény embereknek, (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) mikor már azzal fenyegettek bennünket hat hét óta, hogy nemsokára kukoricalisztet fogunk enni, (Ugy van! Ugy van ! jobbfelöl.) pedig épen az előttem szóló mélyen t. képviselőtársam igazolta, hogy — miután a nem gabonatermelő felső vidékeinket elrabolták tőlünk, — tehát mindenesetre annyi gabonánk termett, hogy itt jóllakhattunk volna, akkor ideje, ha visszagondolunk arra, hogy négy és fél éven keresztül egyebet sem tett ez a szegény ország már 1914 novembertől kezdve, mint hogy mindig csak Ausztriát látta el élelmiszerrel és hogy ezért már 1914 novemberben kukoricalisztből kellett a kenyerünket megsütni. (Igaz ! Ugy van ! jobb felöl és a szélsőbaloldalon.) Akkor nagyon sajnálom . . . Friedrich István : Meg kell buktatni a kormányt ! Balla Aladár ; . . . hogy ugy indokolják, hogy miért akarják ellátni minden jóval Ausztriát, amint ezt a Neue Freie Presse mondja : miszerint ezen politikai támogatás a magyarok részéről a közönséges, szomszédi barátságos viszonyt' meghaladó formában fcg perfektuálódni, és hogy ez bizonyos monarchisztikus törekvéseknek megerősítésére szolgál. (Mozgás és zaj a jobboldalon.) El tudom képzelni, mélyen t. uraim, hogy a hazafiasán érző Huber t. képviselő ur micsoda érzéssel fogja elhagyni ma a Nemzetgyűlés termét, mikor azt tapasztalja, hogy az ő hazafias törekvései ugy honoráltattak, hogy egyáltalában szóba sem akarnak állni velünk magyarokkal. Huber János: Kérdés Î Balla Aladár : Kérem, én csak Kunschaknak, a mostani kormányzópárt elnökének nyilatkozatát idéztem. Épen ezért, nehogy a dolgot elmérgesitsük, nagyon fogok örülni, hogy, amennyiben a mi r

égi osztrák testvéreink ismét . . . Tasnádi Kovács József: Dehogy testvér, mostohatestvér ! Balla Aladár : ... hozzánk fordulnak segítségért, azt feltételekhez kössük. Mert hogy akkor, amikor végre — legalább is .papíron — és a tényleges helyzet azt mutatja, hogy szuverén nemzeti állammá váltunk, nekünk még mindig elég legyen egy bécsi kívánság, mire azután annyi szegény ellátatlanunk megrövidül, azt hiszem, ez az idő már lejárt. Hiszem., hogy a t. kormány lesz olyan hazafias, hogy tudni fogja kötelességét ebben a kérdésben. (Helyeslés jobbfelől.) Ezért, t. Nemzetgyűlés, egyszerűen felolvasom interpellációmat, bár ugy látom, hogy a mélyen t. kormány részéről — jóllehet minden illetékes tényezővel közöltem szándékomat és tudják, miről van szó, legnagyobb sajnálatomra — senki sincs jelen . . . 30