Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-116
A Nemzetgyűlés 116. ülése 1920. évi október hó 20-án, szerdán. 113 sérelem orvosoltassék. Az okot megjelölni a képviselőnek joga és kötelessége, a célt elérni a kormánynak kötelessége. Én ieljesiteni fogom kötelességemet, akár hallgatja a honvédelmi minister ur, akár nem, de hogy aztán a honvédelmi minister ur, mint a kormány tagja, orvosolja-e a sérelmet, abba én már nem avatkozhatom, az az ő dolga. A Károlyi-kormány — kormánynak kell neveznem, mert Őfelsége a magyar király nevezte volt ki — ugy intézkedett, hogy 1919. évi január 1-ével nyugdíjba küldi mindazokat a tábornokokat és ezredeseket, akik 40 évi szolgálatukat betöltötték. Negyvenévi szolgálatnak vették azonban valóságban a 30 évi szolgálatot, mert a háborús éveket duplán számitották és a háromhónapi csapatszolgálatot négynek vették. Ennek az volt a kimondott oka, hogy a hadsereget redukálni kell, de hogy a valóságos oka mi volt, azt ma már nagyon jól tudjuk. Ezt azután 1918 karácsony táján, amikor az a Böhm Vilmos, a gépügynök elfoglalta a hadügyministeriumban a vezető államtitkári állást, rövid idő alatt az összes megmaradt tábornokokat és ezredeseket, három ezredes kivételével, nyugdíjba küldötte. Ezek között ott volt Stromfeld is. Lehet tehát látni, hogy miért maradt meg ez a három. Elnök : Kérem a képviselő urakat, sziveskedjenek helyüket elfoglalni ! Tasnádi Kovács József: Ugyancsak meghagyta a hadbiztosokat és számtiszteket érthető okokból, mert a zsidóság ezekre a helyekre szokott elhelyezkedni. Az 1920. évi I. tcikk kimondotta, hogy a tanácsköztársaság összes intézkedései semmisek és hogy a népköztársaság intézkedéseit átvehetik ugyan rendeletileg a kormány tagjai, azonban minden egyes esetben mielőbb ki kell kérni a törvényhozás intézkedését. Mindenesetre azt lehetett várni, hogy ezeket a tanácsköztársasági nyugdíjazásokat a kormány egyáltalában nem veszi figyelembe, a népköztársasági intézkedéseket pedig, ha ideigóráig helybenhagyja is, mielőbb, tehát sürgősen törvényjavaslatot terjeszt a nemzetgyűlés elé. Ezzel szemben, amint igen jó helyről beszolgáltatott adatok igazolják, amelyeket én felül is vizsgáltam, — az történt, hogy a honvédelmi minister ur előterjesztésére a ministertanács ugy határozott, hogy a törvényhozás intézkedéséig az összes nyugdíjazásokat érvényben tartja, ilyen intézkedést pedig a kormány törvényjavaslat benyújtásával eddig még nem provokált. Most pedig az országnak már van nemzetgyűlése és egyedül ez hivatott törvényes rendelkezéseket alkotni. Helytelen tehát, hogy a kormány a kivételes állapotokra és csakis azokra alkotott kivételes törvények alapján rendeletileg kormányozza az országot az alkotmányjogi elvek megsértésével. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — VI. KÖTET. Ez az első sérelem. Azonban van egy másik sérelem is. Valaki valahol egy valamiféle bizottságot állított össze információm szerint abból a célból, hogy a még nem nyugdíjazott tiszteket nyugdíjállományba helyezzék. Ez a bizottság bírálta el, törvényes intézkedés ellenére, hogy ki szolgált rá, illetve ki érett meg a nyugdíjra, holott van ellátási törvény, amely szerint csak azokat lehet nyugdíjazni, akik 40-ik szolgálati évüket vagy 60-ik óletévüket betöltötték, egyébként csak felülvizsgálat utján bebizonyított szolgálatképtelenség esetén lehet valakit nyugdíjazni. A szóbanforgó tisztek azonban sem a tanács, sem a népköztársaság idején^ sem azóta felülvizsgálva nem lettek ; legnagyobb részük igen erősen szolgálatképes emberek is. A ministertanács a 40. évi szolgálati időt be nem terjesztett törvényjavaslat nélkül 35 évre szállította le, sőt már 34 évet is elegendőnek tekintenek a nyugdíjazásra. A harmadik sérelem az, hogy a honvédtisztikarnak, vagyis az eredeti honvédekből lett tiszteknek mellőzése látszik. Nem tudom, hogy amikor a kinevezések végleg megtörténnek, milyen lesz a helyzet képe, mert ha olvasom a legújabb kinevezéseket, látom, hogy ismert honvédtisztek lettek kinevezve ezredesekké, ám a kinevezett 14 tábornok közül csak egy volt megelőzőleg honvéd, a kinevezett 79 ezredes közül pedig csak 19. Friedrich István : Mit szól erre a ministerelnök ur? Teleki Pál ministerelnök (közbeszól). Tasnádi Kovács József : Én nem a ministerelnök úrtól, hanem a honvédelmi minister úrtól várom a választ, A minister urnák módjában van alaposan utána nézni a dolognak. A magyarságnak összes törekvése, amióta csak császári királyi közös hadsereg kerekedett ide, az volt, hogy egy önálló magyar hadsereget létesítsen. A legutóbbi ciklus alatt épen egyik képviselőtársunk, Szilágyi Lajos volt az, aki meglehetős nehéz körülmények közt többszöri felszólalásában az adatok egész halmazával követelte az önálló magyar hadsereg felállítását. A háború után azt is hittük, hogy az önálló hadsereg felállíttatik és ez a hitünk tényleg valóra is vált egy derék, dicső nemzeti hadsereg felállításával. Azonban mindnyájan arról is meg voltunk győződve, hogy ennek a magyar önálló hadseregnek magvát sőt legnagyobb részét épen a honvédek fogják alkotni, és különösen a harctéren kipróbált kiváló katonának bizonyult honvéd tisztikar. A magyar nemzeti hadsereg a magyar honvédő hadseregnek a tisztikara teljesen magyar alapon kell, hogy felépüljön, annak teljesen magyar érzéssel kell eltöltve lennie ; oda mentül több olyan honvéd tisztnek, aki arra alkalmas, be kell vétetnie, viszont az olyan tisztnek, amilyenről Óbudán magamnak is volt alkalmam 15
