Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-109

A Nemzetgyűlés 109. ülése 1920. évi szept. hó 23-án, csütörtökön. 527 test tegyek. A vita folyamán olvastam a lapokban, hogy ez a javaslat kat'exoehen a kisgazdapárt javaslata és a kisgazdaosztály érdeke. Sőt hallottam képviselőkörökben, — nálam is informálódtak — hogy talán az a politikai barátság, amelyhez én is a multamnál fogva tartozom, értem alatta a régi keresztényszociálís néppártot, • ellenezné ezt a javaslatot. Legyen szabad kijelentenénk t. Nemzetgyűlés, hogy mi a legteljesebben mellette vagyunk ennek a javaslatnak és hogy ezt nem lehet senkinek sem kisajátítani . . . (Egy hang a jobboldalon : Nem szeretik a népet ! Mozgás és ellenmondás balfelől. Felkiáltások : Annyira szeretjük, mint maguk !) .... egyedül a lapokra gondolok, nem itteni kijelentésekre. Baross János : Ki csinálta az első szövetkezeteket ? Thomas Ferenc : Én is 25 esztendeje dolgozom benne ! (Zaj. Egy hang balfelől : Félreértés volt!) Kikérjük magunknak! Bözsik Pál : Nem akarok vitát provokálni . . . (Zaj. Egy hang half elöl' : Jobban meg kell gondolni, mit mond ! Nagy zaj. Elnök csenget.) Huszár Károly : Kár az ilyen dolgot előhozni ! Bozsik Pál ; Én a magam politikai barátai között mindig egyike voltam azoknak, akik a legteljesebben keresték a volt két nagy párt között a fúziót, mert lehetetlennek tartottam, hogy én és mások is, akit a régi meggyőződés még abban a világban, amikor nem volt hivatalos keresztény politika, olyan párthoz fűzött, mely a kereszt ér, y politikát elsőként vallotta, ugy szerepeljünk, mintha mi a kisgazdaérdekeknek nem volnánk képviselői és lehetetlennek tartottam, hogy velürk szemben legyen egy másik párt, amely épugy gondolkozik mint mi, de személyi motívumok miatt nincs velünk egy fedél alatt. (Ugy. van ! baljelöl.) Hála Istennek, az egység megvalósult és ennek mi mindig hűséges munkásai leszünk, amennyiben látjuk a demokratikus keresztény gondolatot érvényesülni ugy a földreformnál, mint egyéb dolgoknál. ( Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) De, t. Nemzetgyűlés, ha a mi részünkről egyik-másiknál esetleg bizonyos aggályoskodás merül fel, ennek okát abban látom, és épen a pénzügyminister ur kijelentését akarom e tekintetben aláhúzni, hogy a nagyszövetkezeteknek és itt jelenleg a hitelszövetkezetekről van szó, távol kell maradniok a politika hullámaitól. (Ugy van ! Ugy van !) Nem akarok e tekintetben semmiféle nézeteltérést profoké Li, de, t. Nemzetgyűlés, nekem személyesen ugyan nem, de politikai barátaimnak bizonyos fájdalmai voltak e tekintetben a választási küzdelmek alkalmával. (Mozgás. Egy hang a jobboldalon : Erről ne beszéljünk !) Ez azonban à történelemé, ez letűnt, és adja a jó Ister, hogy a jövőben e tekintetben hasonló vád még alaptalanul sem érhesse a szövetkezeteket. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Kérdem kivan-e valaki szólni ? A pénzügyminister ur kivan szólni. B. Korányi Frigyes pénzügyminister : T. Nem zetgyülés ! (Ralijuk 1) Az 5%-os osztalék-maximum emelésének, bevallom, abszolúte nem vagyok hive azért mert egy elvet törünk át ; hiszen az altruisztikus intézményeknél, mindenütt a világon jóformán az az egyik követelmény hogy egy fix és aránylag alacsonyabb osztalék-százalék legyen megállapítva. Igaz, hogy egy intézet altruizmusa nem attól függ, hogy mennyi osztalékot fizet, hanem inkább -attól függ, hogy hogyan bánik el az adósaival. De ez mégis egy általános elv volt, amely elv a mi törvényhozásunkban azáltal is kifejezést nyert, hogy az adó- és illetékmentességek 5% meximális osztalékhoz vannak kötve. Nem oszthatnám egészen t. barátom nézetét a tőkegyűjtésre vonatkozólag sem. Épen a hitelszövetkezeteknél nagyon óvatosnak kell lenni. Az üzletrésztőke összegyűjtésénél bizonyos jellegű tőkékre van szükség, de nem oly jellegű tőkékre, amelyek magas kamatozást keresnek. Mert hiszen a részvénytársaságnál más a dolog, a részvénytársaságnál a részvénytőke állandó, mig a hitelszövetkezetnél a részvénytőke bármikor felmondható. Tehát, ha olyan tőkék keresik fel a hitelszövetkezetet, amelyek a magasabb kamatozás után indulnak, ki va gyünk téve annak hogy épen a legnehezebb időkben e tőkéket a tőkepénzesek visszavonják és akkor kerülhet bajba a hitelszövetkezet. A hitelszövetkezetnél nem az a cél, hogy mentől nagyobb alaptőkét gyűjtsön, áldozatok árán is. Hiszen ha tőkére van szükség, eltekintve a központtól amely rendelkezésére áll módjában van a hitelszövetkezetnek hitelszerződésekkel vagy betétek gyűjtésével a tőkét gyarapítani és ott jobban megkötheti a tőkét; mint az üzletrésznél, amely a törvény szerint bármiko felmondható. Hiszen vannak speciális esetek — jól tudom •— ahol indokoltnak látszanék az, főleg a városi szövetkezeteknél, hogy nagyobb tőkék gyűjtessenek össze az üzletrész számára ; de itt is nagyon óvatosnak kell lenni, mert hiszen a szövetkezeti életben sokszor tapasztaltuk, hogy a tőke a nagy tőke veszedelmes jó, amely sokszor elviszi aztán magát az intézetet. Hiszen nem egy ilyen tapasztalatunk volt, hogy egyes városi hitelszövetkezetek, amelyek az akkori viszonyok szerint is jelentékenyebb tőkéket tudtak összeszerezni, sokszor azért, hogy a tőkéket is megtarthassák és foglalkoztathassák — ilyenek is voltak — belementek aztán nagyobb üzletekbe amelyek veszedelmesekké váltak akkor amikor a viszonyok ismét változtak és nagyobb hitelszükséglet nyilvánult és a hitelszövetkezet nem tudta többé visszavonni azokat a hiteleket és bizony egyik-másik ilyen nagy üzlet nem jól sikerült és ez magával rántotta a szövetkezeteket. Hiszen ilyen sajnálatos eset történt nem egy városban, főleg régebben. Ezeket mindenáron ki kell kerülni. T. képviselőtársam szövetkezete egészen speciális helyzetben van. Én ezt tudom és azért, egy