Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-109

ö36 A Nemzetgyűlés 109. ülése 1920. évi szept. hó 23-án^ csütörtökön. lezettségeknek senki sem akar megfelelni. (Igaz ! Ugy van!) A legideálisabb persze az volna, ha a kormány preventív eszközöket találna arra, hogy megakadályozza az államot annyira kárositó ezeket az adócsalási jelenségeket. Társadalmi utón, pedagógiai utón, tanítással talán, valamikor majd elér az állam ezen a téren valamit, a mai kényszerhelyzetben azonban lehetetlen más módhoz fordulni, mint a szigorú lesújtás eszközéhez. Ma repressziv utón kell intézkedni, még pedig olyan eszközökkel, amelyek ismétlem, szokatlanok és bizonyos körökben, amelyek — azt hiszem _— a Nemzetgyűlés szimpátiáját nem bírják, (Derültség. Felkiáltások : •Nem ! Nem ! Nem törődünk velük !), bizonyára visszatetsző. Kovács Emil : Nem is akarjuk, hogy jól essenek nekik ! Őrffy Imre előadó : Az adóval járó tehertől való szabadulás eddig jövedéki kihágás volt, ez egy rizikó volt nekik, amelyet reszkíroztak. Száz eset közül ugyanis jórészben megszüntették az eljárást, ha azonban most az illető sejteni fogja, hogy nem csak az a veszély fenyegeti, hogy nagyon súlyos százezres és milliós büntetés érheti — mert korlátlan a büntetés mérve — hanem még fogházba, illetve börtönbe is kerülhet, akkor azt hiszem, meg fogják gondolni még azok a körök is, hogy vájjon az államot megkárositsák-e, amelyek bizony eddig nagyon vígan követték el ezt a súlyos deliktumot az állam ellen. Ha egyéb oka ennek nem is volna, mint hogy ezek a körök az adózás terhe alól most már kevésbé fognak kitérni, ez magában véve is elég ok volna arra, hogy a Nemzetgyűlés ezt a javaslatot minden hosszabb vita nélkül elfogadja. Hiszen ez a javaslat egyike azoknak, amelyeket a széles néprétegek már régóta várnak, köztudomású ugyanis, hogy a becsületes magyar ember inkább hajlott arra, hogy megfeleljen adózó kötelességének, mint a jött-ment, nagyobb részben idegenbőlideszármazott, nagy jövedelem és erős adóalap fölött rendelkező társadalmi rétegek. Ebből a szempontból szociális irányban is jelentőséggel bir ez a javaslat, de mindenesetre bir faj védelmi és nemzeti jelentőséggel is, ( Ugy van ! Ugy van !) s ezek mindenesetre olyan oldalai a javaslatnak, amelyek annak elfogadása tekintetében csak könnyebbséget jelentenek. Közelebbről tekintve magát a törvényjavaslatot, egészen röviden, csak az egészen szinguláris uj intézkedéseket szem előtt tartva, bátor vagyok rámutatni arra, hogy magát az adócsalás fogalmát ez a törvény egyáltalában nem adja meg, nem adja meg pedig azért, mert teljességgel lehetetlen a mai szövevényes adózási rendszerben, amelyben a közteherviselésnek annyi számos különleges alakja van, egy minden közteherviselési csalásra alkalmas fogalmat adni. E helyett azt a megoldást választotta, hogy minden külön adótörvényre bizza rá, hogy mit tekint az illető adónemre vonatkozó ilyen kijátszásnak. Tökéletes definiciót adni itt igazán lehetetlen, és azt hiszem, hogy ezt a megoldási módot, hogy itt a büntetőtörvénykönyvnek egy novelláját adja a törvényjavaslat azzal, hogy nem fogják minden egyes közteherviselési törvénybe külön ezeket a paragrafusokat felvenni, csak helyesnek találhatjuk, mert hiszen ma adó- és illetékjavaslataink úgyis olyan hosszúak, — majd méltóztatnak látni pl. az átruházási illetékjavaslatnál, amely már a nemzetgyűlés előtt van — hogy azokat külön-külön terhelni ezekkel a büntető paragrafusokkal nem volna helyes és indokolt még törvényszerkesztési szempontból sem. Kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy a törvényjavaslat intenciói szerint az adócsalás ellen ezen szigorú büntetés csak ott alkalmaztatik, ahol azt az illetékes közteherviselési törvények txpressis verbis felveszik. Igen sokan, ugy a közéletben, mint a képvislők közül is,. nem voltak tisztában az adócsalásra vonatkozó javaslat jelentőségével azért, mert azt hitték, hogy bizonyo-s esetekben, t. i. ott is, ahol pénzügyi törvényeink az örökös novelláris rendezés folytán valósággal áttekinthetetlen szövevényes rendszerekké nőtték ki magukat, úgyhogy az azokban való eligazodás nemcsak egy közönséges állampolgár, laikus részére, hanem még szakemberek részére is művészetté vált, alkalmaztatni fog. Ilyen esetekben azonban ezeket a rendkívül szigorú adócsalási rendelkezéseket még nem lépetjük életbe, hanem ezt elhalasztjuk arra az időre, amikor ezek a pénzügyi teherviselési törvények egy egységes uj kódexbe foglaltatnak, amikor azután már senki sem védekezhetik azzal, hogy az adózás rendszerében nem ismeri ki magát. Csak egyetlen egy törvényünk van még ezidőszerint, amelyre nézve rögtön életbe lép ennek a törvénynek alkalmazhatósága, ez a fényűzési forgalmi adó. A másik törvény, amelk remélhetőleg szintén rövid idő alatt tárgyalás alá fog kerülni, a vagyonátruházási illeték törvénye lesz. Épen azért, mert ebben a törvényben már az adócsalás szigorú szakaszai életbe fognak lépni, szükségesnek találta a bizottság, hogy a törvényjavaslat 3. §-át megváltoztassa olyan irányban, hogy az adócsalás vétségénél az értékhatár megszűnjék. Nagy igazságtalanság lett volna, t. Nemzetgyűlés, hogy valaki 4999 koronás adócsalás esetén lényegesen . enyhébb vétségi büntetést kapjon, mint az, aki az 5000 koronát akár csak egy koronával meghaladó bűncselekményt követ el. Méltóztassanak a vagyonátruházási illetékek javaslatát elolvasni ; látni fogják, hogy ott bizony a százalékolásnak meglehetősen erős volta folytán igen gyakori eset lesz az, hogy az illetéknek nem 5000 koronát tesznek ki, hanem 10.000,100.000, sőt milliókra rugó összegekre fognak emelkedni. Itt ez az 5000 koronás értékhatár igazán nagyon alacsony és egyébként sem volna méltányos az, hogy azért, mert az értékhatár ilyen mesterséges élesen meg van vonva, valakit 1—2 koronáért százszor súlyosabb büntetéssel sújtsunk,