Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-108
A Nemzetgyűlés 108. ülése 1920. évi szeptember M 22-én, szerdán. 507 Olyan vádakat hangoztatott, amelyek hogyha igazak, akkor tényleg súlyosak, de hogy ezek igazak-e, erre nézve semmiféle bizonyíték rendelkezésünkre nem áll. Épen ezért én mást nem mondhatok, mint azt, hogy ugy a kormány, mint az igazságügyi hatóságok — mert én az interpellációnak erre a részére óhajtok válaszolni — semmiféle különbséget nem tesznek abban a tekintetben, hogy ki gazdag és ki szegény, és" ki milyen vallású akkor, amikor ellene lefolytatandó büntető eljárásról van szó. Aki ellen feljelentés érkezik, vagy akire nézve hivatalból valami vád, valami cselekmény tekintetében való gyanú megállapíttatik, azzal szemben teljesen egyenlően jár r el ugy az ügyészség, mint a királyi bíróságok. Épen azért, én mást a t. Nemzetgyűlés előtt nem mondhatok, mint hogyha t. képviselőtársam, mint interpellációjában is bejelentette, szives lesz rendelkezésemre bocsátani ezeket a konkrét adatokat a legnagyobb eréllyel és szigorral meg fogom ezeket vizsgálni és ha azt fogom látni, hogy ott tényleg valami visszaélés követtetett el, a törvény és a megfelelő jogszabályok értelmében fogok az illetők ellen eljárni. En egyéb választ nem adhatok, mert az interpelláció teljesen általános. Kérem, méltóztassanak ezt a kijelentésemet és igéretemet tudomásul venni. Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Ereky Károly : Annyira megbízom az igazságügyminister urnák igazán határozott és erélyes kijelentésében, hogy válaszát tisztelettel és köszönettel tudomásul veszem. Elnök : Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést. Tudomásul veszi-e a t. Nemzetgyűlés az igazsága gyminister urnák Ereky Károly képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem? (Igen.) A Nemzetgyűlés a választ tudomásul veszi. Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Ki a következő interpelláló? Héjj Imre jegyző : Magyar Kázmér ! Magyar Kázmér: T. Nemzetgyűlés! Nincs még egész tíz esztendeje annak, hogy megépült a budapest-gödöllői helyi érdekű villamos vasút. Célja és rendeltetése ennek a villamosnak az, hogy a főváros lakáspolitikája és közélelmezési politikája körül bizonyos segédkezés szerepét töltse be. Megépült ez a villamos kettős vágánynyal, megépült gyönyörűen, elsőrendűen. Büszkén tekinthetünk rá. Tervezése kitűnő. Az a részvénytársaság is, amely tulajdonosa, büszke lehet rá. Büszkék voltunk rá valamenynyien, akik láttuk néha a külföldet és akik kínosan vesszük azt, amikor bizonyos körök, bizonyos irányzatok mindent, ami hazai, leszólnak, lesajnálnak mindent, ami magyar. Akik a Grenfi-tó partján, pl. Montreux tájékán láttuk az ottani vicinális villamos közlekedést a maga egy vágányában és visszagondolunk a Budapestgödöllői villamos vasútra, azt mondjuk, hogy az a külföldi villamos vasút nagyon is rosszul bonyolítja le a forgalmat. Ezt a vonalat mi elsőrangú fontos tényezőnek tartjuk, s ezért szóvá kell tenni bizonyos dolgokat erről a villamos vasútról, amelyet — mondom — abból a célból építettek, hogy a fővárosban a lakosság ama részének biztosítson lakáslehetőséget, amely üzleténél és vállalatánál fogva állandóan a fővárosban kell hogy legyen, s viszont ennek a vicinálisnak az a rendeltetése, hogy azoknak a lakosoknak, akiknek bizonyos időszakokban van dolga a fővárosban, alkalmat adjon a kintl.akásra, s ott a kellemesebb, egészségesebb életre. Ennek a vicinális vasútnak azonban még a közélelmezés kérdését is hivatása lett volna szolgálni. Azt vártuk, hogy a vidék főleg a paradicsom és zöldség feleslegét ezzel a villamossal szállítsa a fővárosba, az egyes közélelmezési csarnokokba, hogy az átrakás költségeit megtakarítsuk és elimináljuk azoknak a bizonyos kezeknek közbenjátszását az élelmezésnél, amelyek a termények árát megdrágították. A villamos vasút ezt a feladatot nem oldotta meg, de a személyforgalomnál kivette részét a munkából. Egyetlen vonatnak öt kocsija van ; átlag 250 ember részére van ülőhely. Éz egy esztendőre való átszámítás mellett 2,900.000 utasnak felel meg, tehát óriási teljesítményt végez. Ez menti azt, hogy ezt a villamos vasut-ügyet, amely országos ügynek nem mondható, mégis ide hozom a Nemzetgyűlés szine elé. Azt tapasztaljuk, hogy az utazás túlzsúfolt vonatokon történik, nincs elegendő ülőhely, az emberek azonban mégis utaznak, mert a körülményeik utalják rá őket. A vonatok kocsijai igen gyenge állapotban vannak; szeretnénk azonban látni, hogy ugy mint a nagyvasutnál, itt is javulás mutatkozzék. Azok, akik Gödöllőn nyaralnak, évtizedek óta tapasztalják, hogy ez a vil'amos vasúttársaság egy ne bánts virág, amellyel a közönség sem kérelem, sem memorandum, sem sajtó utján érintkezést nem találhat. A közönségnek semmiféle panaszát, semmiféle felszólalását nem respektálják ; semmi tekintetben sem járnak a közönség kezére. Nagyon is tisztában vagyok vele, hogy az utolsó két esztendő felfordulásai után márólholnapra tiszta helyzetet teremteni nem lehet, és távolról sem állok elő vérmes kívánságokkal. Csak fel akarom hivni a minister ur figyelmét különféle körülményekre, amelyek a 2,900.000 utasnak érdekét szolgálják, akiknek érdekében eddig semmi sem történt. Interpellációm néhány pontot ölel fel arra vonatkozólag, hogy vájjon a minister urnák van-e ingerenciája arra, hogy ennek a villamos vasútnak, amely nem állami vasút, kocsijai jó, vagy legalább tűrhető állapotba hozassanak, s hogy a fékek, műszaki berendezések kifogástalan és olyan karban legyenek, amely az életveszélyt kizárja és a testi épséget biztosítja. H4*
