Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-93

6â À Nemzetgyűlés dS. illése 1920. évi augusztus ho 27-én, pénteken. Itt én a logika, a pszichológia és az eredményesség szempontjából kívánom tárgyalni ezt a kérdést. Nem értem egyáltalán, hogy miféle logika van abban, hogy mi itt a magyar embert egyfelől a legnagyobb becsülésre tartjuk érdemesnek, másfelől pedig botot akarunk neki adni. Thomas Ferenc : Nem a magyar embernek. Taszler Béla : Különbség van becsületes ember és gazember között! Orbók Attila: Az is magyar ember. (Zaj.) Bottlik József: Az izgatóknak is botot tessék megszavazni! Elnök : Kérem, méltóztassanak csendben maradni . . . Csizmadia Sándor : Hiába itt minden beszéd ... Elnök: Kérek egy kis türelmet. Méltóztassanak csendben lenni, nehogy megismétlődjenek megint a tegnapi események. így nem lehet a rendet fentartani. Méltóztassék a szónokot csendesen meghallgatni és azután beszédben reflektálni. (Helyeslés.) Csizmadia Sándor: T. Nemzetgyűlés! En épugy a meggyőződésemet mondom .el, mint ahogy más képviselőtársam elmondta. Önök látták, hogy én itt ültem nyugodtan és meghallgattam minden felszólalást, nem szóltam közbe és nem igyekeztem megzavarni senkit. Önök igyekezhetnek, de engem nem fognak megzavarni, mert én azért mégis meg fogom mondán^ azt, amit helyesnek, igaznak és jónak tartok. És az én meggyőződésem igenis az, hogy magyar embereket botozni nem lehet. Hiába mondanak önök akármit, igaza van Bródy képviselőtársamnak és igazuk van másoknak is, akik arra rámutattak, hogy nem az árdrágitók ellen van ez a javaslat, hanem a magyar földmivesek ellen. Kerekes Mihály: Igaza van! Szilágyi Lajos: Legalább is ott csattan. Csizmadia Sándor: A jobbágyok ivadékát akarják önök botozni. Gunda Jenő : Be szomorú dolog ez. . .. Csizmadia Sándor: Mert nemcsak Pesten, nemcsak a zsidókat botozzák, hanem botoznak majd mindenütt az egész országban. . . . Gunda Jenő: Aki megérdemli! Csizmadia Sándor : .. . és nemcsak birói ítéletek alapján, (Ellenmondás a baloldalon.) amint azt már a gyakorlatból tudjuk, hanem botoznak birói ítélet nélkül is. Botoznak a főszolgabirák, botoznak az ispánok, botoztat a béresgazda, hiszen törvény van rá, tehát szabad. Sőt ahogy én a magyar ember természetrajzát ismerem, miután még mindig igaz az a régi közmondás, hogy a botnak két vége van, majd botoz maga a béres és botoznak mások is ugy, hogy ebből csak nagy zavarok lehetnek. Nem ugy van az, t. Nemzetgyűlés, hogy mi egyszerűen meghozzuk a törvényt akármilyen enyhén és akárhogyan körülirva. . . . Patacsi Dénes : Kapja meg, aki megérdemli. Csizmadia Sándor : ... és azután ez így alkalmaztatik a vidéken. A gummilabda nem azért ugrik, mert gummiból van, hanem mert földhöz vágják, és hogy mekkorát ugrik, az mindig attól függ, hogy ki vágta földhöz. Mi itt a gummilabdát nagyon gyengén akarjuk földhöz vágni, de a főszolgabiró majd jobban vágja a földhöz. (Derültség.) Somogyi István előadó: Nincs joga annak botoztatni, tessék elolvasni a törvényjavaslatot. (Ugy van! a baloldalon.) Csizmadia Sándor: Nincs joga, — nagyon jól ismerem a gyakorlatból, hogy mihez nincs joga, de a gyakorlatban mégis benne van és mégis érvényesíttetik. Nekünk tudnunk kell, hogy sok minden történik, amihez nincs jog, de mégis megtörténik. Az ispánnak, az uradalmi ispánnak sem lesz joga hozzá, de azért bizonyosan fog botoztatni és mások is. (Egy hang a a baloldalon: Akkor őt is meg fogják botozni!) Az előadó ur nem volt puszta csősz, de én voltam, tehát jobban tudom., Egy esetben megszavaznám ezt a javaslatot, abban az esetben... (Huszár Károly a terembe lép. Elénk éljenzés és taps. Felkiáltások : Éljen Huszár!) ha a többi összes eseteket kihagynák a javaslatból, csak azt vennék be, hogy botbüntetés alkalmazandó mindazokra, akik középkori intézményeket vissza akarnak hozni, (Derültség. Taps.) és akik ilyen középkori intézményekből fakadó és származó szokásokat gyakorolnak, mint pl. a párbajozok; (Felkiáltások balfelöl: Ebben igaza van!) ezek a lovagok, akik lovat mçg sohasem láttak, hacsak nem a Párisi Nagy Áruházban. (Derültség.) Ebben az esetben, ha ezt a kettőt vesszük be a törvényjavaslatba, a többit pedig kitöröljük, megszavazom ezt a javaslatot. De akkor nem tudom, mi történik az igazságügyminister úrral, pedig én mégis igen sajnálnám. Én beszélek az emberekkel, hozzám jönnek folyton a lakásomra is a vidékről a parasztemberek, — gondolja meg a t. Nemzetgyűlés, milyen szomorú helyzet az, hogy Magyarországon földmivesemberek, földmunkások azzal jönnek, hogy mikor kapnak lisztet, mikor kapnak búzát, hogyan éljenek meg, és ha nem kapnak sürgősen, ebből nagy bajok lesznek. Odáig jutottunk, hogy a magyar földmives, aki nem volt bolsevista és ma sem az, mindenféle zavaros dolgokat beszél össze, hogy ez meg az fog történni, ha nem kap sürgősen lisztet és búzát. Patacsi Dénes: Száz koronáért nem megy el napszámba, inkább ácsorog. Csizmadia Sándor : Lehet, hogy nem megy, de ez a földmives is tud Patacsi társamnak mondani valamit, és pedig azt, hogy a gazdák meg eldugják a búzát és csak ezer koronáért adnak. Patacsi Dénes : Ezekre is botot ! Ezért kell a bot!