Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-116

120 A Nemzetgyűlés 116. ülése 1920, val állapítják meg, ami a rendes fajsulymérővel szemben minden próbánál 2—3 százalék külön­bözetet mutat a termelő kárára és igy minden átvételnél a termelő károsodik ? 9. Ha van a tisztelt minister urnák erről tudomása, miért engedi ezt meg, mert ez, ha szándékos, csalásnak is minősithefcő. 10. Ha pedig nincs róla tudomása, szán­dékozik-e tudomást szerezni és ugy intézkedni, hogy ez azonnal megszüntettessék és az átvevők pontos fajsulymérővel elláttassanak?« (Élénk éljenzés és helyeslés jobb felöl.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a közélel­mezési minister urnák. A minister ur kivan válaszolni. Vass József közélelmezésügyi minister: T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassanak megengedni, hogy erre a tiz pontból álló interpellációra röviden azonnal megadjam a választ. (Halljuk ! Hall­juk !) Az első pontban azt méltóztatott kérdezni igen t. képviselőtársam, hogy van-e tudomásom arról, hogy Bácsmegyében olyan mennyiségű gabonát kontingentáltak a beszolgáltatásra, amely a megye termésének ötven százalékát meghaladja. Tisztelettel van szerencsém erre a kérdésre azt válaszolni, hogy a kontingentálás nem a mi termésbecslésünk alapján történt, ha­nem a helyszínén az illető törvényhatóságok vezetőinek és gazdasági szakértőinek bemondása alapján, következőleg, ha tényleg ennyiben kon­tingentáltatott a beszolgáltatandó nemes gabona­mennyiség, ez a gabonamennyiség mindenesetre megfelel a csonka bácsmegyei vetésterületnek, illetőleg az ott megállapított vetésátlagnak. A második kérdés az, hogy van-e tudomá­som, hogy a rendelet folyományaképen az ottani közigazgatási hatóság a rekvirálást elrendelte és az folyamatban van, sőt a tengeri rekvirá­lása is. Rekvirálást, mint a múlt alkalommal egy interpellációra adott válaszomban szerencsém volt megemliteni, az egész ország területén, sehol sem rendeltem el, sőt a törvényhatóságok mindegyikével megállapodtam abban, hogy rek­virálás nem lesz, kivéve a renitencia esetét. Nagyon természetes ellenben az, hogy az egyes törvényhatóságok bemondásai alapján megálla­pított kontingenst szétosztják maguk a törvény­hatóságok, tehát a polgármester, illetőleg az alispán, a járásokra s a járások szolgabirái segít­ségével a községekre, mindig figyelembe véve az illető községek teherbíró képességét. Ez igénybevétel nem rekvirálás. Ha esetleg renitencia mutatkozik valahol, mielőtt még a fegyveres rekvirálást rendelem el, minden egyes esetben központi embert ren­delek ki, hogy a helyszínén vizsgálja meg azt, hogy ott esetleg tényleg nem történt-e valami jogtalanság. (Helyeslés.) A harmadik kérdés az, hogy van-e tudo­másom arról, hogy a rekvirálás nem sikerülte évi október hó 20-án, szerdán. esetére fegyveres, illetőleg katonai rekvirálást helyeznek kilátásba? Nem a nem sikerülte esetére helyezik ezt kilátásba, hanem a renitencia esetére. Neg}^edszer, ha mindezekről tudomásom van, honnan szereztem az információmat, amelynek alapján megötszöröztük a kivetést? Erre már megadtam a választ, t. i. az illető törvényhatóságok első tisztviselőjének és szakértőjének bemondása alapján szereztem tu­domásomat. Ötödször : ha nincs tudomásom, szándéko­zom-e mindezekről tndomást szerezni ? Mivel van tudomásom, nem szándékozom újból tudomást szerezni. A hatodik kérdés : van-e tudomásom arról, hogy ott az adás-vétel a tengeriben teljesen megakadt és a nemtermelők hizlalása fennakadt, vagy tiltott utón kényszerülnek sertéseiknek tengerit szerezni. A tengerikormányrendelet értelmében kö­rülbelül két és fél—három csövestengeri átlag szerint kontingentáltuk a törvényhatóságok te­rületeit. Hogy ez a termésnek aránylag kis, igénybe vett mennyisége legalább megközelítő biztonsággal bejöjjön, az egyes alispánok, ille­tőleg törvényhatóságok első tisztviselői a vár­megye területén, illetőleg a törvényhatóság te­rületén megakasztották a tengeri forgalmát azért, hogy a forgalom révén valamiképen ki ne ömöljék onnét, megfoghatatlanná ne legyen az a mennyiség is, amelyet okvetlenül meg kell szerezni az állam szükségletének biztosítása cél­jából. Az alispánokat én berendeltem — épen a tegnapi napon voltak nálam a Dana—Tisza közének alispánjai — és megbeszéltem velük, hogy ez a nehézkes állapot hogyan lehetne a legrövidebb időn belül megszüntethető. Ok ki­látásba helyezték azt először, hogy talán ennek a hónapnak végén biztosítani fogják az állam szükségletére szükséges tengerimennyiséget, követ­kezőleg utána már a forgalom is teljesen felszabadul ; másodszor : vásárolni lehet, tehát most is lehet már vásárolni és indokolt esetek­ben, ahol hizlalás céljából szükséges a meg­vásárolt mennyiség rögtöni leszállítása, azt az engedélyt az alispán azonnal megadja, aminél fogva azt hiszem, hogy a legégetőbb esetekben megvan a mód a segítésre. A hetedik pont : hajlandó vagyok-e intéz­kedni, hogy a lehetetlen intézkedés visszavonas­sák és meg ne ismétlődhessék? Erre nem vagyok hajlandó, mert hiszen a szükséges tengerimennyiség begyűjtése okvet­lenül szükséges, következőleg ezt az intézkedést fenn kell tartanom. Megnyugtathatom azonban az interpelláló képviselő urat abban az irány­ban, hogy minden néven nevezendő jogos pa­naszt vagy igényt, amennyiben módom v m reá, az ország érdekeinek sérelme nélkül, orvosolni, illetőleg kielégíteni fogok.

Next

/
Thumbnails
Contents