Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-109

A Nemzetgyűlés 109. ülése 1920. és elismerni fogja. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) r Elnök: Szólásra senki sem iratkozott fel. Kivan valaki a törvényjavaslathoz szólni? Ha szólni senki sem kivan, a vitát berekesztem. A vallás- és közoktatásügyi minister ur kivan szólni. Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Yégtelen örömömre szolgál, hogy ez a szerintem feltétlenül korszakalkotó törvényjavaslat egyhangú helyesléssel találkozik és igy jóformán minden vita nélkül megy át. Ha mégis felszólalok, azt egészen röviden fogom tenni, főképen csak azért, hogy a magam részéről is jelezzem azt az irányt, melyet a közgazdasági fakultás létesítésével követni akarunk a közoktatás további szervezésében, másrészt hogy legalább néhány szóval itt is felhivjam az iskolákra törekvő magyar fiatalságot arra, hogy. igyekezzék olyan tanulmányokat végezni, melyeknek segítségével az életben, a gazdasági küzdelemben a helyét az eddiginél jobban megállhassa. Nekünk nemcsak uj kulturális életet, hanem uj közgazdaságot is kell teremtenünk ebben az országban, Az én meggyőződésem szerint ebben az országban lehet egy rendkívül eleven közgazdasági élet. Mi predesztinálva vagyunk arra, hogy itt egy nyüzsgő, tevékeny, produktív, teremfő közgazdasági folyamat áradjon szerteszéjjel és teremtse meg azokat az értékeket, melyek ezt a nemzetet, ezt a lerongyolt országot újból gazdag országgá tehetik. A mi centrális fekvésünk kétségkívül alkalmas arra — amint az előadó ur is célzott rá — hogy összekötő kapocs legyünk Kelet és Nyugat közt és hogy rajtunk keresztül történjék az az értékkiegyenlitődés, melynek meg kell történnie Kelet és Nyugat közt, mert hiszen az értéknivó itt és ott lényegesen különböző. A mi területünkön át kell folynia annak a forgalomnak, amely jobban összeköti a Nyugatot a Kelettel, mint ahogy az eddig össze volt kötve. Ha itt megfelő számban lesznek egyének, akiknek széles látókörük, nyelvismeretük, alapos közgazdasági tudásuk, amellett pedig becsületes, erkölcsös jellemük van, akkor egészen bizonyos, hogy a mi közgazdaságunk ki fog emelkedni abból az állapotából, melyben a mul|ban volt. A mi közgazdaságunk nem volt jóformán direkte belekapcsolódva a világ közgazdaságába, nem volt annak jelentékeny tényezője; mi inkább csak közvetítők voltunk. Nyilvánvaló, hogy hiányzottak nálunk a nagykoncepcióju emberek, akik hosszú, kitartó munkával akartak volna megalapozni egy nagy kereskedelmi vagy nagy ipari vállalatot, akik csakugyan arra törekedtek volna, hogy magát az ipart fejlesszék és tökéletesítsék. Nálunk a nagy alapitások célja mindig a minél gyorsabb meggazdagodás volt és ennek érdekében akárhányszor olyan eszközökhöz nyúltak, amelyek nem feleltek meg a külföldi kereskedelem és a évi szept. hó 23-án, csütörtöhön. 53ö külföldi ipar tényezői erkölcsi felfogásának ; ezért akárhányszor kerülték a velünk való összeköttetést és sok kísérlet után csalódottan arra hivatkoztak, hogy a magyar iparral és a magyar kereskedehmmel nem lehet szolid összeköttetést fentartani, mert itt a veszteség oly rizikóját kell belekalkulálni számításaikba, mely mindig azt jelentette, hogy mi mindent sokkal drágábban kaptunk külföldön, mint más nemzet kereskedelme, amely szoliditás, megbízhatóság szempontjából kiállotta velük a versenyt, ( Ugy van ! a baloldalon.) Ahhoz azonban, hogy ily közgazdasági élet fejlődjék ki és hogy a magyar közgazdaság csakugyan bele tudjon kapcsolódni és integráns része tudjon lenni a világközgazdaságnak, az kell, hogy minél több ember legyen felszerelve, hogy azt mondjam felpáncélozva azokkal a modern közgazdasági ismeretekkel, melyek nélkül a világgazdaságban nem lehet megmozdulni, s amelyek nélkül komoly és becsületes harcot itt bent sem lehet vívni a közgazdasági életben. A legfontosabb tehát, hogy akkor, amikor újra akarjuk építeni ezt az országot, minél nagyobb legyen a mi közgazdasági felkészültségünk, minél több olyan emberünk legyen, akinek azért van vállalkozási bátorsága, mert meg van hozzá a tudása, minél több olyan emberünk legyen, aki mer közgazdasági akciókba belefogni'azért, mert elkészült arra, hogy a maga tudását a közgazdasági élet terén érvényesítse. A magyar ember azért húzódozott a közgazdasági pályáktól, mert természete az, hogy nem szeret olyasmihez kezdeni, amihez komolyan nem ért, (Ugy van! Ugy van!) ellentétben másokkal, akik a legmerészebb vállalkozásokba is bele mernek kezdeni, dacára annak, hogy nem szerezték meg a hozzá való tudást, de érzik, hogy egyéb oly kvalitásokkal rendelkeznek, amelyek korrigálni tudják a tudást, és amelyek az esélyeket, amik minden közgazdasági életben adódnak, meg fogják tudni javítani azért, mert olyan eszközökhöz is mernek nyúlni, amelyekhez szolid, becsületes, karakteres ember nem szokott nyúlni. (Ugy van! Ugy van!) A magyar ember nem ment a közgazdasági pályára, mert érezte, hogy megfelelő tudása nincs hozzá és tudás nélkül nem vállalkozott arra, mert becsületes eszközökkel akar harcolni és ha megfelelő tudás nélkül megy neki, egészen bizonyos, hogy ő lesz a vesztes fél a közgazdasági csatatéren. Ha azt akarjuk, hogy nekünk magyar kereskedelmünk, magyar iparunk, magyar pénzvilágunk legyen, akkor olyan magyar ifjúságot kell nevelni, amely megszerezte az iskolában azt a közgazdasági tudást, amely képesiti és bátorítja arra, hogy ezen a területen olyanokkal vegye fel a harcot, akiknek tudása nem nagy, merészségük azonban pótol mindent, mert könnyelműen mernek kockára dobni mindig.