Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-119

À Nemzetgyűlés 119. ülése 1920. mint a mostani, hogy honi földben pihenjenek. Sajnos, ujabb sorstragédiánk következtében ezek a honi földek ismét idegen földdé változtak át. Mennyi fájdalom és gyász csak egy család történetében, hogy három-négyfelé vannak szétszórva tagjai és valamiképen mi, a magyar nemzet élő fiai, négy-ötfelé szabdalt hazánk határai között szétszórva kesergünk és sóhajtozunk hazánkfiai, testvéreink után : ugy ezeknek a nagy bujdosóknak hamvai is honi földben való elpihenésük helyett szétszórtan, idegen zsarnokok uralma alá került földbe jutottak. Nagy Hunyadink, erdélyi fejedelmeink, Petőfi Sándorunk hamvai oláh uralom alatt ; Rákóczi, Bercsényi, Zrínyi Ilona, Thököly cseh rabságban ; Zrínyi Miklós szerb uralom alatt várják a feltámadást. Pedig a költő szavai szerint : »Kik hazáért éltek-haltak, szolga földben nem nyughatnak!«. Ezeket a magyar vérrel szerzett, magyar vértanuk hamvai által megszentelt földeket nekünk, ha élünk-halunk, fel kell szabaditanunk. T. Nemzetgyűlés ! Ezen magyar föld magyar erővel való fölszabadítása eszméjének volt ókesszóló dalnoka, erős igazságokat és bölcs tanításokat osztogató szónoka és irója zrinyivári gróf Zrínyi Miklós. O azt hitte és ugy irta, hogy : »Nem irom pennával, fekete tentával : De szablyám élével, ellenség vérivel az én örök híremet«. Nekünk mégis most az ő Írásai, intelmei a mi vigasztalásunk. Az ő neve, példája most a mi vezércsillagunk. Az ő emlékét ünnepelték kegyelettel múlt tavasszal a gyászba borult magyarok s azt hiszem, hogy a magyar törvényhozásnak is kötelessége, hogy erről a Zrinyi-kultuszról megemlékezve, annak törvényes napot rendeljen, egy napot szenteljen évenként születése évfordulóján«. (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! Zrínyi Miklós — mint mondottam — 1620 május 1-én született. Hogy mégis nem május l-jét, hanem május első vasárnapját indítványozom az ünnep napjául, annak kettős oka van. Az egyik az, hogy nem akarunk elvonni munkanapot most az ország újjáépítésének munkájától (Helyeslés.), a második ok az, hogy május l-jét esetleg a nemzetköziség ismert bajnokai felhasználhatnák arra, hogy a nemzeti eszmék helyett nemzetközi eszméket ünnepeljenek. Erre nézve nekem szomorúan jellemző tapasztalatom van. 1911-ben, kolozsvári egyetemi rektor koromban egyik doktori felavatáson beszédet tartottam a Zrínyiek magyarságáról, hazafiságáról, abból az alkalomból, hogy Zrínyi Péter hamvait a horvátok reklamálták, hogy Bécsújhelyről hazahozzák Horvátországba. Beszéltem többek között Zrínyi Miklós magyarságáról és a magyar nemzeti kultúra politikai hivatásáról, s idéztem Zrínyi Miklóst, hogy »teljesek a mi históriánk, a mi magyar nemzetünk dicsőségével«. Erre a beszédemre azzal reflektált a Budapesten megjelenő egyik újság, évi november hó 3-án, szerdán. 205 amely magát a magyarországi szociáldemokratapárt központi közlönyének nevezte, — kérem ezt megfigyelni, de risum teneatis — hogy »a kolozsvári barlanglakó áltudósok« még mindig magyar hazafiságról mesélnek, Zrínyieket, Hunyadiakat és nemzeti hősöket emlegetnek. Nem tudják, hogy felkelt a nap és a Marxok, Bebelek világítanak most már az égboltozaton. Ezeket kell az ifjúságnak modellül állítani, nem pedig a Hunyadiakat, Zrínyieket és más ilyen avatag nemzeti hősöket. Hegedüs György: Melyik újság volt az? Szádeczky Kardos Lajos : Èz az újság most is megvan s akkor ugy nevezte magát : »A magyarországi szociáldemokrata-párt központi közlönye«. Május elsejét ők ilyen szellemben ünnepelnék. De azt hiszem, hogy május első vasárnapját közös, együttes hazafias szellemben ünnepelhetjük mindannyian. T. Nemzetgyűlés ! Mi ennek az országszerte megnyilvánult óhajtásnak — zalamegyei képviselőtársaimmal — nem kezdeményezői, csak szerény tolmácsai vagyunk. Népgyűlési határozat, tudományos, irodalmi, hazafias testületek kérvényei feküsznek a Ház asztalán, jő bőven, amelyek azt kívánják, hogy a törvényhozás Zrínyi Miklósnak törvényhozásilag ünnepnapot rendeljen, hogy hirdethessük templomokban, iskolákban, kaszárnyákban, szószékeken Zrínyi Miklós eszméit és főképen azt, hogy ezt az országot, amely már máskor is fel volt darabolva, az Úristen és az alkotó természet egynek teremtette, (Ugy van! Ugy van!) eggyé akarjuk tenni és ha másképen nem lehet, ezt karddal is hajlandók vagyunk megvalósítani. (Ugy van! Ugy van!) A Nagykanizsán folyó évi május 13*án, áldozócsütörtökön tartott népgyűlés azt kívánta, (Halljuk! Halljuk!) hogy »Zrínyi Miklósnak, Muraköz nagy szülöttjének születésnapja a jövő évtől kezdődől eg országos törvény utján hivatalos nemzeti ünnepnappáavattassék«. (Elénk helyeslés.) Ezt kívánják a Ház elnökségéhez beadott kérvényeikben a Budapesti Tudományegyetem, a Kolozsvári Tudományegyetem, a Kisfaludy Társaság, a Petőfi-Társaság, a MOVE, Magyarország Területi Épségének Ligája, a Délvidéki Liga, a Védőligák Szövetsége, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetség Muraközi Szövetség stb. Ezt kívánja és sürgeti legújabban a béke ratifikálásának kérdése is. Ha ez megtörténik, gyászba fogja borítani a szűkre szabott kis Magyarország polgárait, de valósággal kétségbe fogja ejteni a tőlünk elszakított országrészeknek sok százezer és millió magyarságát. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon és a középen.) Sorstragédiánk keserűségének tengerében enyhítő balzsam, egy kis vigaszsugár lesz, ha legalább az eszmét, a területi épség jövendő