Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-107

A Nemzetgyűlés 107. ülése 1920. nem örülök, hogy a körülmények engem igazoltak, de mégis hivatkozom arra, hogy amikor most képviselem azt az irányzatot, amely nem akar Magyarországon többé ilyen liberalizmust, akkor én konzekvens vagyok az általam mindig vallott politikai felfogásomhoz, amelyhez, azt hiszem, van jogom remélni, hogy konzekvens leszek egész életemben. (Élénk éljenzés és'taps.) A másik elvi kifogás volt az, hogy a szabadság ellen van ez az én javaslatom. A szabadság sohasem volt cél, a szabadság csak eszköz. ( Ugy van! balfelöl.) S egy nemzet életében a szabadság csak addig lehet korlátlan, amig nem veszedelmes; de azonnal korlátozni kell, ha veszedelmessé válik, (Igaz! Ugy van!) mert egy nemzet életében csak az szabad, ami a nemzetnek nem árt, de főképen az szabad, ami egy nemzetnek használ. (Igaz! Ugy van!) Arról már volt szó, hogy ez a javaslat nem öli meg a tanszabadságot. Nagyon helyesen fejtette ma ki Kovács Emil képviselőtársam, hogy ez a javaslat nem akadályozza azt, hogy akármelyik professzor tudományának, lelkének és szellemének minden, akárminő színezetű és vonatkozású kincseit feltálalja és hirdesse. Mi nem fogunk és nem akarunk szájkosarat tenni az egyetemi tanárok szájára. Ebben a javaslatban erről szó nincsen. S én, mint 'minister, kijelentem, hogy'amig ezen a helyen vagyok, eszem ágába sem fog jutni a tanulásnak, illetőleg a tanításnak szabadságát, a tanszabadságot akárminő mértékben is befolyásolni. De kénytelen vagyok arra utalni, hogy igenis, ha a nemzet érdeke fogja megkövetelni, ha az a tanítási szabadság, amelyet egyik-másik egyetemi tanár vesz magának, a nemzet ellen lesz, ha az, mint a múltban, bacillusokat fog terjeszteni, ha az mérgezni fogja a lelkeket: akkor igenis, azt hiszem, a Nemzetgyűlés meg fogja találni a módját annak, hogy ezt a veszedelmet a nemzet fejéről elhárítsa. (Elénk helyeslés.) Ez az egyetlen veszedelem az, amely fenyegeti a tanszabadságot. De ismétlem, egy nemzet nem ismerhet el olyan szabadsagot, amely az ő élete, érdeke és jövője ellen irányul. (Általános helyeslés.) Hornyánszky Zoltán: Ez a faji öntudat! Haller István vallás- és közoktatásügyi minister: Azt mondja Ugron Grábor t. képviselőtársam, hogy én nem voltam őszinte, amikor a javaslatról beszéltem. Vonatkoznék ez a zsidókérdésre. Azt mondja t. i., hogy a javaslatban egyszerűen tanulmányi, pedagógiai és szociális okok szerepelnek a korlátozás mellett, holott ő ugy veszi észre most a vitából, a közhangulatból és a következményekből, hogy bizony ez zsidókérdés is. En nem árultam a beszédemben sem zsákban macskát, mert világosan megmondottam, hogy (olvassa) : »Ha tehát itt visszaszorításról van szó, ha nemzeti, tanulmányi és nevelési szempont indokolja, hogy mi korlátozzuk az egyetemre beiratkozhatok számát, akkor nagyon ém szeptember hó 21-én, kedden, 467 természetes, hogy ez igen erősen fogja érinteni a túlprodukeió legerősebb koefficiensét, a zsidóságot. De nem azért fogja érinteni, mert épen a zsidóságot akarjuk kizárni, hanem érinteni fogja azért, mert ő volt az, aki a legnagyobb túlprodukciót szolgáltatta.« En azt hiszem, hogy egészen őszintén és férfiasan rámutattam arra, hogy mi lesz a konzekvenciája a numerus claususnak, rámutattam arra, hogy ez igenis, azt a tényezőt fogja érinteni, amely a túlprodukciónak legerősebb tényezője volt. Hogy az a zsidóság volt, ebben nekem sem érdemem, sem hibám nincsen. Azt is mondja a t. képviselő ur, hogy arra fogjuk kényszeritni az egyetemről kiszorulókat, hogy külföldre menjenek és ezek rontani fogják a kulturvalutánkat és a pénzügyi valutánkat is. Ha magyar ember megy ki külföldre, az nem fogja rontani a kulturvalutát, mert az legfeljebb uj gazdagságokkal megterhelve fog visszajönni, tehát javítani fogja a kulturvalutánkat. Ha olyanok fognak kimenni, akikben nemzeti és keresztény szempontból meg nem bizhatunk, ezek már azzal, hogy kimentek, szintén javitották a kulturvalutánkat. (Élénk tetszés és taps.) A pénz valutát pedig nem ez a kivándorlás rontja, hanem a Jellinek Mortonok 500 milliós sikkasztásai, (Igaz! Ugy van!) azok a síbolások, amelyek a vagyonnak egy jókora részét most helyezik biztonságba Svájcban és egyebütt, azok az indiánus vitustáncok, amelyek a buda* pesti börzén folynak, minek folytán romlik a valutánk. Ezek a pénzvalutának romlását okozó tényezők, s ezen, sajnos, én mint kultuszminister nem tudok változtatni. Meg vagyok arról győ* ződve, hogy az illetékes minister is megkeresi annak a módját, — részben már meg is kereste és találta — hogy a pónzvaluta romlásának ez a mértéke tovább ne űzessék. Fábián István : Szándékosan csinálják a zsidók ! Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : Groga Oktaviánt is fejemhez vágta Űgron Grábor t. képviselőtársam ós azt mondotta, hogy szerintem a magyar irodalom véget ért Arany Jánossal. En ilyet soha nem mondtam, nem is mondhattam, mert bármennyire próbál is engem Ugron Grábor t. képviselőtársam nagy elődeimmel szembeállítani, én mégis eléggé ismerem a magyar irodalmat, s volt nekem módomban a magyar főiskolákban végigjárni a teológiát, azután a bölcsészetet, azután a jogot, tehát három főiskolát és azt hiszem, megengedhetem magamnak azt az öndicsekvést, hogy valamennyire megpróbáltam én is megtanulni mindazt, ami Magyarországon szükséges ahhoz, hogy valaki bele merjen szólni kulturprobíémákba. En a magyar irodalmat is ismerem és sohasem fogok olyat állítani, hogy Arany Jánossal véget ért a magyar irodalom, mint ahogy nem is 59*