Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-119
.4 Nemzetgyűlés 119. ülése 1920. Ereky Károly: Akkor örvendek, mert én is ott állok, ahol az igazság. Ha mi helyes pénzügyi politikát csinálunk, akkor nincs szükség többé gabonarekvirálásra és maximálásra. Hgedüs György : A szegény embernek a koldustarisznyáját is elrekvirálják. Ereky Károly: Felsorolhatnék még egyéb tényeket idő előrehaladottsága miatt azonban ezeket nem emlitem meg, mert aki ebből meg nem értette azt, hogy a pénzügyi politika Magyarországon a nagybankok és intézmények érdekében folyik, az a többiből sem érti meg. Azokból, amiket idáig elmondottam, méltóztatnak látni, hogy Magyarországon igenis feltétlenül olyan pénzügyi politikát kell inaugurálnunk, amely pénzünket megjavitja. S most rá akarok mutatni arra, hogy tulajdonképen miért olyan rettenetesen veszedelmes a mi pénzügyünk a külföldön és hogy miért romlott le a mi koronánk anélkül, hogy ebben tulajdonképen hibásak lettünk volna. Magyarország ebben az esztendőben hozzávetőleges számitás szerint 50.000 millió korona értékű mezőgazdasági terményt produkált. Van 15 millió hold földünk s ha azon mindegyiken középátlagban 5000 korona értékű termést veszünk számításba, ez 75 milliárdot tesz ki. Én azonban nem akarok ilyen nagy átlagot számitani, csak kisebbet, nevezetesen, hogy csak 50 milliárdot termeltünk. Akkor is lefőztük az összes külföldi államokat, mert az iparosállamok ilyen sokat termelni nem tudnak. Miután Magyarország ilyen rendkívül nagy értéket termelt, tisztán és kizárólag abban van a baj, hogy minden meg van kötve és hogy a ministeriumokban benn ülő egy pár hivatalnok, akiknek nem lehet olyan óriási áttekintésük, hogy a nemzet közgazdaságát vezessék, összetákolt rendeleteikkel akarják az életet szabályozni. Az élet ilyen szabályozást nem tűr. (Ugy van! a haloldalon.) Tasnádi Kovács József: A bankok mindig beleszólnak ! Ereky Károly : Arról nem is beszélek, hogy a bankérdekek is előtérbe nyomulnak. Magyarország pénzügyeinek leromlását legfőkép az okozza, hogy a külföldön ugy hamisítják a nyakunkra a pénzt, ahogy akarják. Elmondok erre nézve egypár konkrét adatot. Az Osztrák-Magyar Bank minden hónapban kibocsát néhány milliárd értékű papírpénzt. Hol van a garancia arra, hogy erre azt a könnyen utánozható bélyegzőnket rá nem ütik? Csehországban a cseh kormány nem vette át a pénzeket, s azt mondotta, hogy hamis bélyegző van rajta. Mindezekről a pénzekről konkrét adatok vannak arra, hogy megtörtént az, hogy lemosták a cseh bélyegzőt és ráütötték a magyart. Rendkivül sok hamisítás történt a külföldön, ugy hogy természetszerűleg pénzünk ilyenformán a külföldön rendkívül leromlott, mert mint az előbb mondottam, olyan országNTSMZETGYÜLESI NAPLÓ. 1920—1921. — VT. KÖTET. évi november hó 3-án, szerdán. 225 nál, mint Magyarország, ahol legalább 50.000 millió érték van mezőgazdasági cikkekben, lehetetlenség, hogy a külföldi pénzpiacokon naprólnapra romoljék a korona értéke. Meg akarom most mondani azt, hogy hogyan lehetne azonnal meggyógyítani a helyzetet. Mutatja ezt Lengyelország példája, amely a háború után azonnal rátért arra, hogy exportcikkei után saját pénzében kért fizetéseket. (Helyeslés. Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Ez a lényeg I) Az volna a lényeg, hogy rendelje el a kormány, hogy ezentúl az exportnál magyar pénzzel kell megfizetni az exportált árukat, s hogy a nyakunkra ne hamisítsák a le nem bélyegzett pénzeket és a valutánk emelkedése folytán ne hamisíthassák állandóan az osztrák-magyar bankjegyeket a mi kontónkra. A pénzügyminister ur bocsássa ki végre azokat a magyar államjegyeket, amelyeket egy-két hónap, vagy egy év alatt nem lesz könnyű utána hamisítani. Ez az én pénzügyi véleményem, s azt hiszem, ebben feltétlenül van valami az igazságból. S miután nem tehetek idebenn indítványt, amit most a t. Nemzetgyűlés elfogadna, a t. pénzügyminister úrhoz néhány kérdést intézek a következő interpellációmban (olvassa) : »1. Yan-e tudomása a pénzügyminister urnák arról, hogy az Osztrák-Magyar Bank havonkint milliárdokra rugó uj bélyegzetten bankjegyeket bocsát ki az osztrák üzletvitel részére? Milyen módon ellenőrizte azt, hogy az osztrák köztársaságnak átadott bankjegyeket az osztrák bélyegzővel ellátták-e, avagy annak elhagyásával nem hárult-e Ausztriának az Osztrák Magyar Banknál külön vállalt állami terhe a régi Ausztria és régi Magyarország együttes terhévé, illetve a magyar bélyegző hamisításával , egyedül a csonka Magyarország terhévé ? Milyen ellenőrző intézkedéseket tett erre nézve a múltban, különösen ez év március 18. óta, a lebélyegzés óta? 2. Ausztriának a fent leirt eljárása a magyar állam függő államadósságát növelhette, továbbá a magyar korona értékét ugy külföldön mint a belföldön leronthatta és igy közvetve oka lehet annak a beláthatatlan nagy kárnak, amit közgazdasági életünk pénzünk elértéktelenedése miatt szenvedett. Mit szándékozik a pénzügyminister ur cselekedni, hogy hazánk állami adóssága ily módon ne növekedhessen és hogy az ily módon jogtalanul terhiünkre háruló milliárdoktól mentesittessünk. Hogyan szándékozik a pénzhamisításnak fenn vázólt lehetőségei esetében a magyar államot és az állam polgárait ért anyagi veszteségért jóvátételt kieszközölni? 3. Mivel indokolja meg a pénzügyminister ur azt az eljárását, hogy az Osztrák-Magyar Bank jegyeinek amúgy is elkésetten, utolsó nap végzett magyar felülbélyegzése alkalmával könynyen utánozható bélyegzőket használt, nem okulva a szomszéd államok tapasztalatain?« 29
