Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-118

188 A Nemzetgyűlés 118. ülése 1920 Benkő Gábor: A cukorbáróknak több jövedelmük van. Budaváry László : Egy református tanitó a következőket irja (olvassa) : »Én kántortanító vagyok. Külön kántori iövedelmem nincs, csak háromholdnyi szántóföld minden egyéb természetbeni járandóságok, fa, gabona stb. nélkül, ez is tanítói alapfizetésbe beszámítva. A háromholdnyi szántóföld természetbeni járandóság lévén, ezért havonta 400 K, évi 4800 K havi drágasági segélytől esem el, s hogy a háromholdnyi gyenge minőségű föld közel sem ér meg ennyit, olyan helyzetbe jutottam, hogy kántori teendőim mellett is kevesebb jövedelmem, van, mint egy osztálytanítónak. Kérdem alázattal és keresztény türelemmel, hogy mi, felekezeti tanítók, remélhetjük-e bajaink orvoslását ?« Benkő Gábor: Szegény keresztény türelem! Budavár

y László (olvassa) : »Községünkben a két vezető jegvzőnek hivataluk után egyenkint 100—100 hold "földjük van, a felemelt'800 K drágasági segélyt mégis megkapják, még csak az erre vonatkozó nyugtáikat igazoló záradékkal sem kell ellátatniok. Nekünk tanítóknak, hogy a felemelt drágasági segélyt megkaphassuk, az erre vonatkozó nyugtát az illetékes iskolaszéki elnökkel igazoló záradékkal kell ellátatnunk és csak az kapja meg a felemelt drágasági segélyt, kinél bebizonyosodik, hogy hivatala után természetbeni járandósága, földje vagy gabonája nincs. csupán csak a készpénzfizetése. Hát a tanitó az más ! Községünk tiszti főorvosa megyei virilista, 700 hold saját földnek az ura és azonfelül dus jövedelme van, a felemelt drágasági segélyt mégis kapja. Szegény tanítónak, kinek saját birtoka nincsen, de hivatala után 2—20 hold földje van, a felemelt drágasági segélyt nem kaphatja meg«. Ismét egy másik levélben a következőket irják. (Olvassa); »A 7041/1920. számú-rendelettel a köztisztviselők havi drágasági segélye, eddigi 400 koronáról 800 koronára lett felemelve, (Mozgás és nyugtalanság a jobboldalon.) Alulírottaktól, mint akik némi természetbeni járandóságban részesülünk, a magas kormány rendeletével a felemelt havi drágasági segély kiutalását megvonta. A ministerium ebbeli intézkedését ránk nézve sérelmesnek tekintjük, annál is inkább, mert egyedül mi zárattunk ki ezen kedvezmény élvezetéből, holott nálunk jóval magasabb illetményt, több természetbeli járandóságot élvező és jóval kedvezőbb anyagi körülmények közt élő köztisztviselők, így többek közt a községi jegyzők is, a felemelt drágasági segélyben részesülnek. Sérelmesnek találjuk a rendeletet különösen a kántor tanítók szempontjából, kik a természetbeni járandóságot a kántori mellékfoglalkozásért kapják.« Nem akarom folytatni ezeknek a felolvasását. (Helyeslés.) Valamennyi egy témáról szól. Még egy körülményre kell azonban reámutatni. Méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy a szűkebb hazájukból kiüldözött magyar köztisztviselő testvéreink '. évi október hó 27-én, szerdán. között szerepelnek tanítók is. Amikor áthelyezi őket a kormány egyik helyről a másikra és beosztja szolgálattételre s odamennek teljesen vagyon nélkül, kifosztva, lerongyolódva, akkor lakás, ellátás után kell nézniök, amit idegen környezetben nem igen tudnak maguknak biztosítani. Ettől még eltekintenék. Majdnem minden vármegyének központjában, vagy nagyobb községeiben vannak azonban u. n. tisztviselői beszerzési csoportok és amikor ők kérik a tisztviselői beszerzési csoportba való felvételüket, akkor a tisztviselői beszerzési csoportok a vonatkozó ministeri rendelet értelmében azzal utasítják el őket, hogy csak akkor veszik fel őket a beszerzési csoportokba, amikor ők aktaszerüleg igazolják, hogy illetményeiket ott veszik fel. Már most az a helyzet,— én nagyon sok esetet tudok, és azt hiszem, hogy a mélyen tisztelt Nemzetgyűlés minden tagja kapott erre vonatkozólag levelet — hogy ezek a tanítók sokszor három esztendeig várakoznak arra, amig fizetésüket kiutalják. ( Ugy van ! bal felől.) Már most kérdem, hogy ez a szerencsétlen menekült tanitótestvérünk, aki eljött az ő szűkebb hazájából azért, mert jobb hazafi volt és nem tudta a hivatali esküt letenni az idegen impérium kezébe, most azzal is szenvedjen, hogy esetleg csak három év múlva tudja igazolni a beszerzési csoportnál azt, hogy az illetményeit ott kapja meg ? Ez is egy súlyos anomália, amelyet nem lehet tovább tűrni, s erre vonatkozólag is van egy pont az interpellációmban. Itt az egyik tanítónő a következőket irja (olvassa) : »A stájer határról jöttünk, — tehát ők is menekültek, bár nem tudom, hogy milyen címen menekültek — mi tehát még uj menekültek vagyunk, igy nem is egészen jogosult kérelmünk. Itt tudtuk meg, hogy addig nem kapunk a beszerzési csoporttól semmit, míg a helybeli állampénztár nem igazolja, hogy járandóságainkat itt vesszük fel. Hiszen ez jó volna, ha a járandóságunkat uj helyünk elfoglalásával egyidejűleg kaphatnánk meg. A valóság azonban az, hogy 8—12 hónapra utalják ki. Ez alatt az idő alatt tehát nem kaphat semmit a beszerzési csoporttól a menekült. Mire megjön a kiutalás, felveszik a szerencsétlent, akkorra elfogy az anyag, s várhatja a következő szállítmányt. Nagyságos uram 3 Nem vagyok jogtudós, nem érthetem, miért kell ennek igy lennie. Azért-e, hogy a hűségesküt nem tett tanitó utolsó hajaszálát is kitépje és olyanféle gondolat kerüljön fejébe, amely a magyai állameszmének nem használ? Vagy azért, hogy apró gyermekei tényleg megnyerjék a mártirság koronáját? Azt a felvilágosítást adták itt kérdésemre, hogy a visszaéléseket akarják ezekkel megakadályozni. Egy-két visszaélést megakadályozni százak, ezrek nyomora árán? Hiszen egy embert csak egy helyre osztanak be. Ezt igazolja a tanfelügyelő, ha elfoglalja az illető a helyét s igazolhatja azonnal, ha nem fúr gadja el, vagy lemond. Sok helyen telefon is vam.