Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-108

À Nemzetgyűlés 108. ülése 1920. ( mozgalom fejének. Itt van a német szövetkezetek apostola, Raiffeisen Vilmos, aki maga is egy város polgármestere volt, tehát mintegy hatósági erkölcsi tekintéllyel indította meg a szövetkezeti életet. Hogy még tovább menjünk, Angliában egy gyáros: Howarth Károly áll a munkások élére és alakítja meg az első modern szövetkezetet: a rochedeale-i szövetkezetet. A 90-es évek falusi intelligenciája tanú rá és bizonyítja, hogy a szövetkezeti mozgalomban mennyien vettek részt s szinte már a megindításnál ott voltak a falu vezetői, ott volt a falu rokonszenves gazdaközönsége, ott voltak a tanítók, papok és mások, akik altruizmusuknak és jószívűségüknek áldozatai lettek, mert az akkori eszmeáramlattal, az akkori államhatalommal szembe mertek állani. Ilyen körülmények között igazán nagy eredmény volt az az ötszáz hitelszövetkezet, amelyet a Hazai Szövetkezetek Hitelintézetével együtt 1898-ban Károlyi Sándorék átadtak a törvényhozásnak, hogy azok alapján az Országos Központi Hitelszövetkezet megalakuljon. De érthető az a szűkkeblűség is, amellyel az akkori törvényhozás alátámasztotta e szövetkezeti intézményt ; mindössze 1 millió korona üzletrészjegyzéssel és 3 millió korona regálepapirral iparkodott egy hatalmas, országos szövetkezeti mozgalmat szervezni, támogatni akkor, amikor a földbirtok terhe 500 millió korona volt és* akkor, amikor egy esztendőben 15.000 magyar földbirtokot árvereztek el eladósodás miatt. (Egy hang jobbfelöl : Idegenele vették meg !) A falusi földmivelő nép szövetkezetei hirtelen szaporodtak és 1914-ben már 2400 hitelszövetkezet állott fenn és kiterjesztette működését több mint 7000 falura, tehát a magyar falvak nagy többségére. Sajnos, az öntudatra ébredt falusi nép hiába sürgette a törvényhozást két évtizeden keresztül, hogy a központi szövetkezeti intézetet illően támogassa. A törvényhozásnak annak idején voltak százmilliói arra, hogy a pénzintézeteket szanálja, volt — és ez a legnagyobb bűne és a legcsufabb fekélye az akkori töryényhozásnak — 11,000.000 koronája évente az emberhúst exportáló hajóstársaságok számára, amelyek amúgy is nagy osztalékokat értek el, (Igaz! Ugy van!) hogy, ezeket 11,000.000 koronával táplálja évente. És voltak százmilliói arra, hogy a kisiparosok támogatása címén, de tulajdonképen nem a kisiparosok támogatására, gyárvállalatokat támogasson és főleg idegen gyárosokat. De a kisgazdák, a földmives kisemberek és a kisiparosok támogatására csak egy milliója volt, hogy mégis a közhangulatnak, valamiképen port hintsen a szemébe. Pedig hogy ezzel milyen súlyos mulasztást követett el az akkori törvényhozás, azt nem nehéz kimutatni; elég csak utalnom arra, hogy ha érdemesebben támogatták volna a hitelszövetkezetek központját, akkor nem 11.000 hold ím szeptember hó 22-én, szerdán. , 493 került volna mint föld-bérlő szövetkezetek utján a kisemberek kezére ezen idő alatt, akkor ma nem lenne aktuális a földreform. Mert már ezen tét évtized alatt is az Országos Központi Hitelszövetkezet erőteljesebben belenyúlhatott volna a földbirtokpolitikába ; igy azonban kénytelen volt ölbetett kezekkel nézni azt, hogy a háború alatt a derekegyházi uradalom és egyéb főúri uradalmak hogyan mennek át a hadseregszállítók kezére. (Igaz! Ugy van!) Kénytelen volt az Országos Központi Hitelszövetkezet annak idején, amikor veszélyben forgott a magyar föld, hogy átcsúszik mások kezére, kénytelen volt ölbetett kezekkel nézni ezt a szomorú folyamatot és nézni azt, hogy a parcellázó bankok«, oly óriási nyereséggel sózzák a földéhes kisemberek nyakába a földet, hogy nemcsak az uj föld úszott el, hanem még a régi földet is kénytelen volt árverésen eladni a kisgazda és azután kimenni Amerikába. (Zaj.) Bátor vagyok ezzel szemben hivatkozni arra, hogy Poroszország hogyan járt el a maga szövetkezeteível szemben. Poroszország szinte százszor olyan erővel támogatta a porosz hiteiszövetkezeti központot, a Preussenkasset. És mi volt ennek az eredménye? Pénzügyi emberek előtt nem kell eléggé kiemelnem ezt az illusztrációt, hogy voltak olyan idők a kamat-drágaság idején, amikor a porosz hitelszövetkezetek úgyszólván teljesen függetlenítették magukat a pénzpiactól, úgyhogy a Preussenkassenak a kamatlába alacsonyabb volt, mint az állami jegybank kamatlába. A hitelszövetkezetek utján — mert százmillió márkát adott a porosz állam a Preussenkassenak és nem három- vagy egymilliót, mint a magyar állam — hatásos telepitőakció folyt. És ha most önök csodálkoznak azon, hogy a népszavazási területeken miért van olyan nagy síkere a német nemzeti eszmének, hogy miért szavaznak olyan óriási többségben a Németországhoz való csatlakozásra, akkor ennek az a magyarázata, hogy a poroszok eredményes teiepitőakciót tudtak csinálni a szövetkezetek utján. Nálunk az ellenkezője történt. Az Emke és az állam daloskörökkel és óvodákkal iparkodott magyarosítani Erdélyben, mialatt az oláh bankok tiz óv alatt . . . Patacsi Dénes: Az Albina! Schandl Károly: . . . 360.000 hold magyar földet vettek meg és húztak ki a magyarság lába alól. A magyar kisgazdaosztály unos-untalan kapta a szemrehányásokat a múlt esztendőkben azért, hogy nem termel többet. De ugyanakkor azok, akik a »többtermelés«-nek, ennek a rossz magyar szónak a jelszavát kidobták a közéletbe épen a földmives gazdaosztály ellen, azok maguk legnagyobb mértékben hibásak abban, hogy a kisgazdatársadalom nem birí többet termelni. A termelés fokozásához ugyanis két dolog szükséges. Elsősorban és különösen szükséges az