Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-108

500 A: Nemzetgyűlés 108. ülése 1920. . téséről szóló törvényjavaslat vitájának folytatása, ezzel egyetemben tárgyaltatni fog az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés kérvénye; 8. a budapesti m. kir. egyetemi közgazdaságtudományi kar felállításáról és ideiglenes szervezetéről a vallás- és közoktatásügyi minister törvényjavaslatának tárgyalása ; amennyiben pedig ezekkel a tárgyakkal végeznénk : 9. az államkincstár megkárosítására irányuló bűntettekről és vétségekről (adócsalásról) a pénzügyminister tör.vényjavaslata. (Felkiáltások jobbfelöl: Hát a földbirtokreform ?) Méltóztatnak ezen napirendi indítványomat elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Határozatként kimondom, hogy indítványom elfogadtatott. Taszler Béla: Öt perc szünetet kérünk! Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Következik a ministerelnök ur válasza Frühwirth Mátyás képviselő ur interpellációjára. Gr. Teleki Pál ministerelnök : T. Nemzetgyűlés ! Frühwirth Mátyás igen t. képviselő urnák arra az interpellációjára szándékozom x válaszolni, hogy van-e tudomásom arról, hogy a lakosságnak szénnel és fával való ellátása nem lenne biztosítva, hogy a főzéshez szükséges tüzelőanyagoknak beszerzése milyen nehéz és hogy a főváros környékén lakó közalkalmazottaknak háztartásonként 2 métermázsa tüzelőanyag kiadását a 2000. számú M. E. rendeletre hivatkozással megtagadják, különösen azonban ! az interpelláció utolsó pontjára, arra kívánnék válaszolni, hogy a kormány mit tett eddig és mit szándékozik ezután tenni a lakosságnak szénnel és fával való ellátása tekintetében. Azt talán nem szükséges előrebocsátanom és magyaráznom, hogy milyen óriási nehézségeket okoz az, hogy az országnak azon területeit vették el, amelyek erdeinknek legnagyobb részét, 86%-át foglalják magukban s 14% is, ami megmaradt, a rosszabb erdőket foglalja magában. Erre talán nem kell kitérnem, mert hiszen nem rekriminációkkal, a vis majorokkal, hanem a jelenlegi állapottal kell foglalkoznunk. Elsősorban intézkedett a kormány aziránt, hogy az, erdőbirtokok faterméséből nemcsak egy évre, hanem több évre való faanyag vágassék ki, kényszertermelés utján igényelhető legyen és bocsáttassák a faellátás rendelkezésére. Ebben a tekintetben összeírás folyt s most fejeződött be az érett- erdőállományok összeírása. Ezenkívül tárgyalásokat kezdtem — már régebben is folytak, jelenleg is folynak ezek a tárgyalások — a tulajdonosokkal. Elsősorban ugyanis megpróbáljuk, illetőleg a fatermelési kormánybiztos megpróbálja azt, hogy ott, ahol a tulajdonosok saját maguk óhajtanak és hajlandók kitermelni, maguk termelhessenek ki, ahol azonban megegyezésre nem lehet jutni, ott kényszertermelés utján fogunk kitermelni fát. évi szeptember hó 22-én, szerdán. Bátor vagyok néhány számadattal szolgálni. Ami Budapest székesfővárost illeti, 1920 első felében 24.646 vagon tűzifa lett Budapestre beszállítva, mi msgfelel körülbelül félmillió ürméternek. Ennyi fa az egész integer Magyarország területéről békeidőben az egész évben nem lett beszállítva, mint amennyi most be lett szállítva fél év alatt. (Az elnöki széket Botilik József foglalja el.) Igaz, hogy az egész nem annyira a fabeszállitáson múlik, mint inkább a szénbeszállitáson. Mert fával pótolják sok helyütt az eddigi szénfogyasztást, és a baj nem fabeszállitásban, hanem inkább a széntermelésben és a szénbe szállitásban rejlik. Ha az utóbbi normális lenne, akkor a faszálíitás maga tökéletesen megtelelne a szükségletnek, ha csak ott használnának fel fát, ahol a békében is fát használtak. Itt egynéhány adattal szolgálhatok. Példának okáért a nyári hónapokban is épen annyi fa szállíttatott be, mint a téli hónapokban. A fűtési idény alatt 2371 vagon fa szállíttatott be, s júliusban még mindig 2749, sőt augusztusban is 1911 vagon tűzifa jött be Budapestre, ugy hogy igen valószínű, hogy ez a fa nem is használtatott mind fel, hanem minden esetre elraktározták a téli időre. (Egy hang : Ezt kellene megakadályozni !) Magam is ismerek kis háztartásokat is, ahol télire tűzifát raktak el és azt hiszem, sok helyütt igy van. Kiskereskedőknek a szegényebb néposztálynak fával való ellátására januárban 155 .vagon adatott ki, júniusban 204, júliusban 261, augusztusban 205 vagon tűzifát osztottak ki. Jelentékenyen javult a helyzet a nyáron, mert ugyanannyit, sőt többet osztottak ki, mint télen. Ez a helyzet még javulni fog. Nincs tehát ok arra, hogy féljünk attól, hogy Budapest tűzifával nem lesz ellátva télire, mert sokkal jobban lesz ellátva, mint a múlt évben. Természetes, hogy mivel a helyzet javulása nyár felé kezdett beállani, nem gurulhatott be több fa annál, mint amennyi begurult, mert hiszen ez a vagonhiányra vezethető vissza, illetőleg arra, hogy a vagonokat egyébre is felhasználták, nevezetesen gabonaszállitásra, úgyhogy nem is lehet annyi vagont felhasználni, mint amennyi szükséges volna. De fa fog a télen rendelkezésre állani és amint vagonok is felszabadulnak, több fa fog bekerülni. Már most áttérve arra a momentumra, hogy tulajdonképen nem is a faellátáson, hanem a szénelltáson fekszik az egész kérdés súlypontja, mert ha szénnel \ ellőleg el leszünk látva, akkor a famennyiség maga ki fogja elégíteni a szükségletet, bejelentem, hogy szénben a termelés növekedett. Mig tavaly szeptember végén kb. 800 vagon volt a napi termelés, illetőleg á napi szállítás, amejy fel is használtatott, addig most ez 1490 vagont tesz ki. Kénytelen vagyok azonban megjegyezni, hogy ez egy csalóka kü-