Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-106

446 A Nemzetgyűlés 106. ülése 1920. Bródy Ernő : Komolyan tessék megcáfolni. (Folytonos zaj.) Sándor Pál : Itt mindenki komolyan beszél, ha olykor kabarékat is csinálnak. (Zaj.) Szabóky Jenő : Nem kabaré ez ! Sándor Pál : Legalább én komolyan szoktam venni azt', amit mondok. A legutolsó, amire kitérni akarok, az irredentával kapcsolatos. Sajnos, erről a kérdésről nem lehet sokat beszélni. Utalok arra, hogy aki meg akarja tudni, hogy a zsidók mit csinálnak a megszállott területen, az menjen az illető kormányhatóság képviselőjéhez. Méltóztassék ott megnézni, hogy a zsidók ezeken a megszállott területeken mit csinálnak. (Zaj.) Szabóky Jenő : Pl. Pécsett, Temesváron ! Sándor Pál : Vannak olyan helyek is, ahol hitvány gazemberek vannak. Nem tagadom azt, hogy a zsidók között is lehetnek hitvány gazemberek, lehet hogy még nagyobb percentuális arányban, mint önök között, de azt tagadom, hogy általánosságban ugy állna a dolog, hogy a zsidók nem megfelelően viselkednek. (Folytonos zaj és ellenmondások.) Dánér Béla : Két-három kivétellel ! (Zaj.) Sándor Pál : A különbség közöttünk egyszerűen az, hogy Prohászka t. képviselőtársam átszól nekik, hogy legyetek jó cionisták, mi pedig átszólunk, hogy legyetek jó magyarok. Hogy mi hasznosabb, az-e, amit mi teszünk, vagy pedig az, amit a t. nemzetgyűlési képviselő ur proponál, azt a Nemzetgyűlés elbirálására bizom. De kérem, borzasztó nehéz a helyzetük. Tessék elképzelni, jön innen a botbüntetés, jön a numerus clausus, jönnek a különböző megszorítások, hallunk minden rosszat, amit csak képzelhetünk. Méltóztatik azt elképzelni, hogy ilyen körülmények között az, aki odaát a másik területen van, irtózatos nagy vágyat fog érezni, hogy idejöjjön és idetartozzék, ha mi ezt folytatjuk ? Kissé diplomatilpisabbak legyünk itt a Nemzetgyűlésen. Ugy trombitáljunk át, hogy nekik tessék és ne ugy, hogy nekik ne tessék. Ha azt fogják látni, hogy mi tönkrement ország vagyunk, amely a reakció felé halad az egész vonalon . . . (Zaj.) Schandl Károly : A magyaroknak tetszik az irány, s ez elég. Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : Mi az ott lévő keresztényekkel számolunk. (Zaj.) Sándor Pál : Nagyon rossz számitást tesz a minister ur, ha ezekre számit. (Zaj.) Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : Miért ? Mi itt [a magyarázat ? Sándor Pál : Ha méltóztatik megengedni, egy pár példát fogok bemutatni. Ott van Weiszlovits Gyula, a Park-szálloda tulajdonosa, ez huszonöt botot kapott azért, mert a menekülteket nem akarta kiszállásolni a vendéglőjéből, mikor pedig erre sem engedelmeskedett, ujabb huszonöt botot kapott és meghalt, ött van a második eset, Katz nyitrai főrabbi, aki a cionistákat magyarellenes évi szeptember hó 20-án, hétfőn. viselkedésük miatt kiátkozta a szószékről. Ott van Tauber Árpád és Eeisz Gyula, ott van Biedl hitközségi elnök, akit Gömbös t. képviselőtársam ismer, aki hazafias irányban dolgozott. (Folytonos zaj.) Kolozsváron 550 zsidó Szent István napján becsukta a boltját és mind az 550-et megbírságolták. Szabóky Jenő : De a tömeg nem ilyen ! Menjen ki a vagonlakókhoz és kérdezze meg tőlük ! (Zaj.)

r Sándor Pál : Itt van egy másik, egy vasúti főellenőr, aki nem akart az idegen területre elmenni, a románok kényszeritették és amikor bevonultak a mi csapataink, odament az illető csendőrkerületi parancsnok és tisztelgett a főellenőr lakásán, mert hazafiasán viselkedett. Itt van a czigándi eset, mikor ebben a községben a magyarok fellázadtak és 9 románt meggyilkoltak. Emiatt az ottani parancsnok, Neculcea, Kolozsvárt megbírságolta 900.000 koronára. Ezt 44 embernek kellett lefizetni, akik között 10 zsidó volt. Csak ki kellett volna jelenteniök, hogy nem akarnak Magyarországhoz tartozni, abban a pillanatban elestek volna 300.000 korona fizetésétől, ök nem jelentették ki, hanem megfizették. Itt van az eset, mikor Diamandi román minister magához hivatta a nagyváradi rabbit. De ezt ki is hagyom, mert el akarok mondani egy dolgot, amely megható és amely megérdemli, hogy idejöjjön a Nemzetgyűlés elé. Itt van Kecskeméti Lipót, akit talán méltóztatik ismerni, a nagyváradi rabbi, aki 30 éves jubileumát tartotta és akinek jubileumán ott voltak a templomban, annál a beszédnél, amelyet elmondott, a premontreiek, az evangélikusok, a kálvinisták és a románok is hatóságaikkal, hatalmukkal. Kecskeméti ekkor a következő beszédet tartotta (olvassa): Maradok az, aki voltam: papja annak a biblia szellemében való zsidóságnak, aki nem nemzeti, hanem erkölcsi alakulat és nemzeti érzése más és nemzeteké. Többet mond azonban minden elméletnél a valóság és a valóság az, hogy én a zsidó népléleknek lehettem a legjobb akarattal dolgozó munkása, nemzeti érzésben a magyarságé voltam. Utolsó szavam nem búcsúzó, hanem fogadalom, mint aki még munkát vállal az elvek kavargásában. Nem nemzeti, csak népegység vagyunk, kitartunk a zsidóság történeti formái közül abban, amit eddig vallottunk, hogy más népek nemzeti életében élve, a mi nemzeti érzésünk azé a nemzeté volt, a maga végtelenségében és marad az övé — akié volt. Zsidó vallás, nem zsidó nemzet. Uj uralomra kerülhetünk át, amely nemzetté parancsolhatja a maga zsidóságát, de mi nem vagyunk nemzet. Ugy kerülünk át, mint a magyarságnak egy része. Az igazság az, hogy magyar zsidók voltunk, vagyunk és az uj uralomban is magyar zsidók vagyunk.« A templomi ünnep után a főrabbi lakásán a premontrei főgimnázium tanári kara Kováts igazgató vezetése mellett, majd Matern y Imre