Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-117

132 A Nemzetgyűlés 117. ülése 1920. évi október hó 26-án, kedden. ban véve, hátrányos még inkább a mi gazdaságilag leromlott viszonyaink között. Legyen szabad egy példára rámutatnom. Ha például nálunk valaki egy exportra alkalmas ipari találmány birtokában van, bizonyára közgazdaságilag nem előny az, hogy ezt a találmányt egyedül és kizárólagosan birja, még abban az esetben sem, ha ő annak a kihasználására és az export céljait szolgáló kiaknázására tőkéjénél fogva vagy egyéb szempontokból elég erős. Igaz, hogy a törvény ad valamelyes remédiumot, de mindig csak abból indulva ki, hogy amennyiben a belföldi szükségletet nem kielégítő módon gyakorolja az illető a maga találmányi szabadalmát. Ilyen esetben véleményem szerint a szabadalmi hivatalnak a meghosszabbítást nem volna szabad megadni, mert az általános közgazdasági érdek feltétlenül felette áll annak a bizonyos kétes egyéni érdeksérelemnek, amely a találmánynak nem, vagy nem kellő használata miatt érhette a találmány birtokosát. A. részletes tárgyalásnál bátor leszek tehát a 2. §-hoz egy ilyen módosítást benyújtani és azt hiszem, hogy ugy a minister ur, mint az előadó ur szívesek lesznek ehhez hozzájárulni, mert hiszen tulajdonképen semmi egyebet nem célzok vele, mint azt, hogy ez a gondolat, amely a meghosszabbításban rejlik, precíze legyen kifejezve magában a törvény szövegében. A második kérdés, amely ugyancsak a 2. §-nái merül fel, — kénytelen vagyok vele itt foglalkozni, mert nem annyira részletkérdés, mint inkább az egésznek gondolatába illik be — az, hogy amikor megadjuk az egyéni érdekek kielégítésére a meghosszabbítás lehetőségét, ugyanakkor nem gondoskodunk arról, hogy ha valaki azt a találmányi szabadalmat már lejárta után igénybevette és gyakorolta, — helyesebben használta az azzal védett, mondjuk, ipari gondolatot, — ezt sérelem ne érhesse, mert amennyiben a szabadalom újra megadatik, gondoskodni kell arról, hogy ez ne érintse azoknak az érdekét, akik a lejárt szabadalmat a törvény alapján jóhiszeműen igénybe vették. Azt hiszem, hogy az előadó ur szives lesz majd ehhez a módosításhoz is hozzájárulni, mert hiszen ezeket az érdekeket feltétlenül meg kell védeni. Még csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy magában a törvényjavaslatban, bár a domináló gondolat a pénzügyi érdekek kielégítése volt, épen ezt nem találtam meg. A törvényjavaslatnak idevonatkozó 6. §-a ugyanis kijelenti, hogy a minister rendeletileg felemelheti vagy leszállíthatja azokat az illetékeket, amelyeket a régi szabadalmi törvény alapján lehetett szedni, azonban nem látok intézkedést aziránt, hogy épen ezen meghosszabbítási időre lehetséges lesz-e majd ezen rendelkezés alapján azokat a bizonyos díjakat akár felemelni, akár leszállítani, akár csak meg is állapítani. Véleményem szerint tehát már itt a törvényben kellene intézkedni aziránt, hogy a 15 évet meghaladó — mert ugyebár, a régi szabadalmi törvény csak 15 évre szabja meg a díjakat — szabadalmi díjakat a minister rendelettel megállapíthassa és meggondolandó volna azután az is, hogy nem kellene-e itt kimondani, hogy ezeket a díjakat egy összegben előre kell lefizetni, mert ez mindenesetre bizonyos fokmérője volna annak az érdekeltségnek is, amely azzal áll elő, hogy találmányi szabadalmát a közérdeknek, sőt talán a magánérdeknek rovására is meghosszabbítsák. Abban a reményben, hogy ezeket a szempontokat a részletes tárgyalásnál az előadó ur is honorálni fogja, a javaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Elnök ." A minister ur kivan szólni. Rubinek Gyula kereskedelemügyi minister : T. Nemzetgyűlés! Rassay Károly t. képviselőtársam felszólalására legyen szabad ezen kis törvényjavaslat benyújtásának indokolásául előadni azt, ami egyáltalán minden általa felsorolt és kifogásolt más javaslatnál is a benyújtás okául szolgált. Ez az ok egyszerűen a pénzügyi érdek, amely sürgős és amely nem engedi meg, hogy az a terjedelmes kész munkálat, amely a kereskedelemügyi ministeriumban 1916-ban megszerkesztetett, beterjesztessék, miután e javaslat tárgyalása az érdekeltséggel hosszabb időt igényel és tényleg nem olyan aktuális, — mire maga a t. felszólaló képviselő ur is célzott — hogy most a t. Nemzetgyűlés elé jöjjünk vele. Viszont a pénzügyminister ur — akinek kötelessége gondoskodni arról, hogy az államháztartás egyensúlya minél előbb helyreállittassék — igen helyesen kívánta és követelte a díjak revízióját és azt, hogy egy novelláris intézkedéssel tegyük ezt lehetővé. Ami t. képviselőtársam konkrét javaslatait illeti, ezek ugyanolyan természetűek, hogy önmaguktól is érthetők, mert hiszen nem tudom elképzelni, hogy az a bíróság, amely dönteni hivatott egy-egy szabadalom sorsa felett, ne a közgazdasági szempontok által vezéreltesse magát, de semmi kifogásom vagy észrevételem nincs az ellen, hogy ez magában a törvényben is kifejeztessék és amennyiben t. képviselőtársam erre vonatkozólag a részleteknél előterjesztésekkel él, én a magam részéről azok ellen semmi kifogást nem teszek. Egyébként kérem, hogy az előadó ur javaslatához képest a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. j Kivan még valaki szólni? (Senki sem.) Ha ! senki sem kivan szólni, akkor a vitát berej kesztem. Következik a határozathozatal. Felteszem j a kérdést : méltóztatik-e ezen törvényjavaslatot ! általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául