Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-111

A Nemzetgyűlés 111. ülése 1920. Méltóztatnak ezen napirendi indítványomhoz hozzájárulni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, akkor ezt határozatkép jelentem ki. Áttérünk a kérvények 3-ik számú sorjegyzékének folytatólagos tárgyalására. Kérem az előadó urat, méltóztassék előadni a kérvényeket. Mátéffy Viktor előadó: T. Nemzetgyűlés! Következik a győrvárosi és megyei keresztényszocialista párt és az abonyi ipartestület felirata a kisiparosok érdekeinek felkarolása ügyében. Ezek már a múlt alkalommal is tárgyaltattak, de a tárgyalás félbeszakittatott. Akkor felszólaltak Pálffy Dániel és Budaváry László képviselőtársaim, akiknek a felszólalását én sok mindenben osztom, de abban az egyben semmiképen sem, amit Pálffy Dániel képviselőtársam kijelentett, hogy a Nemzetgyűlésen senki sem akadt és senki sincs, aki a kézműiparosságnak, ezen igen értékes magyar társadalmi osztálynak az ' érdekével csak egy szemernyit is törődnék. Azt hiszem, Pálffy képviselő ur e kijelentésével a nemzetgyűlés egy tagja sem azonositja magát. Mert ha itt a nemzetgyűlésen nem is szólaltunk fel külön-külön a kisiparosság érdekében, de azt hiszem, minden képviselőtársam szive és lelke megérzi és megérti mindazt a bajt, ami most a kézműiparosságot ebben az országban sújtja és terheli és mindannyiunk lelkében és szivében megvan a szándék és akarat, hogy ezen minél előbb segítsünk. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Kovács József: Tettünk is! Mátéffy Viktor előadó : Miután azonban ez a nyomoruságnemönhibánkból,hanem rajtunk kivül álló okokból sújtja és terheli a kézműiparosságot, — az anyaghiány, a munkáskérdésben fennálló zavarok mind olyanok, amelyek nem a Nemzetgyűlés hibájából származnak —- épen azért ilyen állítást megkockáztatni és igy beállitani a Nemzetgyűlés tagjait a magam részéről nem tartom helyénvalónak. (Ugy van ! hal felöl) Épen azért kérem a t. Nemzetgyűlést, fogadja el a kérvényi bizottság javaslatát, amely ugy szól, hogy ezen kérvények nyomatékos hangsúlyozással adassanak ki pártolólag a kereskedelemügyi ministernek azzal, hogy a vonatkozó törvényjavaslatokat hozza minél előbb a Ház elé. (Helyeslés. Felkiáltások balfelöl: Lássuk minél előbb! Sürgősen!) Elnök : Kivan valaki szólni ? Kontra Aladár jegyző: Ernst Sándor! Ernst Sándor : T. Nemzetgyűlés ! A magam részéről én is teljesen hozzájárulok a t. előadó ur pártoló indítványához. (Az elnöki székei Bottlik József foglalja él. ) Amit Pálfy Dániel képviselő ur mondott, egyenesen sértőnek tartom a Nemzetgyűlés egyes tagjaival szemben. En annak idején, busz és néhány évvel ezelőtt, amikor először jöttein be évi szept. hó 25-én, szombaton. 15 a Házba, már akkor is a kisiparosok dolgaival foglalkoztam és hosszú évtizedeken keresztül minden törvényjavaslat vitájában résztvettem, amely a' kisiparosokra vonatkozott, és a kisiparosok sorsát mindig szivemen hordtam. De természetesen rendkívül súlyos és nehéz viszonyok között vagyunk és mondhatom, hogy a kisiparosok sorsát én akárhányszor inkább viseltem a szivemen, mint ők maguk, mert akárhányszor nem voltam képes belevinni őket azon módosításokba és mozgalmakba, amelyek a kisiparosok szempontjából feltétlenül szükségesek lettek volna. Itt van a legfontosabb kérdés, az ipartörvény revíziója. Igaz ugyan, hogy az ipartörvény revíziójával magával még nem lesz megoldva az iparosság rendkívül súlyos helyzete, azonban én azt gondolom, hogy ez oly roppant nagy horderejű kérdés, amely, ha esetleg túl is van azon a horizonton, amellyel az egyes iparüző ember a saját, maga életét és viszonyait, a saját maga kereskedelmi és ipari viszonyait nézi és bírálgatja, — de nekünk az általános állami és társadalmi szempontból kell ezt a kérdést, az ipartörvény revízióját vennünk. Meghozatott nálunk egy átkos ipartörvény 1872-ben, (Felkiáltások a bal- és s zélsöb alól dalon : Ugy van ! Ez igaz !) akkor, amikor delelőpontján volt a liberalizmus és nálunk sem ismertek egyebet abban az időben, mint jelszót, és sem a gazdasági életet, sem a társadalmi élet egyes elemeit nem igen vették szemügyre abból a szempontból, hogy milyen rettenetes pusztítást és milyen nemzetirtást fog ez a törvény létrehozni. A későbbi 18S4. törvény minimálisan különbözik csak ebből a szempontból az 1872. évi törvénytől, az 1884-iki évi törvény óta pedig Magyarországon úgyszólván semmi sem történt, (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsobalolclalon.) m ig más országokban négyszer-ötször változtatták ezeket a törvényeket. Nálunk csak egyetlen egy dolog történt, az, hogy Szterényi volt kereskedelemügyi államtitkár ur annak idején egy egész könyvtárra való materiáléval lepett meg bennünket az ipartörvény revíziójára vonatkozólag. Szétosztogatott rendkívül drága könyveket, könyvtárszámba ment az, ahogyan összegyűjtötte a reá vonatkozó anyagot. Azonban oly nagy anyag volt ez, hogy emiatt minden képviselő megijedt és — gondolom — senki sem olvasta el az egész materiálét, ami erre vonatkozott. Oly roppant nagymérvű előkészületeket tett, hogy előre is tudtuk, hogy aki ennyire készül, az sohasem lesz készen. Meg is bukott a koalíciós kormány anélkül, hogy Ígéreteit beváltotta volna az iparosokkal szemben. Magyarország iparossága — láttam ezt akkor a szegedi kongresszuson — rendkívül sokat várt a koalíciós kormánytól. A koalíciós kormány korifeusai, Kossuth és Apponyi is lementek a szegedi iparoskongresszusra, rendkívül sokat ígértek, az iparosság maga természetesen roppant lelkesedéssel fogadta őket, a lelkesedésnek, az örömnek, a mámornak a leg-