Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-110
540 A Nemzetgyűlés 110. ülése 1920. évi szept. hó 2á-én, pénteken. Következik a halasztást nem tűrő sürgős esetekben házhelyek kijelöléséről és kishaszonbérletek alakitásáról a földmivelésügyi minister törvényj avaslata. A földmivelésügyi minister szót kér. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Tisztelettel bejelentem, hogy az esetleg szükségessé válható szakszerű felvilágosításokra Mattyasovszky Miklós földmivelésügyi miniszteri tanácsos urat kértem fel, aki jelen lesz a Nemzetgyűlés ülésein. (Helyeslés.) Elnök: Az előadó urat illeti a szó. Rubinek István előadó : T. Nemzetgyűlés ! Ama programmpontok között, amelyek ennek a Nemzetgyűlésnek rövid időtartama alatt megvalósításra várnak, a legsürgősebb és legfontosabb 'programmpont a földbirtokreformnak megvalósítása. (Éljenzés a jobboldalon. Felkiáltások jobbfelől: Már régen kellett volna!) Nincs oly politikai párt ezidőszerint a Nemzetgyűlésben, amelynek programmjában ez ne szerepelne s amely ennek a reformnak megvalósítását sürgősnek és fontosnak ne tartaná és ne kívánná a Nemzetgyűlés elé már beterjesztett, a földbirtok helyes megoszlásáról rendelkezéseket tartalmazó törvényjavaslatnak törvényerőre való emelkedését. Fontos és sürgős ez a törvényjavaslat ; fontos azért, mert annak helyes vagy helytelen megoldásától függ ennek a szerencsétlen, sokat szenvedett országnak jövendőbeli boldogsága vagy boldogtalansága ; sürgős azért, mert annak megoldását most már nemcsak gazdasági okok követelik, de annak megoldására kényszerit bennünket maga a társadalom is, amely oly elementáris erővel nyilatkozott meg a törvényjavaslat mellett, ( Ugy van! a jobboldalon.)hogy annak megoldása elől nemcsak kitérni nem lehet, de elodázása is egyenesen a társadalom békéjét fenyegeti. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Mint a Szahara sivatagjában eltikkadt vándor a megváltó korty vizet, ugy várja a magyar társadalom szinte osztálykülönbség nélkül ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedését ; a földbirtokos osztály áthatva az áldozatkészség nemes és magasztos érzésétől, meggyőződve arról, hogy ha áldozatot kell is hoznia, ezen áldozattal saját jövendőbeli nyugalmát és boldogságát alapozza meg, a földnélküli osztály pedig abban a várva-várt régi reményében, hogy megvalósul végre évtizedes, mindezideig hiába várt álma, hogy maga is, ha csak kis mértékben is, részese lesz annak a földrésznek, amelyet hazájának nevez, amelyért évszázadokon keresztül ontotta vérét és amelyhez mindezideig nem fűzte más kapocs, mint azok az apró kis sírhalmok, amelyek őseinek porladozó csontjait takarják. A vonatkozó törvényjavaslat a földbirtok helyes megoszlását szabályozó rendelkezésekről ezidőszerint már a t. Nemzetgyűlés előtt fekszik. A törvényjavaslat előkészítése s az azzal kapcsolatos óriási anyag feldolgozása azonban igen hosszú időt vett igénybe a törvényjavaslatnak a bizottságok előtti tárgyalása, majd a Nemzetgyűlés előtti megvitatása ugyancsak előreláthatólag hosszú időt vesz igénybe, úgyhogy bármilyen sürgős is ez a törvényjavaslat, sajnos, annak törvényerőre emelkedése és különösen az életben való megvalósítása a legjobb esetben is csak hónapok múlva következhet be, holott igen sok esetben szükség van már most is a kormány sürgős rendkívüli intézkedésére, különösen ott, ahol nagyon kirívó az igazságtalanság és ahol egyes családok megélhetéséről feltétlenül gondoskodni kell. Ezen törvényjavaslat benyújtásának, amely ez idő szerint a t. Nemzetgyűlés előtt fekszik, oka elsősorban tehát késedelem, amellyel a földbirtokreform törvényerőre emelkedése minden körülmények között és előreláthatólag jár. Célja az, hogy a kormánynak és < különösen a földmivelésügyi ministernek~ adassék alkalom arra,, hogy olyan esetekben, amelyekben az igazságtalanságok nagyon kirívók, amelyekben szinte a közérdek követeli már meg, hogy a kormány azonnal és haladéktalanul beavatkozzék, (Egy hang a jobboldalon : A szociális béke !) és ahol a szociális béke követeli azt, hogy a kormány azonnal segítséget nyújtson, ott tényleg módja legyen a földmivelésügyi ministernek beavatkozni és módja legyen a kormánynak intézkedni. Emellett bizonyos praktikus jelentősége is van a törvényjavaslatnak, mert hiszen törvényerőre emelkedése után nyomban megkezdődhet a házhelyek összeírása, az igénylők összeírása ugy, hogy akkorra, amikor a végleges földbirtokreformjavaslat törvényerőre emelkedik, már óriási nagy értékes halmaza az adatoknak fekszik majd a végrehajtó előtt, és magának a Nemzetgyűlésnek is igen értékes anyagot fog szolgáltatni a végleges törvény meghozásánál az a tapasztalat, amelyet ennek a törvénynek végrehajtása körül szereznek. Jelentőséggel bír a törvényjavaslat azon okból is, mert a Nemzetgyűlés tudatában van annak, hogy abban az esetben, ha ennek a törvényjavaslatnak alapján a kirívóbb igazságtalanságok orvosoltattak, a legszükségesebb beavatkozás tényleg eszközöltetett, sokkal nyugodtabban láthat majd a Nemzetgyűlés a végleges törvényjavaslat megalkotásához és sokkal nyugodtabban tárgyalhatja meg majd azt a törvényjavaslatot, mert hiszen meglesz majd hozzá az ideje és alkalma, hogy tökéleteset alkothasson, olyat alkothasson, amivel ezt a korszakalkotó reformot tényleg helyesen, az ország javára fogja megoldani. (Helyeslés.) A szőnyegen lévő törvényjavaslat a földmivelésügyi ministernek felhatalmazást ad kétféle irányban. A felhatalmazás első iránya házhelyek kijelölésére és az erre szükséges földbirtokok igénybevételére vonatkozik. Ez a felhatalmazás némiképen már a magántulajdont érinti, mig a