Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-116

A Nemzetgyűlés 116. ülése 1920. évi október hó 20-án, szerdán. 105 rolni, az kiderül onnan, hogy méltóztatnak tudni, hogy Ruzics Ferenc már a Bristolban kapott nagy értékeket, köztük 220.000 korona pénzt. Friedrich István: Nem volt elég. Rupert Rezső: Másnap azt megtoldották még 50.000 koronával. Hát ha ők le akarták leplezni ezt a szegény Landau Elemért, ezt a kis niemandot, akkor erre elég volt a 220.000 korona, akkor nem kellett volna őt odautasi­tani, hogy másnapra hozza el a többit és majd ha együtt lesz az egész 500.000 korona, akkor lépnek fel ellene, mert hiszen ahhoz, hogy a megvesztegetés bűntette létrejöjjön, a 220.000 korona ép olyan elégséges, mint az 500.000 ko­rona. A cselekménynek mindkét esetben ugyan­ekkora hordereje van. (Egy hang a jobboldalon : Iqy kellemesebb/) Amint méltóztatnak látni, Ruzics minde­nütt ott van. Ott van a Harsányi Béla letar­tóztatásánál, Izsákon a tanúkihallgatásnál, a Landau Adolf és fiának elfogatásánál, ott van mindig a kelenföldi kaszárnyában, véletlenül mindenütt ottan van. Danszkival együtt kint van a kaszárnyában. Mindenütt ott van, de sehol sem jutott neki semmi olyan szerep, hogy ő agent provocateurködést játszhatott volna. A véletlenség az volt, hogy feljelentettük ezt a líuzicsot nagyarányú, iskolapéldát képező zsa­rolás miatt. A rendőrség 22-én megidézte, mert a nyomozóosztály nyilatkozatai azt mondják, hogy 22-én azért nem járt el Ruzics Ferenc Sipossal együtt, mert, amint mondta, nem ér rá. Nem ért rá, mert akkor már a rendőrség­től megkapta a meghívót. (Mozgás.) A rend­őrségnél megjelent 23-án, s a rendőrség azon­nal le is tartóztatta (Helyeslés.) Ruzics Ferenc erre átkerült a kir. ügyész­ségre. Sipos nem volt letartóztatható, mert ő bujkált, katonai minősége mögé bujt, holott nem katona. (Zaj. Felkiáltások : Rendes szo­kás szerint.) Dinich Vidor: Tisztek jelennek meg tüzér­séggel, szétlőni a rendőrséget. (Zaj.) Rupert Rezső : Ő hozzá nem lehetett férni. Ruzics tehát végleg bejutott a kir. ügyészség fogházába, a vizsgálóbíró elé került a kérdés, de mielőtt odakerült volna, megjelent egy tiszti csapat a kir. ügyészségnél és a vizsgálóbirónál és követelte Ruzicsnak szabadon való bocsátá­sát. (Zaj és felkiáltások bal felöl : Ez a jogrend ! Gyalázat !) Friedrich István : Parádék, azok vannak ! Rupert Rezső : En örökké büszkén fogok visszagondolni arra, hogy ezektől az emberektől sem a kir. ügyész meg nem ijedt, hanem ki­utasította őket, sem a vizsgálóbíró meg nem ijedt, (Zajos éljenzés és taps.) elrendelte most már Ruzicsnak bírói előzetes letartóztatását is. A vádtanács sem ijedt meg, hanem helyben­hagyta a letartóztatást. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — VI. KÖTET, Ekkor, amikor a legnagyobb gonosztevőt már kikapcsoltam a dologból, és azt gondoltam, hogy most már valamiképen megindulhat a dolog rendezése, mikor a nagyobb veszedelmet már elhárítottuk, elmentem vidékre. Közben megtörtént — mert ebben az ügyben Ruzics örökké a véletlenek törvényei szériát él és dolgozik — megtörtént az a véletlenség, hogy a kir. tábla ennek dacára szabadlábra helyezte, azt mondván, hogy mivel állandó foglalkozása és lakhelye van, szökésétől nem kell tartani. (Mozgás és zaj.) Dinich Vidor: Elmegy Heltai után! Sokan lesznek Bécsben ! (Zaj. Felkiáltások : Hol a kor­mány? Mozgás.) Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! Ezzel parallel a Landau-család ellen... (Állandó zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rupert Rezső :... amelyről a G) osztály­ban gyorsan elterjedt a hir, hogy igen félénk család és csak meg kell ijeszteni, akkor fizet, egy másik detektiv-csoport részéről, valami Becker István részéről is megindult a zsarolás. (Egy hang a baloldalon : Konkurrencia !) Ezek meg­jelentek a szerencsétlen Landau-családnáL Ott valami Kis nevű detektív tapogatózott először, hogy ő rendkívül nagy tisztelője Landau Adolf­nak, nem tudja tűrni, hogy egy ilyen becsületes derék ember benn legyen a fogházban, ő segi­teni akar rajta, neki van egy másik társa, Becker István katonai nyomozó, ugyancsak a Gr) osztályban, ők tudják, értik a módját, hogy őt ki lehessen hozni, azonban természetesen — mutatta a kezével — ehhez pénz kell. A család ekkor már az én utasításomra nem állt szóba ezzel az emberrel. Ekkor felment erőszakoskodni és verte ott a telefont, hogy elrontsa, hogy adandó alkalommal még értesíteni se tudja a család a hatóságokat vagy a rendőrséget, mert hiszen ugy volt, hogy ők ott erőszakoskodni fognak. Próbált telefonálni Kis Jenő, majd az­zal, hogy nem szól jól a telefon, agyon verte a készüléket, hogy használni ne lehessen. Ettől kezdve folyton feljárt. Végre egy napon,... Friedrich István : Ugy van ez mindig! (Zaj. Halljak! Halljuk!) Rupert Rezső : ... amikor felment, a cseléd­leány előtt azt mondta, hogy Landau Ernő, az elhaltak unokaöccse, keresse őt fel még ma, mert azt a taknyos kölyköt felpofozza, agyonüti, ha nagybátyjával nem törődik, aki el fog pusztulni a fogházban. Landau Elemér elment Kis detek­tív lakására, ahol ők már nagyfontoskodva be­széltek tényleg arról, hogyan kell kiszabadítani Landau Adolfot, hogyan fogják kiszabadítani, hanem ennyi és ennyi pénz kell hozzá ennek és amannak, — nem akarom a neveket felsorolni, mert azoknak a nevei egészen ártatlanul kerül­nének a dologba, csak eszköznek használták fel azokat a neveket, de emlegették, hogy ennek és amannak kell ennyi és ennyi, — ós a gyereket utasították, hogy ezt a föld alól is teremtse elő, 14

Next

/
Thumbnails
Contents