Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-119
222 A Nemzetgyűlés 119. ülése 1920 a körülménynek, hogy a pénzügyminister ur aláírásával el volt látva az az akta, mely a tárgyalás alapjául szolgált. Az én aláírásom is rajta volt ezen az aktán, és épen ez az a kapocs, amely hozzáfűz engem ehhez a tárgyhoz. Az egész kérdés aktaszerü tárgyalását megelőzte a cukorárak szóbeli megtárgyalása. A szóbeli megállapodás, amelyet én a pénzügyminister úrral lefolytattam, azt tartalmazta, — és ez volt az egyetlen fix pont — hogy a cukorárak nagyban nem fogják meghaladni körülbelül a 80 koronát és kicsiben nem fogják elérni a 90 koronát. Ezen az alapon készült egy u. n. Aufstellung, egy nyers kalkuláció, amely a további tárgyalások alapjául szolgáljon. Hangsúlyozni kívánom tehát azt, hogy egyetlen egy fix pont volt még akkor megállapítva, az sem fillérnyi pontossággal, hogy t. i. 80—90 korona körül fog mozogni nagyban és kicsinyben a cukor ára. Hogy azonban csakugyan parafálást, tehát a tárgyalásra való alkalmasitást jelentő volt az aláírás, arra nézve ki kell jelentenem, hogy épen azon a napon ez megismétlődött velem, mert aznap ministeriumom tisztviselői egy ügyet hoztak ide a házba és kértek, hogy sürgősségénél fogva parafáljam azt, mert ha nem lesz rajta az én aláírásom, az én vidimálásom, nem mehetnek át vele a pénzügyministeriumba, amelynek szintén szakszerűen hozzá kell szólania a kérdéshez. Evvel a megjegyzéssel tisztán csak azt a célt kívánom szolgálni, hogy megvilágítsam, hogy a pénzügyminister ur aláírása és az én aláírásom nem akarta szolgálni azt a célt, hogy azt a nyers felállítást szankcionáljuk és véglegessé tegyük, sőt magam a vidimáláshoz bizonyos kifogásokat tettem hozzá, amelyek legnagyobb részükben tényleg valóra is váltak, hogy t. i. a kincstári részesedés minő arányban lesz hozzáadandó a nyers költségekhez, illetve a haszonrészesedéshez, amely a gyárakat fogja illetni. Ez a további tárgyalásoknak volt a nyersanyaga. Ezt kívántam a kérdéshez megjegyezni és kérem, hogy méltóztassék ebben az értelemben venni — amelyben a pénzügyminister ur is nyilatkozott •— azt a parafálást, illetőleg az előzetes aláírást. (Helyeslés jobbról és a "középen.) Elnök : Ereky Károly képviselő ur jelentkezett a napirendi indítványhoz való szólásra. Ereky Károly : T. Nemzetgyűlés ! Én fájdalommal konstatálom, hogy ez a kérdés nem olyan gyorsan operáltatik ki & közéletből, mint ahogy az szükséges volna. Én azért adtam be indítványomat sürgősen, hogy azt holnap letárgyaljuk, a bizottságot megválasszuk, és néhány nap alatt ez a kérdés teljesen elimináltassék. Ez pár percre vette volna csak igénybe a t. Nemzetgyűlés figyelmét, senki hozzá nem szólt volna, mert hiszen valamennyien azt akarjuk, hogy ez a kérdés tisztáztassék. évi november hó 3-án, szerdán. Ami Hornyánszky Zoltán t. képviselőtársamnak azt a megjegyzését illeti, hogy duellummal ilyen dolgot elintézni nem lehet, erre azt felelem, hogy én csak egy ember vagyok; én nem tudok a közvéleménynek és az egész országnak lovagias felfogásával szembehelyezkedni; ezt csupán a törvényhozás tehetné meg. Egyes emberek ebben a dologban igazán nem tudnak dönteni, mert amig én tartalékos százados vagyok, nincs jogom ilyen kérdésben filozofálni. En megyek az előírások után. Ha a keresztény nemzeti irányzatnak más a felfogása, tessék a Nemzetgyűlésnek megfelelőképen intézkedni. Egyes ember ebben a dologban nem tehet semmit. Mindnyájan meg lehetünk győződve, hogy a párbaj a legostobább emberi intézmény, mindaddig azonban, amig a törvényhozás ebben nem intézkedik, az ember nem vonhatja ki magát alóla. (Igás! Ugy van! balfelol.) Ami a cukorárakra vonatkozólag itt elhangzott, arra nézve kijelenthetem, hogy én látom, hogy a kormány tagjai — ugy a kereskedelmi minister ur, mint a közélelmezési minister ur — rá akarnak mutatni arra, hogy itten bizonyos fokig tévedések voltak és hogy azok az árak r tulajdonképen egy cukorgyárra vonatkoztak. Én nem akarom tovább keverni a kártyát és nem akarok tovább evvel a kérdéssel foglalkozni. Lehetne ugyan pro és kontra adatokat felhozni, de én ezt nem akarom tenni, mert ebben a dologban előbb-utóbb is az a bizottság dönteni fog. Én kijelentem, hogy engem semmiféle személyes animozitás a pénzügyminister úrral szemben nem vezetett, csupán hazafias aggodalommal néztem a kóros tüneteket, amelyek tudomásomra jutottak. Es mikor ezeket a t. Nemzetgyűlés elé hoztam, méltóztattak látni, semmiféle sértő kifejezést nem használtam és magánál a ténymegállapításnál sem minősítettem a tényt. (Mozgás jobb felöl. Felkiáltások: »Panamista!«, az semmi ?) De az én ténymegállapításaimra a minister ur egy sértő kifejezést használt, amire én az elnök úrhoz fordultam és arra kértem őt — itt van a napló, amelyből ez kimutatható — hogy velem szemben egy sértő kifejezés használtatott, akkor, mikor az elnök ur kijelentette, hogy nem hallotta, mit mondott a pénzügyminister ur, akkor minősitettem erős kifejezéssel azt a ténymegállapítást, úgyhogy nem én kezdtem a sértést, hanem a pénzügyminister ur. Ezt mint lényegbe vágó dolgot szükségesnek tartottam leszögezni. (Helyeslés balfelol.) A továbbiakra vonatkozólag hajlandó vagyok ennek a parlamenti bizottságnak magamat minden dologban alávetni. Ha azonban a t. kormány más megoldást tud, én nem akarom az ország közvéleményét evvel a kérdéssel ok nélkül felzaklatni; nem akarom a kérdés apró részleteivel fárasztani az országgyűlést. Ha tehát a kormány más metódust talál, én más privát fórumnak is alávetem magamat.