Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-117
140 A Nemzetgyűlés 117. ülése 1920. évi október hó 26-án, kedden. nemzeti kurzus agyonliangoztatása után kér, követel, felelősségre von,... B. Szterényi József: Ne Ígérjenek a népnek olyant, amit nem tudnak megtartani. Zákány Gyula: Igaza van Szterényi József igen t. képviselőtársamnak : tulmentünk az illúziópolitikában azon a fokon, ameddig elmenni szabad lett volna. (Felkiáltások a középen: Már aki !) On ment tul ! Zákány nem ment tul soha, igen t. r.emzetgyülési képviselő ur, vállalom a felelősséget azért az illúzió-politikáért, amelyet én itt az országban a néppel szemben követtem. Meskó Zoltán: lieálpolitika kell! Zákány Gyula : Az illúzió-politika igen kényes és veszedelmes előétel, amely után, ha nem jön a rendes koszt, ha nem áll be a nép gazdasági viszonyaiban a javulás, életstandardjének a megváltozása, akkor az a nép felelősségre vonja követeit. Amikor én folyó évi május havában beadtam az indítványomat a tanszabadságra vonatkozó törvények és ministeri rendeletek reviziója tárgyában, akkor — bevallom egész őszintén — egy megvalósítható illúziónak nemcsak a hitében, de a tudatában, meggyőződésében éltem. És most, hónapok letelte után, nem szégyenszemre, sajnálkozással vallom be, hogy kénytelen leszek levenni indítványomat tárgyalási programmunkról. Kénytelen leszek erre azért, mert egyrészt a kormányra nézve a béke-ratifikáció körülményeit nem akarom súlyosbítani, mert elismerem az állami és társadalmi konszolidációnak száz percentes szükségességét épen most (Helyeslés a középen.) és példát akarok mutatni, — hiába mondja az igen t. képviselő ur, hogy az én illuziós politikám túlment a mértéken ; bár az ő illuziós politikája is csak addig ment volna mint az enyém, (Derültség.) — de másrészt azért állok el az indítványom megokolásától és azért kérem a levételét, mert a kormány nem mutatta a keresztény nemzeti kurzusterén valóeddigi inunkateljesiUnényében azt a biztosítékot, amely mellett indítványom esetleges megszavazása esetén meg is lenne valósitható. (Helyeslés balfelöl. ) Elnök : A képviselő ur visszavonta az indítványát, tehát határozathozatalnak nincs helye. Következik ? t Bródy Ernő jegyző : Rassay Károly ! Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! Tekintettel arra, hogy öt hónappal azelőtt beadott indítványom az események következtében immár meghaladottnak tekinthető, mert arról a kérdésről, amely az indítványnak tulajdonképen anyagát képezte, tudtommal ma már nincs szó, ezért az indítványomat visszavonom. Elnök : Az indítvány töröltetik. Határozathozatalnak nincs helye. Következik Karafiáth Jenő indítványának indokolása. Karafiáth Jenő: T. Nemzetgyűlés! Talán szinte idegenszerűnek tűnik fel ebben a teremben, amikor közéletünk porondját még mindig a személyes kérdések dominálják és mikor különféle érdekeltségeknek ádáznál ádázabb harcait kell akarva-nemakarva végigszemlélnünk, az, hogy én, mint a reálpolitikának szerény híve, olyan kérdésben szólalok fel, olyan indítványt terjesztek elő, amelynek semmiféle személyi vonatkozása nincsen, mert annak aktualitását kizárólag elismert közgazdasági jelentősége adja meg. T. Nemzetgyűlés! Julius 28-án inditványnyal léptem a t. Nemzetgyűlés elé, mely szerint utasítsa a Nemzetgyűlés a kormányt, hogy az 1908. évben készült és az alsóbbrendű vasutakról szóló törvény tervezetét a változott viszonyokhoz alkalmazkodó átdolgozás után sürgősen terjessze a Nemzetgyűlés elé, mert felettébb szükségesnek tartom, hogy ebben a keretben a harmadrendű vasutak tipusa a gyakorlati gazdasági életbe mielőbb rendszeresen bevezethető legyen. Mint már több ízben kifejezésre juttattam, én úgy a politikai, mint a gazdasági kérdéseknél szükségesnek tartom, hogy gondolatvilágunk legfőbb irányitója mindig a területi integritásnak szent eszméje legyen. Ennél a kérdésnél is ez vezérel engem. Meggyőződésem ugyanis az, hogy amit ideig-óráig a gyilkoló fegyverek mámoros hatalma elvesz mitőlünk, azt kettőzött munkával és főként a kultúrának mindent legyőző fegyvereivel szerezhetjük vissza leghamarabb. Ebben látom az igazi, a célravezető irredenta politikát, (Ugy van!) Előttem, t. Nemzetgyűlés, mindig a kis Dániának a példája lebeg. Amint méltóztatik tudni, a dán irredentizmus és annak vezetője, az egyszerű tanitóember, Költ, 1864 óta a Csonka-Dániában valóságos csodákat művelt. Megvallom őszintén, ennek a csendes, zajtalan komoly munkának sokkal nagyobb vonzóereje van előttem, sokkal közelebb áll az én gondolatvilágomhoz, sokkal jobban imponál nekem, mint a demagógiába fulladó sovinizmusnak egetrengető harsonája. (Ugy van! a középen.) Nem az a fontos, hogy divatos jelszavakkal teleirt szalagocskák szegélyezzék koldustarisznyánkat,. .. Rassay Károly: Levelezőlapot küldenek képviselőknek ! Karafiáth Jenő : ... hanem igenis az a fontos, hogy munkával, kettőzött szorgalommal igyekezzünk elérni mindazt, amire épen az előbb céloztam. A célunk tehát az, hogy az országnak ezernyi szenvedése helyett itt a jólét tanyáját teremthessük meg, mert a koldustarisznyától még elszakadt véreink is irtóznak. Talpra kell tehát állnunk mielőbb és e tekintetben nem vagyok hive az u. n. orientálódás politikájának sem, legalább a mai formában nem ! Friedrich István : Hiszen támogatod a kormányt ! Sándor Pál : Dehogy támogatja !
