Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-109

530 A Nemzetgyűlés 109. ülésé 1920. évi szept. hó 23-án, csütörtökön. volt a magyar társadalom részéről az, hogy értelmiségünk valósággal tódult a lateiner-pályákra, ahelyett, hogy önálló, független eűisztenciákat iparkodott volna nevelni. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Talán pénzügyi szempontból kedvezőbb körülmények között lehetett volna f elállitani a közgazdasági egyetemet a háború előtt, amikor nem a csonka Magyarország tönkrement anyagi erői állottak rendelkezésre, hanem az ezeréves Magyarország hatalmasabb erői. A pénügyi bizottságban ennek az aggodalomnak kifejezést is adtak, hogy pénzügyi viszonyaink megengedik-e azt, hogy egy uj egyetemi kart állitsunk fel. A nemzetgazdaságtan szerint azonban a józan takarékosság elve nem azt mondja, hogy minden befektetést mellőzzünk, hanem ellenkezőleg azt tanitja, hogy az olyan befektetéseket, amelyekkel ezután a nemzet gazdasági erőit növeljük, amelyekkel uj gazdasági, tehát adózó alanyokat teremtünk, mindenesetre meg kell tenni. Rendkívül fontos alkotás lesz ez a magyar faj megerősitése szempontjából. Elhangzott itt nagyon sokszor az az észrevétel, hogy kereskedelmünkben a magyar faj alig van képviselve, hogy közgazdasági életünk vezetői köreiben a magyarság nem bír azzal a befolyással, amelylyel egy független, államalkotó nemzetnek birnia kellene. Meg kell állapítani azonban azt is, hogy nem történt eddig intézkedés atekintetben, hogy a magyar faj fiainak módja nyíljék arra. hogy a kereskedelemben, a pénzintézeteknél és általában a közgazdasági életben vezető szerephez jussanak. A kereskedelmi életben a magyar értelmiséghez tartozó fiatalember hiába törekedett, hiába ambicionálta azt, olyan légkörbe jutott, ahol nem szívesen fogadták, ahol összeköttetései nem voltak, tehát, hacsak nem volt kiváló tehetség, nem juthatott megfelelő pozícióhoz. (Ugy van! TJgij van! a haloldalon.) Középosztályunknak, de még a földbirtokosoknak fiai is, akiknek pedig tér nyílott egy családi vagyon alapján továbbfejleszteni gazdaságukat, ahelyett hogy gyakorlati pályára mentek volna, lateiner pályát választottak, hivatalokat iparkodtak elérni, a burokban foglaltak helyet és szaporították a diplomás proletárok számát. Franciaország után Magyarország az az állam, amely a legtöbb lateiner embert, a legtöbb közalkalmazottat tart el. Ezzel szemben egészségesebb fejlődésre van szükségünk, arra van szükségünk, hogy a magyar értelmiség is neveljen nagykoncepcióju kereskedőket, (Ugy van! Ugy. van! a jobboldalon.) neveljen önálló ipari exisztenciákat és intenziven gazdálkodó mezőgazdákat. (Helyeslés.) Orbók Attila: Ez a helyes keresztény politika, nem a bot és a numerus clausus ! Schandl Károly előadó: A magyarságnak évezredeken keresztül az volt a baja, hogy Szent István király uralkpdása alatt egyedül a földmivelést, fogadta, el olyan foglalkozásnak, amely tekintélyén alul nem állt és sokáig, évszázadokon keresztül lenézett foglalkozás volt a kereskedelmi és ipari foglalkozás a magyar társadalom körében. (Igaz! Ugy van!) Élelmesebb emberek kihasználták ezt az előítéletet és ezért jutottunk ma abba a helyzetbe, hogy nem a magyar értelmiség, nem a magyar faj vezet a kereskedelemben és az iparban is. (Igaz! Ugy van ! Egy hang jobbfelől : Tehát itt kell segíteni elsősorban !) A magyar értelmiségnek el kell foglalni helyét a kereskedelemben és az iparban is s ezt a célt szolgálja a közgazdasági egyetem felállításáról szóló törvényjavaslat, hogy így kellő tudományos vértezettél lássuk el a magyar fiatalságot, bevezessük őket az egyetemi színvonalra emelt közgazdasági tudományok körébe, hogy a maga pozícióját a kereskedelemben, az iparban, a pénzintézetek körében és a mezőgazdaságban is elfoglalhassa. En szembeszállók azzal a felfogással, hogy a magyar fajban nem volna üzleti és tisztességes kereskedelmi szellem. Ez a szellem igenis megvan a magyar fajban, csak nem fedezték még fel azt a törvényhozás és a magyar intéző körök. Rámutattunk az előző törvényjavaslat vitájában arra a nagyon örvendetes tényre, hogy a szövetkezeti mozgalom révén évente ezreit találtuk a földmives polgároknak, akik kitűnő kereskedőkké, kitűnő üzletemberekké válnak. Magam részéről rámutattam arra, hogy épen ez a körülmény nyújtott azután alkalmat annak az eszmének felvetésére, hogy a magyar faj fiait is iparkodjunk a felsőbb kereskedelmi életbe bevinni. Azok az egyszerű falusi emberek, akik jól megállották helyüket a kereskedelmi és az üzleti élet alsó fokozataiban, azok látták meg először, hogy fiaikat nem lateiner pályákra kell nevelniük, hanem kereskedőkké, pénzintézeti vezetőkké, hogy ők is megtalálják majd összeköttetéseiket. A közgazdasági egyetem további célja az, hogy a közigazgatásban is rendelkezzünk olyan, a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem érdekei szempontjából kitűnő, szakképzett erőkkel, akikben nemcsak a jóindulat van meg ezen közgazdasági ágak iránt, hanem megvan a kellően felszerelt tudás is, hogy ne olyan intézkedések történjenek a közigazgatásban, amelyek minden jóindulat ellenére ártanak akármelyik gazdasági ágazatnak, hanem olyan közigazgatásunk legyen, amely előbbre bírja vinni ugy a mezőgazdaságot, mint a kereskedelmet és az ipart. Bátor vagyok továbbá rámutatni arra a körülményre is, hogy külügyi és konzuli képviseletünk kiképzése eddig tisztára osztrák földön, Bécsben történt. (Felkiáltások bal fel öl•: Osztrák érdekből!) Szabó, István (sókor ópátkai) kisgazdatninister : És osztrák szellemben! Schandl Károly előadó: Nagyon természetes, hogy ennél a kiképzésnél nem a magyar érdekeket tartották szem előtt. Most azon szüksé-