Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-118
186 A Nemzetgyűlés 118. ülése 19k több száz koronájába kerül az ilyennek, főkép akkor, ha a helységben nincs állatorvos. I)e máskülönben is visszás helyzetet teremtett ez a rendelet, mert szegény embereknek, akiknek csak 2—3 darab tehenük van, a növendékmarhájuk annyira felszaporodott, hogy a növendékmarhájukon túl nem adhatván, mert két évnél fiatalabb üszőborjút, tudjuk jól, nem tudják eladni, kénytelenek értékesebb állatjaikat eladni, sokszor igás állatjaiktól kénytelenek megválni azért, mert különben a borjuknak az istállójukban helyet nem tudnak adni. » A ministeri rendelet tehát, amely az állatvédelmet célozza, itt ezen a vidéken már határozottan káros, és azért indítványom a földmivelésügyi minister úrhoz, hogy változtassa meg ezt az állatforgalmi rendeletet olyképen, hogy vagy hivja fel a kifosztott állatállományi! vidékeken a gazdasági egyesületek figyelmét arra, hogy ezen vidékeken az állatállományból és annak tenyésztésre alkalmas leendő anyaállat anyagából olyan fölöslege van, amely rendelkezésére áll a gazdáknak, s vitesse át a Tiszántúlra vagy a kifosztott vidékekre ezt az állományt, vagy engedje meg a földmivelésügyi minister ur, hogy ezeken a vidékeken a két éven aluli üszőborjuk levághatok legyenek. Hiszen a gazdaember, aki az állatját igen szereti, a tenyésztésre alkalmas állatját ugy sem pazarolja el és nem adja el könnyelműen, azt megtartani igyekszik minden áldozat árán is. Felesleges tehát az az a ggodalom, hogy a vágási tilalom felfüggesztése által pazarlás állana be ezen a téren és túlnyomó számban levágatnának az állatok, amely túlnyomó számban való levágatás által a szükséges állatszaporulat veszedelembe jutna. És, ha ezen tilalmat felfüggesztik, akkor bizonyára a városoknak a húsellátása terén is nagy könnyebb ülés fog beállani. Én tehát kérném a t. földmivelésügyi minister urat majdan arra, hogy ezt az állatforgalmi rendeletet változtassa meg. Én a legjobbnak találnám azt elsősorban, hogy ha a tiszántúli vidékek gazdasági egyesületei érintkezésbe lépnének a nyugatmagyarországi gazdasági egyesülettel, ezen a réven közvetítők kizárásával tudnák maguknak megkeríteni a tenyésztésre alkalmas anyaállatokat. Ha pedig ez nem vezethet célhoz, akkor a földmivelésügyi minister ur odamódositaná az ő rendeletét, hogy azokon a vidékeken, ahol az állatállomány a békebeli "állományt nemcsak hogy elérte, hanem azt felül is multa, azokon a vidékeken ne vegye semmiféle korlátozás alá az állatállománynak kivitelét, eladását vagy , pedig levágatását. Épen azért ebből a célból a következő interpellációt terjesztem a földmivelésügyi minister ur elé: »Hajlandó-e a földmivelésügyi minister ur az állatforgalmat korlátozó ministeri rendeleten olyan. változtatást eszközölni, hogy egyes vidékeken a két éven aluli üszőborju vágatási ' tilalma '. évi október hó 27-én, szerdán. felfüggesztessék, vagy pedig ezen vidékeken a növendékállatfölösleg állatállományban kipusztult vidékek gazdáinak hatósági közvetítéssel eladattassék ?« (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a földmivelésügyi minister urnák. Következik ? Bródy Ernő jegyző: Budaváry László! Budaváry László: Mélyen t. Nemzetgyűlés! A Hivatalos Közlöny 1920. évi augusztus 26-iki számában jelent meg a kormánynak 7041. számú rendelete a köztisztviselők és egyéb közigazgatási alkalmazottak drágasági segélyének felemelése tárgyában. A köztisztviselők nagy megnyugvással és örömmel fogadták ezt a rendeletet, amely anyagi nyomoruságukon volt hivatva némileg segíteni. Nem igy azonban a nem állami tanítók és kántortanítók, akiket ez a rendelet igen súlyosan érint. Nevezetesen a rendeletnek egyik része ugy szól, hogy azok a közszolgálati alkalmazottak, akik bárminemű természetbeni járandóságot élveznek, a felemelt drágasági segélytől elesnek. Orbók Attilla : Ha valaki két öl fát kap, az már nem kap felemelt segélyt. Budaváry László: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Százával érkeznek hozzám, sőt, azt hiszem, a Nemzetgyűlés minden tagjához levelek a kerületünkből, amelyek ezen anomáliára rámutatnak. Egyikmásik tanító kimutatja hivatalos okmányokkal azt, hogy neki két métermázsa fa természetbeni járandósága van és emiatt a két métermázsa tűzifa járandóság miatt elesik évi 4800 koronától. (Mozgás.) A másik kimutatja, hogy kap 1—2—3— 10 hold földet természetbeni járandóság cimén és emiatt elesik a drágasági segélytől. Ha figyelembe vesszük t. Nemzetgyűlés azt, hogy ezek a nem állami tanítók nem a tanítói fizetésükön felül élvezik a természetbeni járandóságot, hanem a fizetésükbe be van számítva, mert minden tanitónak a fizetése egységes, csakhogy amíg az állami tanítók készpénzben kapják az egész járandóságukat, addig a hitfelekezeti és községi tanítók igen nagy része nem kaphatja meg készpénzben, mert a község nem rendelkezik olyan vagyonnal, hgy a tanítóit készpénzzel fizethetné, hanem a község határában kihasít nekik egy-két hold földet, vagy pedig beigér nekik egy-két métermázsa gabonát, amellyel azután kiegészítik a készpénzfizetésüket ; ha ezt figyelembe vesszük, rájövünk, hogy ezek a tanítók azért, hogy a papíron bizonyos természetbeni járandóságokat élveznek, amelyet a mai nehéz időkben nem is igen szolgáltatnak ki nekik, elesnek a jogos és nekik kijáró felemelt segélytől. Például egy tűzifában szegény alföldi község nem képes a tanítóját ellátni 10—20 öl fával, ha ez fel is van véve a természetbeni járandóságok közé. A többi közszolgálati alkalmazottak, ha mindjárt élveznek is természetbeni járandóságot, pl. a községi és körjegyzők igen nagy része, ezek megkapják a felemelt drágasági segélyt, ellenben a
